Megértem, hogy nehéz…

Akarom… már annyira akarom, hogy nem jutok egyről a kettőre…mert az akarat azt erősíti, hogy még nem vagy ott, ahová szántad magad. Hagyd abba akarni, illetve indítsd el az akaratodat.

Ha csak akarod, de nem mozdulsz, azzal nem érsz célba. Az akaratod tárgyáért, ki kell nyújtanod a kezed és ezt mozgási energia nélkül nem tudod megtenni.

A mozgás energiát gerjeszt, az egy helyben állás, pedig az az állapot, mikor mindig álmos és fáradt vagy, depis, meg ideges. A lelkedről beszélek, a lelked mozgási energiájáról és nem a zombi üzemmódról, ahol a test mozog, de lelketlenül, rutinból teszi azt, amire rábírták.

Szóval, mozgásban van a lelked akarata? Ha nincs és továbbra is csak akarod, akkor egy nagy 300 kilós zsírtömeg vagy az etióp maratonfutók között.

Az akarat olyan elhivatottnak tűnik, sokszor viszont nagyon görcsös és futást színlel, de lépni alig tud. Le kell fogyasztani a nehézségeket és fel kell hizlalni a könnyedséget. Ez mentális kérdés!

Csak nézz picit belülre és vizsgáld meg, mondjuk a tegnapodat! De egy dolgot le kell szegezni, az élet nem könnyű és nem nehéz!

A Te életed viszont olyan, amilyennek megéled! A vizsgálatod, a saját személyes élményed alapján fog megtörténni… de bármilyen következtetést is vonsz le, az nincs kőbe vésve. Tehát, megváltoztatható! Ma is!

Tudom a síros az etióp hasonlatom kicsit meredek volt, de ameddig itt a fejedben görcsös vagy, nem az történik amit akarsz. Ellentmondásos ugye? Pedig pont, hogy egyenesen arányos.

A futók között hiába vagy olyan erős, oda könnyedségre van szükséged, arra, hogy minden lépésed öröm legyen. Az életünkben is legalább úgy akarunk haladni, mint a futók és ehhez nem lehetünk túl nehezek… és most elsősorban a lelki életedre, a gondolat és érzelmi életedre utaltam.

Ha itt belül, mentálisan be vagy szűkülve, ne csodálkozz, ha ugyanilyen szűken élsz a valóságban is.

Feltételezem azért szeretnél tovább lépni! Van szándékodban ezt a belső mentális teret növeszteni! Szerinted egy 300 kilós embernek jól esik lefutni egy maratont? Szerintem sok év kell neki mire élvezni fogja, de úgy hiszem, ha eleget fut és mozgásban marad, akkor átalakítja magát a feladathoz.

Ha most számodra is nehéz valami fontos, akkor menj bele, hozzá fogsz edződni és felnősz a feladathoz akkor, ha csinálod. Ha csak akarod és egyből készen akarod kapni, nem fog történni semmi olyan, amire számítasz.

Nem bántani akarok ezzel senkit, inkább arra ösztönözni, hogy adjon le a lelki terhekből… van, hogy diétára kell fogni a problémákat és nem tovább hizlalni azokat.

Nézd! Ha most azt hiszed könnyű mondani, akkor igazad van. Könnyebb kimondani, de nagyobb dicsőség végig jutni rajta! Legyen a tiéd a dicsőség és nem baj ha nehéz. Ha már versenyezni akarunk, a lelki terheknél nincs nehezebb, tehát mikor adod le azokat, könnyebb lesz.

De vigyázz, ha nem indulsz, az akarattal csak szenvedteted magad és soha nem vagy ott, ahol kellene lenned. Tudom, hogy visszásan hangzik az, hogy kell az akaratod, tudnod kell, hogy mit akarsz.

Ez nagyon fontos, de amikor elindulsz, akkor könnyedségre van szükséged, tehát nem a görcsös akaratra. A görcsösség abból ered, hogy nem fogadod el azt ami van és kalandozol.
Azok akarják akik mindig a jövőben bóklásznak, mert úgy gondolják, majd ott, majd 5 év múlva könnyeden mozoghatnak és máskor könnyebb lesz. A fájdalom kerülése, vezet a szenvedéshez.

