Még mielőtt kiégnél, itt van egy fontos dolog!

Amikor feladatod van, tedd a dolgod és végezd el. Amit most meg kell tenned, azt tedd meg. De ha úgy érzed, hogy már nincs elég energiád, ne erőltesd a feladatokat, engedd meg magadnak a pihenést és a feltöltődést.

Többet ér a békében elvégzett feladat, mint tíz olyan, amiket a végkimerülésben végzett, sietős pánikban teszel meg. Nem lesz senki ügyesebb és hősiesebb attól, mert nem hajtja le a fejét picit a párnára…. csak kimerültebb.

Ha fel kell töltekezned, vagy meg kell újulnod, akkor ki kell zökkentened magad abból a körforgásból, amibe olyan sok energiát és fáradtságot bele tettél.

A keménység mindig eltörik akkor, ha tovább keményítik. A szíved is ha megfeszül és túlságosan is kint van. Távolság van közted és a lelked között, így nem leszel képes teljesíteni… vagyis ha ilyen messze vagy önmagadtól, mert a lelked téged fejez ki, hogyan tudnál bármit is teljesíteni.

Vissza kell érkezned önmagadhoz! Megértem, hogy ahogy zajlik az élet, az nagyon hangos és erőteljes. Nem mindig tudod befolyásolni a nyüzsgést, de bármikor befelé tekinthetsz, mert az a Te saját birodalmad.

Minden nyüzsgő, izgága, örökmozgó ellenére, ha befelé tekintesz, megtalálhatod a lágyságot és a békét. Ezzel a két adománnyal, ami mindig kéznél van, képes vagy megnyitni azokat a kapukat, ahol a töltekezés úgy történik, mint egy wellnesses hétvégén.

Erre a belső kényeztetésre van szükséged azelőtt, mielőtt még több konfliktus és őrült sietős feladat kerülne az életedbe.

A szíved, olyan mint a szemed. Összezárul és kinyílik. Van mikor nagyra tágul és van, hogy összehúzódik. Amikor kitágul, akkor nincs pihenés, így a világban magad talán esendőbbnek és törékenyebbnek találod, a világot pedig nagyobbnak és veszélyesebbnek.

Ezért létfontosságú a befelé figyelés, hogy az összeszorult, fontos dolgokat ne feszülten, hanem rugalmasabban és kreatívabban tudjuk kezelni.

A befelé figyelés, az öntudatod gyakorlása olyan töltekezés, aminek terméke olyan kincs amit nem nélkülözhetsz. A belső világod egyengetése olyan szívügy, ami hatványozottan hozzátesz a külső világ feladatainak sikeréhez.

Csak gondolj abba bele, amikor belegabalyodsz a hajókötél gondolataidba és azok olyan csomót kötnek rajtad, amik nem engednek megtenni a feladataidat.

Gondolj vissza arra, amikor toltad magad előtt a legfontosabb feladatokat, mert nem volt erőd eltépni azt a sok kötelet, ami pókháló szerűen rád tekeredtek.

Valójában, csak el kellett volna lazulnod és lecsúsztak volna a kötelek. Az az erő amivel téped és ráncigálod, az az erőszak ami a dühödet kifejezte, feszítette azt a tempót, amivel csak egy helyben tekeregtél. Lazulj el, figyelj befelé és abban a pillanatban, mikor megtörténik és nem állsz ellen a szorításnak, abbamarad minden szenvedésed és fájdalmad.

A gondolataid szorításába gabalyodtál bele. A gondolataidat, további gondolatokkal, nem tudod megváltoztatni. Le kell venned a szemed arról, amibe bele fáradtál és mással kell foglalkozni.

Ki kell zökkenni abból a gondolati burokból, ami jelenleg nem támogat, csak felemészti az energiáidat. Ott ahol a lelked nem tud érvényesülni, ott a gondolatokkal akarsz cselekedni, lelketlenül.

Állj meg, zökkenj ki a feladataidból és várd be a lelked, mert lemaradt. A lélekkel megtett, lelkes feladatokba, nem tudsz belegabalyodni, ott mindig ismered a következő lépést… ha csak a gondolkodásodra hagyatkozol, akkor gépként akarsz olyan életet élni, amit csak lélekkel élhetünk.

Minden, ami boldogságot és örömet nyújt, azt nem élheted meg a belső életed aktivitása nélkül.

Figyelj befelé, mert minden válasz benned van és mikor a szemed leveszed gondolataid olvasásáról és a füled befelé fordítod a lelked felé, akkor meghallod és látod tisztán, mit kell tenned, de ez a tennivaló már nem lesz fárasztó, mert megújultál.

Kizökkentél a régiből, megérkezett a lelked is és együttes erővel, lelkesen vághatsz abba bele, ami aztán arany értékű elvégzett feladattá változik.

Gondoskodj magadról és az élet is gondoskodni fog rólad! Bármerre is megyünk és akármerre is vezet az utunk, bármilyen hepe hupás is az amin járunk, akármilyen rejtvényeket is dob számunkra egy egy szituáció, amit aztán meg kell oldanunk azért, hogy túlélhessünk, az élet titkának mindig köze van az addig alvó részek felismeréséhez és felszabadításához.

A szívünk, a lelkünk nem a tétlenségre vágyik, hanem arra, hogy kibontakozhasson az élményeinkben.

Ne feledd soha, hogy minden kemény, szikkadt és olvashatatlan marad mindaddig, amíg a kezünkbe nem vesszük alvó énünket és fel nem ébresztjük azt az Ént, aki vágyakozik élni és megteremti azt az életet, amire mindig is vágytunk.

És mikor agyon hajszolva érzed magad, akkor az azért van, mert nem vagy benne a saját életedben. Akkor harmadrangú áldozata vagy azoknak a feladatoknak, amik alá rendeled magad.

Nem azt kérem, hogy degradáld a feladataidat és legyél Te az első helyen. Azt kérem, hogy legyél benne az életedbe és bármit is csinálsz, soha nem felejtsd ki magad belőle. Ott ahol Te vagy, ott Te érvényesülsz és nincs olyan külső körülmény vagy személy, aki képes lenne bele gázolni abba lélekbe, amit erőteljesen és öntudatosan képviselsz. Az öntudatos élet, a tudatosságodnak a gerince, amire felkerül mindaz, ami téged alkot és jellemez.

Az öntudatos élet, mikor kifejezi saját magát, akkor nem tud rosszul dönteni, nem tud hibázni, mert a rossz döntések és a hibák csak akkor képesek létre érvényesülni, ha nem képviseled tudatoddal az eredeti önmagadat.

Csak képzeld el, hogy minden amihez hozzá érsz, azt tényleg Te fogod meg! Akkor egyértelmű lesz számodra az is, hogy bárhová is nyúlunk, mindenhol otthagyjuk a kezünk nyomát és mikor ez öntudatossá lesz, akkor minden mozdulatod aranyat teremt.

Az Önazonos életben, soha nem nyúlhatsz mellé, mert tisztán és egyszerűen látod, mit és hogyan cselekszel. Kimerülni csak az tud, akinek a lelke lemaradt és nincs a szívében.

A legegyszerűbb abba hagyni azt az elme tevékenységet, ami gúsba kötött. Csak kicsit nézz félre és ne azt bámuld, amit eddig is.

Akkor kizökkensz és új szemmel nézhetsz arra, amiben esetleg már a kiégés füstjelei próbáltak vészjelzést leadni. Ne erőltesd tovább, állj le picit, várd be a lelked, mert a kiégés és fáradtság jelei azt mutatják, lemaradtál.