Mi az ami visszahúz?

Csak az ember képes szembe nézni az élettel, benne önmagával! Erre lehetőséged azért van neked is, mert tudatos vagy!

De soha ne feledd, hogy az élet problémái, a szorongás, feszültség, stressz, gyötrődés nem a tudatosságból ered, hanem a részleges tudatosságból. Amikor megtörik a lelked, akkor a céljaid megvalósítását is bonyolítod és nehezíted.

Ezt mélyen meg kell értened, hogy tudj is ezzel a töréssel mit kezdeni. A teljes tudatosság állapotában, épp úgy nincsenek problémák, mint a teljes öntudatlanság állapotában.

Akármelyik irányba is legyél teljes, az azt jelenti, hogy túl vagy a problémákon, de a céljaidat megvalósítani úgy hiszem következetesebb tudatosan megvalósítani, mint a szerencsére bízni az életed, öntudatlanságodban.

Lehet őrülten hangzik, de minden nehézség alapja amin keresztül mész, az a részlegesség és az egosztottságból ered.

Bizonyos részed már tudatossá vált, és ez minden problémád kiindulópontja, hiszen a fennmaradó nagyobbik részed még öntudatlan és visszahúz.

Ilyen meghasadt belső állapottal, olyan belső törés keletkezik benned, ami szétdarabolja a lelkivilágodat is. Hiányzik belőled az egység, az egyensúly tudata és tapasztalata, ezért talán azt veszed természetesnek, hogy szerencsére van szükséged és nem tudatosságra azért, hogy elérj bármit is.

Természetesnek veszed azt, hogy problémáid vannak. Hiszen nagyon régen van benned konfliktus, amit úgy képzelnék el, mint egy kisördögöt és egy kis angyalt aki veszekszik érted… ez a megosztottság. A jó és a rossz harca érted! Vagy amikor nem tudod eldönteni, hogy a szívedre vagy az eszedre hallgass, ezek mind mind a megosztottságod jelei.

Kettősségben élsz és a tudatos rész még nem eléggé nagy ahhoz, hogy tegyen is a problémáid ellen vagy a céljaidért. Inkább úgy mondanám, hogy szinte teljesen tehetetlen vagy, annyira megszokott és nélküled üzemel, nélküled hoz döntéseket a belső világod.

Tud beszélni, ki tudja magát fejezni, tud gondolkodni, de amikor cselekvésre kerül a sor, a tudatalatti energiáira hagyatkozik a tudatos részed is, mert ott van annyi erő ami támogatná a tudatos részedet abban, hogy megoldja a problémát vagy a sokak által kedvelt új nevén, a feladatot. Nincs különbség, csak másképp nevezed, mert az érzelmi háttere mind a kettőnek a megosztottságból ered.

Kiszolgáltatott belső életet élsz ilyen formán, mert nincs beleszólásod mi történik a lelkeddel, hogyan zakatol a szíved, milyen a hangulatod és még a cselekvéseidhez sem kapsz meg mindent. Lehet, hogy szépekre tudsz gondolni, de a megvalósítása ezeknek a szépségeknek elmarad.

Azaz olyan elégedetlen állapotban vagy, hogy ez hajt mindenben és ehhez olyan építőkockákat használnál, ami nem áll a rendelkezésedre. Ebben tényleg el lehet fáradni, le lehet merülni és nagyszerű út ahhoz, hogy elmenjen az élettől is a kedv. Ami aztán egy újabb belső megosztottságot, konfliktust, belső párbajt hoz létre és újra jön a kisangyal meg a kisördög, meg a „nem tudom kire hallgassak”.

Csak nézzünk egy egyszerű példát. Lehet, hogy megy neked, de az is lehet, hogy nem. Egy jó teszt is lehet, ahhoz, hogy hol tartasz most.

Elhatározod, hogy többé nem leszel ideges. Sikerrel jársz? Ha nem, akkor az történik benned, hogy az elhatározásod épp az elméd azon pici tudatos, ám tehetetlen részéből fakad, ami látja, hogy az idegeskedés nem jó neked, kártékony és nem esik jól se, de ezt ellenállásból, el nem fogadásból akarod megvalósítani.

