fbpx


Érdekes jelenséget figyeltem meg. Mint a vírus úgy terjed és egy kis ellenszert szeretnék neked erre most adni. Olyan, mintha mindenki idealista lenne és senki se lenne realista.

Egy közös nagy betegség terjeng, ez pedig az, hogy idealizált képeket kezdtetek el gyártani önmagatokról.. mintha lenne egy eszményképe a legtöbb embernek, amilyenné kéne válnia, hogy alkalmas egyen a saját életét élni. Talán benned is az munkálkodik, egy gondolat, érzés… miszerint valamikor a jövőben, valamilyenné kell válnod. Eléd állítanak vagy kitalálsz magadnak egy ideális képet magadról és neked rá kell hasonlítanod. Mintha meg kéne tagadnod a jelenlegi énedet. 

Elutasítod a jelent és az értékeidet. Ez feszültséget is kelt benned, mert még nem vagy olyan, mint amilyenre kitaláltad magad. Te valaki más vagy, mégis azonosulnod kell ezzel a képpel… mert a szemedben ez az ideális valaki.Mindegy, hogy te találtad ki vagy kaptad ezt a képet valakitől, a folyamat és a realitás a meghatározó és a lényeges, nem az elérendő kép honnan van. Nem fontos, hogy kitől van, a lényeg az, hogy most egészen más a reális… megértem, hogy vágysz rá, de ez olyan, mint amikor a gyerekek barbi babák szeretnének lenni. Te már felnőttél! Ne hazudj magadnak!

Gondold át mit csinálsz ilyenkor. Elítéled saját valós képedet, feladod, elnyomod, de mindenképp bántod… egy olyan képért cserébe, aminek semmi valóságtartalma sincs. A valóságot bántod, egy elképzelt valakiért cserébe. Ezt mástól is nagyon nehéz kérni, magaddal miért teszed? Hol van belőled az együttérzés? Nem a sajnálat, ne keverd össze a kettőt. Hol van az együttérzés? Mert erre van szükséged. Együtt érezni önmagaddal és a jelenlegi élethelyzeteddel. Tudom, hogy vonzó számodra, mert lehet, hogy szebbnek, okosabbnak, boldogabbnak, sikeresebbnek látod ezt a képet. Együtt érzek az óhajoddal.

Mindenki, én is vágyom a fejlődésre. De ez az eszménykép egyre csak vonz magával és kizökkent a jelenből. Fontosabbá válik a jövő, mint a jelen. Ez az önmagad hitegetése. Miért bántod ezzel saját magad? Tudod mit csinálsz ilyenkor? Megállsz a vágyott fejlődésedben. Azért állsz meg, mert fejlődni, soha nem a jövőben tudsz, csak is ma. Ha megtagadod saját magad reális képét, ki lesz az aki fejlődik? Az nem Te leszel… a jövőképed nem Te vagy. Te most vagy olyan, amilyennek lenned kell.

Most vagy a legalkalmasabb arra, hogyha fejlődéről is beszélünk… hogy változtathass, hogy haladhass önmagaddal. De ehhez elismerésre van szükséged és nem az elégedetlenkedésre. A holnapi képed csak egy kitaláció, egy idealizált kép. Nem leszel barbi baba soha! Te sokkal jobb, csinosabb, okosabb vagy mint egy elképzelt valaki.

A jövőképed persze elhiteti veled. Egy csodásnak tűnő képpel… úgy is érzed, hogy mennyire nagyszerű történik veled. De a valóságban semmi nem történik. A realitásban lehet, hogy csak ülsz az ágy szélén és meg sem moccansz. Az idealizált világodban persze történnek a dolgok, halad minden és nagyszerű érzéseid vannak ezzel kapcsolatban. Te semmit nem változtál, csak is a jövőképed.

Így csak egy elméleti virtuális valóságot készítesz magadnak, de a valóságban nem történt meg. Értem, hogy el kell képzelni és olyan lesz… megértem a céljaidat. Fontosak a célok, de Te nem lehetsz cél, Te már készen vagy! Mindössze elismerésre vágysz, együttérzésre és vállveregetésre végre önmagadtól. Add meg ezt magadnak ma! Tudom és Te is tudod, hogy jólesne.

Ez az álomkép ami a fejedben megszületett, egyszer eltűnik és megjelenik a reális valóság. Egy rémálommá válik minden, csak azért, mert semmit sem tettél, csak álmodoztál. Te semmit nem változtál, veled semmi nem történt, semmivel sem lettél jobb, csak telt az időd és amortizálódtál.

Már nagyon szép az elképzelt képed önmagadról… de minél messzebb áll a valóságtól, annál nagyon fájdalmat okozol magadnak. Beállsz a tükörbe és nem azt fogod látni ami a képen szerepel, pedig vártad. Bármit is teszel, mindig tökéletlen maradsz a valóságban, hiszen a Te szemed előtt a tökéletesség lebeg… a saját elképzelt tökéletességed.

Bármit is érsz el így, semmit nem fogsz értékelni, mindig is elégedetlen maradsz, hiszen olyan őrült elvárásokat táplálsz, amelynek sohase tehetsz eleget. Megszállottá válhatsz, de az őrület fog kergetni, mert túl nagyok az elvárásaid önmagaddal szemben.

Nincs mód arra, hogy bármit is tökéletesen csinálj, a tökéletesség emberileg nem lehetséges. Most lehet nem fogod érteni, mert ellentmondásos… valójában a tökéletesség az egyetlen állapotod. Bármi is történik veled, ne törekedj a tökéletesség felé… fogalmunk sincs mi az a tökéletes, így hibázni sem tudsz, ha rólad van szó. De mégis azok vagyunk. Te is az vagy! Önálló egyéniséged, önálló sajátos gondolatid és kinézeted van.