A fájdalom azt mutatja, hogy elindultál. Semmi több! Ha viszont nem haladsz, megrekedsz az időben, akkor folyamatos fájdalomban vagy és szenvedéshez jutsz.

Te nem érsz rá még öt évig akarni, neked cselekedned kell, hogy közelebb kerülj a megálmodott életedhez. Amikor a lelked tehermentesíted, amik a mentális fókuszod a csinálásban összpontosul, akkor a tetteid is energia dúsak és inspiráltak lesznek.
Tudom, hogy jól hangzik és sokan díjazzák a kitartást, az akaratot! De amikor eléred, megkönnyebbülsz és amikor csinálod szenvedéllyel, már nem kell kitartanod… egyszerűen hiányzik ha nem csinálhatod.

A mozgás energiát termel, a csinálásban töltekezés van!
Ezért nincs más dolgod, mint megkönnyebbülni azért, hogy elérd. Előzd meg mentálisan azt az állapotot, amit egyébként nem önmagadnak adsz meg, hanem helyzetfüggővé teszel… azért, mert nem vagy még a következő életszakaszodban, nem ok arra, hogy terhek nyomják agyon a törekvéseidet. Ne élj fordított életet!

Azt se tudjuk, mi lesz öt év múlva. Bármi lehet még öt év múlva. A mostani életedre is úgy nézhettél öt év múlva, mint a világmegváltásra.

Foglalkozz kicsit mostani dolgaiddal azért, hogy öt év múlva is nagyszerűen érezd magad és könnyedén tedd meg a hosszú maratont.

Ne a történeteket akard megjósolni, hanem az érzelmi és mentális állapotaidat, amiket ha tudatosan képviselsz és odafigyelsz a belső életedre, akkor könnyedén alakítható.

Csak gondolj abba bele, mennyi mindent kapnak azok, akik lelkileg kisimultan élnek, milyen könnyedén alakítják úgy az életüket, ami egyébként egy lelkileg túlsúlyos ember, képzeletben sem képes megvalósítani.

Tudom, hogy megtanították neked azt, hogy legyél kitartó… de ezt a képességet csak azért fejlesztették benned, hogy megtegyél olyat is, amit nem akarsz… a nem akarom élethez, valóban kitartás szükséges.

Ami távol áll tőled és muszáj csinálnod, abba bele kell erőszakolni magadat, erőteljesnek kell lenned, meg magabiztosnak. Én is éltem meg olyan életet, amikor nem működtettem a szeretetemet, mert megfeszülve is, de el kellett mennem oda, ahová a lelkem mélyén nem akartam.

Persze akik akarják, azok olyan kitartónak tűnnek. De kitartó vagy eredményes szeretnél lenni. Kitartóak a feszültségben, kitartóak a rohanásban, de sokkal többre lennének képesek, ha nem akarnának mindennap belehalni az életükbe, hanem inkább szeretnék az életüket.

A kitartás, ha tényleg hosszú távú, akkor könnyed és a szeretetre épül. Kitartani, nem arról szól, hogy bele kell pusztulni. A kitartás lehet, kőkemény, izzadságszú, de lehet könnyed és nyugalommal teli is.

Az utóbbiak tartoznak a magabiztos emberekhez, mert aki magabiztos, az tudja, hogy bármikor képes célba érni. Egy hatalmas lelki zsírtömeg, hiába erős, egészen biztos, hogy nem biztos abban, hogy le tudja futni a maratont és teljesen reálisan állíthatja azt, hogy nem fog célba érni.

Az én első „szeretet” eredményeim a sportban mutatkoztak meg. Karatéztam közel 18 éven keresztül, ebből kb 10 évet aktívan versenyeztem a magyar nehézsúlyú válogatott színeiben.
Most nem csillogni szeretnék az eredményeimmel, hanem arra utalni, hogy ha akartam volna eredményesnek lenni, egészen biztos, hogy nem lehetnék most büszke az eredményeimre, mert nem jutottam volna hozzájuk.

Aki eredményes, az szeretettel teszi a dolgát és nincs benne az akarás. Könnyedség van benne. Bár kívülről, olyan eltökélten kitartónak tűnik, mert amit szeretünk, azt abbahagyni nehéz és nem elkezdeni, meg csinálni.