Megérted, hogy mi történik és milyen következményei vannak, de a döntés, a szándék, az elhatározás mögött nincs elég erő, mert a mérlegeléseid elvisznek minden energiát a megvalósítás előtt.

A megfelelő nagyságú erő a megosztottságból nem tud merítkezni és a döntéseid valójában egy önmagadból erőszakosan kipréselt válaszok lesznek.

A tudatos részed dönt: Többé nem leszek ideges! És persze egy darabig ezt tudod tartani, de mivel kiszolgáltatottságban vagy a belső megosztottságod miatt, -a kisördög és az angyalkád konfliktusa miatt, akik soha nem értik meg egymást- ezek után jön egy váratlan helyzet, mert a mérlegeléssel vagy elfoglalva, nem a valósággal és minden lelki békéd felborul.

Ekkor a tudatos részed háttérbe kerül és öntudatlanul csinálod az idegeskedést, ha akarod ha nem, ha döntöttél, ha nem. Csak azért, mert kicsúszik a kezedből nem csak a választás lehetősége, de a belső megosztottság miatt energiád sem lesz a döntéseid kivitelezésére.

A figyelmed annyira nem foglalkozik a valósággal, hogy nem is tudsz mit tenni a valóságban. Olyan mintha ott sem lennél, ezért nincs aki megvalósítson.

Majd nem ismersz magadra, mert olyan mintha semmi közöd nem lenne az egészhez. És tényleg nem is volt.
Az eddig életerős, lendületes, energia dús tudatos éned, pillanatok alatt elveszti a vezérlést önmaga felett és lényegében elájul a valódi éned és valaki más, tőled független valaki kezd el élni helyetted.

Mintha elaludnál a volán mögött és az autó önálló életet élve hajtana oda ahová az ő öntudatlansága hajtja. Ezt nevezzük szerencsének és a majd lesz valahogy hozzáállásnak. Amikor nem tudjuk mi van velünk, nem tudjuk beazonosítani a folyamatot és valami máson múlik az, hova tartunk.

Mindezek után valóban nem ismersz magadra, már nem az vagy akinek hitted magad. Rengeteg konfliktus alakul ki abból, hogy az a részed amelyik dönt, nem tud cselekedni, és az a részed amelyik cselekszik, nem tud dönteni.

Annak a részednek, amelyik képes látni, annak nincs energiája, annak pedig amelyik energia dús, a sötétségben vakon próbál valamit tenni.

A megoldás? A belső konfliktusaidra? Amiktől kiborulsz, rosszul érzed magad, ideges, meg feszült vagy és nem tud teljesíteni? Az, hogy a belső megosztottságot megszünteted, azaz egységként és nem megosztottként látod meg önmagad.

Nem jó meg rossz részeidként világítod át a belső lelki életed. Egyensúlyként tekintesz magadra, bőségként akiben minden megvan és nem hiányként, akinek még valamit meg kell teremtenie önmagában.

Ott van tudom a kis angyalod és a kisördögöd, akik folyamatosan megméretkeznek és soha nem értenek egyet… de ez az ő mérlegelésük és nem a tiéd. Az ő vitájuk, amivel nem kell azonosulnod. Lehet, hogy rólad szól, de azért mert ők valamit állítanak rólad, az nem jelent semmit, ne vedd magadra.

Csak ott lehet egyensúly ahol teljesség van és te is teljes ember vagy, akinek a lelke nem vitázik és fárad el ebben, hanem cselekszik.

Azaz az elhatározás és a cselekedet között nem telik el idő. Ezt úgy tudod mérni, hogy abbahagyod a mérlegelést, nem osztod fel előnyeire meg hátrányaira önmagadat, meg a cselekedeteidet és az adott helyzetre válaszolsz. Nem vetítesz előre és nem utólag leszel okos, hanem benne a helyzetben, benne az életben. Akkor nem tudsz hibázni sem, ha benne vagy pszichésen is.

Te egy teljes ember vagy, kívül belül!
Én ilyennek látlak!
Az, hogy valamit elhatározol, utána nem kérdőjelezed meg. Nincs ellenálló benned és nincs az sem, aki melletted szólna. Nincs mérlegelés és agyalás, azaz megszünteted a belső konfliktusaidat azzal, hogy az elhatározás és a cselekvés egy időben történik.