A saját életedhez, ami bármilyen lehet, Te vagy a legalkalmasabb személy. Értékeld! Felfelé és ne lefelé. Amiből csak egy van a világon, az nagyon nagyon értékes. Ez tény és nem bánthatod magad, hogy ilyen vagy. Csak is szeretettel bánhatsz magaddal, mert megérdemled. Nem tudjuk milyen egy tökéletes kapcsolat, mégis törekszünk tökéleteset létrehozni. Túl nagyok az elvárások. Érkezz meg és ne a tökéleteset akard, hanem egészet. Ez egészen más! Te most is egész vagy, nem hiányzik belőled semmi.

Soha ne törekedj a tökéltességre, mert rengeteg szorongást fogsz okozni magadnak. A tökéletes számodra egy idealizált kép, de a valóság, a reális valóság azt mutatja, hogy Te vagy a legalkalmasabb személy a saját életedre. Ezért kaptad, ezért vagy olyan, amilyen, mert a legalkalmasabb vagy még akkor is, ha neked ez nem tetszik. Ne keverd össze magad mással. Én senki helyett nem élnék.

Nem tudom, hogy vagy Te ezzel, de én megszerettem az életemet, önmagamat sem kihagyva. Így sokkal könnyebb, így vagyunk egészek… egészek a világban, a világgal. Úgy is annyi de annyi probléma létezik, ne tetőzd tovább. Az életet szinte lehetetlen átlátni és összefüggéseiben mindent érteni, mi miért történik.
Erre képtelenek vagyunk. Törekszünk a részleteket átlátni, de valljuk be őszintén, sokszor az utcán sem vesszük észre egymást… elmegyünk egymás mellet, csak azért, mert nem látunk.

Viszont lehetsz kedvesebb magaddal és együtt érezhetsz önmagaddal. Elismerheted magad és láthatod, most is mennyi mindent megteszel. Megérdemled a jutalmat! Megérdemled a fejlődést, de a túlzott idealizált világ, még ha szebbnek is tűnik, nem lehetséges. A valóság úgy hiszem, sokkal kézenfekvőbb, sokkal többet nyújt, mint bármilyen álom. Most is önmagad vagy! Nem akkor leszel önmagad, ha elérsz egy képet. Ha barbi babává szeretnél válni… neked ehhez mi közöd?

A realizált világodat persze egyszer megálmodtad, még akkor is, ha úgy gondolod ezt a szörnyűséget nem akarhattad magadnak. Sokszor nem látjuk a folyamatokat, se azt ahogy létrehoztuk, se azt, amit létre fogunk hozni. Ezért nagyon fontos, hogy megérkezzünk időben, mert a mostani életünkről tudunk a legjobban gondoskodni.

Egyetlen biztos dolog van amibe beleszólhatsz, az a jelenlegi életed. A túl sok jövő, ki fog csavarni mint egy citromot és bántani fogod magad, csak azért, mert nem fogod megtalálni az egyensúlyt valóság és az ideálisnak elképzelt életképed között. Hogy mi a megoldás? Tudd, hogy mi a valóság, élj itt önmagaddal és ne máshol mással. Képzeld el azt a szép képet ami felé igyekszel eljutni, de ne bántsd magad azért, mert még nem vagy ott. Vajon milyen életünk lenne, ha az elkövetkezendő 30 év eredményét, egy nap alatt megkapnád? …30 évnyi unalom.

Az életünk folyamatos változás, folyamatos fejlődés.. nem reális magad azért bántani, mert nem tudod legyőzni az időt, nem tudod felpörgetni az idő kerekét. De….a jelenlegi napra fordított minden figyelmed támogatja a jövődet is és felpörgeti az időt. Az időutazás úgy lehetséges, ha teljesen kihasználod a mai nap adta lehetőségeket és megteszel mindent, amit tudsz.
Ne foglalkozz túl sokat a jövővel. Nem azért dolgozunk nap mint nap, hogy nyugdíjasok legyünk… csak a jelenlegi dolgokat tesszük meg, de nem álmodozunk a nyugdíjról.

Miért is tennék, ha ma annyi minden van még amit tennünk kell. Ezek a tettek viszont támogatják a későbbi életedet is. Nem a maximumot, hanem amit meg tudsz tenni. Csak annyit, amit bírsz. Kedveskedj magadnak azzal, hogy elismered a mai napot és nem hasonlítod a többihez, de még a jövőhöz sem. Ma ennyivel több lettél, ennyivel többet látsz az egészből, ami Te vagy.

Ez nagyon nagy könnyedséget fog adni neked, még több energiát és lendületet. Kelj fel minden reggel senkiként és a napod alapján ítéld meg önmagad, ki is lettél estére. Reggel legyél senki, csak azért, hogy estére mikor lehajtod a fejed, ezt valaki tegye meg. Érezz magaddal együtt, de ne sajnálgasd magad… ne sajnálgasd azt, amit nem sikerült megtenned. Néha a pihenés is nem lustaság, hanem felkészülés a nagy dolgokra.

Ismerd el magad! Tökéletes vagy, bárki bármit is állít rólad. Az életed lehet, hogy nincs rendben, mert többre vágysz, de önmagaddal rendben lehetsz! Elismerheted magad, mert ettől az elismeréstől erőre kapsz és rendbe teszed a körülményeidet is. De erre csak Te vagy képes… egy barbi baba biztos, hogy nem.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!