Persze, ha nehéznek élsz meg valamit, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet könnyű. Versenyezni sem volt könnyű, de a volt edzőm szavaival élve, az első 20 versenyed még nehéz lesz, utána könnyedén állsz majd a pástra. És abszolút igaza volt. A rutin, azaz amibe szeretetet, energiát, időt és érdeklődést teszel, meghozza az eredményt.

Ha valami nehéz még, tudd, nagyon az elején vagy még. De ez nem baj, az első tapasztalatokat nem könnyű megszerezni, de az sem baj, ha a könnyedséget választod már az elején is.

Mindenki vágyik az eredményekre, mindenki szeretne valamit felmutatni, büszkék akarunk lenni magunkra. Ehhez pedig le kell gyűrni azt a természetellenes akaratot és megteremteni a szeretett.

A szeretet természetes és könnyedén megy olyan helyekre, ahol nem azon agyal, hogy mit kell még elviselni…

Nem lesz könnyebb holnap. Ez kicsit kegyetlenül hangzik, mert arra akarlak rávenni, hogy ne halogasd holnapig. Engedd meg magadnak, hogy az életed maradjon játék, egy kicsit engedd meg magadnak azt, hogy gyerek legyél. A gyerekek imádnak építeni, míg egy felnőtt nem tud mit kezdeni a játékkockákkal.

A felnőtt magára kényszeríti azt, hogy leüljön és építsen valamit. A gyerekek az életben is játékosak és alkotnak folyamatosan, a felnőttek pedig görcsös akarással szeretnének mindig valahol máshol lenni, mint ahol vannak…ezért kevésbé is eredményes az építésben, mint egy gyerek, aki öntudatlanul is, de ott van ahol van és nem a holnapon, meg a félelmein, aggódásain agyal.

A felnőttek a jövőheti értekezleten agyalnak hétvégén, majd télen a nyári nyaraláson, majd a következő munkahelyükön, majd a nyugdíjukon és azt veszik észre, kihagyták magukat a saját életükből.

Én a saját életemet úgy tudnám jellemezni, hogy volt egy gyerekkorom, majd felnőttem és jó pár éve megint élem a gyerekkorom. A felnőttség nekem nagyon nem esett jól.

Piszok kemény volt és nagyon akartam haladni az életben. Addig akartam, míg rá nem jöttem, hogy szeretni is lehet ugyanazt a körülményt és változatlanságot is. Erre kell neked is rájönnöd, hogy lehet azt szeretni amiben benne vagy most, mert ez vezet olyan helyekre és körülményekhez is, ahol mindig is szerettél volna lenni.

A legtöbb dolgot úgy lehet elérni, hogy könnyedén, ugyanakkor pörgősen, eredményesen csinálod. Az eredményt sokféleképpen el lehet érni, lehet kőkeményen és könnyedén is.

Úgy gondolom, nem szeretnél tovább küzdeni, ugyanakkor feladni sem, de vágysz a békés eredményekre is. A lelki életeden, a felfogásodon múlik ez és nem azon, hogy szalmaágyon vagy egy 5 csillagos szállodaszobában ébredsz.

Add fel a keménységet és a görcsös akarást, mert lehet, hogy nagyon erősnek tűnsz és kitartónak… de elmaradsz az az eshetőség mellett, aki élvezettel és könnyedén futja le a maratont és mosolyogva ér célba!

Minden mentalitás rendben van, ha benne vagy Te is és van beleszólásod abba, ami a lelkedben történik. Mindig abból indulok ki, hogy valamiért úgy érzem magam, ahogyan érzem, ezért a legőrültebb hangulat értékét és értelmét is igyekszem keresni.

De egyébként van az a pont, amikor szabadon megválaszthatod, hogyan éled meg érzelmileg, hangulatilag azt, amiben most is benne vagy. Én egy felnőtt utáni gyerekkort választottam, aki azóta eredményes és azóta éli boldogan az életét, amióta feladta a görcseit.

Az etióp futók tudom kevésbé látványosak, mert mindenki tudja, hogy le fogja futni a maratont, de úgy gondolom, nem leszel több, mert látványosan cipeled a problémáid súlyát… nem leszel senki jobb, mert végigszenvedi látványosan azt, ahogy eléri a céljait.

Most, hogy végig hallgattál, szabadon dönthetsz arról, hogy élvezed azt amit alkottál, vagy csak akarod élvezni az életalkotásodat. Döntsél okosan!