Lényegében a cselekvés maga az elhatározás. Eggyé forrnak!
Egyszerűen megérted, hogy pl. a harag felesleges és abbahagyod. Nem erővel, hanem csak úgy, akár értelemmel, akár értelmetlenül bizonyítékok nélkül.

Nem a harag ellen mész, hanem megengeded magadnak a kiegyensúlyozottságot. Hatalmas különbség! Nem használsz kényszerítő eszközöket! Ellazulsz és természetesebbnek veszed ezt az állapotot, mint azt, hogy helyzetekre „idegesen” reagálj. Ezt akkor tudod megvalósítani, ha tudatában vagy önmagadnak akkor is, ha valami váratlan történik.

Fontosabbá válik a nyugalmad állapota annál, mint az, hogy történt valami. Nem a kontrollról van most szó, mert az azt fogja neked mondani a kontroll, hogy „ebben a helyzetben, nem engedheted meg magadnak a lazaságot, meg a nyugalmat”

Minél jobban ellenőrzöd azt, hogy megvan-e a nyugalmad, annál könnyebben veszíted el. Mint a pillangó amikor a markodban van! Meg kell keresned a használható és optimális erőt a saját rendelkezésre álló belső készleteidből!
Ne legyél művirág!

Minden ami él az örömteli, az tele van energiával! A művirágban nincs élet és erő sincs benne. Az energia öröm, maga az életerő pedig boldogság.

Csak a tehetetlenség, a mű dolgok azok amik tehetetlenek, te mindig tehetsz valamit a céljaidért a megoldásaidért, mert élő vagy.

De ne legyél megosztott, mert akkor az egyik feledet éltetni akarod, a másikat pedig meg akarod ölni magadban!

A boldogságnak nincs ellentéte, az életerődnek sincs határa! Ne keresd az ellentetjét, mert ez a keresés olyan kettősséget alakít ki benned, amivel kapcsolatban tehetetlenné válsz, megosztott leszel.

Bármennyi is az energiád amit tudatosítasz, az a belső konfliktusaid miatt, ami a kettősség miatt jön létre, felmorzsolódik. Ezt úgy tudod felismerni, hogy valamit elnyomsz folyamatosan, valamit meg ki akarsz préselni magadból. Ne tedd! Fogadd el a bőséget, hogy minden eszközöd, készleted megvan. Nem kell kidobni a 9.-es kulcsot, mert épp nincs rá szükséged. Használd a 12.-est, ha az az optimális.

Előbújik a feszültség, de te nem akarsz feszült lenni. Megjelenik a harag, de te nem akarsz haragudni. Megjelenik az erőszak, de te nem akarsz erőszakos lenni.
Számomra ez azt bizonyítja, hogy egyre nagyobb igény van arra, hogy a tudatos és a tudattalan között, legyen egy átjáró. Azaz ameddig felfelé nem kezdesz mászni, ameddig a döntésed és a cselekedeted között van különbség, addig lefelé zuhansz.

Ha mindig figyelmesen teszed a dolgod és tudod, hogy ki teszi a dolgát, akkor a tudatosságod folyamatosan növekszik, hiszen lesz pozitív meggyőző eredménye is annak amit csinálsz.

Így a tudatos részed, folyamatosan mutatja meg magát nem csak benned, hanem az életedben is. Nem maradhatsz kétségek között!

Nem kell elnyomni önmagadban semmit, de ki sem kell préselned magadból semmit, inkább lásd önmagad teljességét, és válassz neked tetszőt, de a bőséget ne akard hiányossá tenni azzal, hogy kiradírozol belőle, magadból valamit.

Amikor az egyik út bezárul előtted, abban a pillanatban megnyílik egy másik. Van, hogy a régi teljesen elveszti az értelmét, így az új mutatja arcát.

Mindig lesz lehetőséged olyan életet élni amilyet csak akarsz és ezt a lehetőséget a választásra, a cselekvésre, a teremtésre az egységből, mindig látni fogod és használni is fogod tudni!