Vajon mi vár ránk, ha kitartóak vagyunk? Ismerjük az előnyeit, tudjuk, hogy mire jó, viszont mindezek ellenére, sokak félnek tőle. Talán mert félre van értelmezve! Túl sok energiába, időbe és lemondással jár, legalábbis ez a legenda veszi körbe.

Egy kicsit most rá akarok mindenkit venni arra, hogy merjen kitartó lenni, de a tévedéseket szeretném, ha le tudnánk itt most mosni a kitartásról és új legendákat írnánk róla. Olyat ami vonzóbbá teszi mindenki számára és nem a lemondásokról lenne olyan híres, hanem arról, hogy tényleg megéri kitartani.

A kitartás nem arról szól, hogy „bele kell pusztulni”! Mégis milyen sokan a szenvedéssel és az önkínzással azonosítják. A kitartásból származó eredményekre mindenki vágyódik, de mit adni kell érte, az mindenkit taszít. Csak ott csúszik el a dolog, hogy  csere tárgya, nem az önkínzás, hanem az, amit „nagyon szeretsz csinálni”. Abban vagy kitartó, amibe beleteszed a szeretetedet.

Ez egy olyan békés állapot, amit azok nem helyeselnek, akik végig harcolják az életüket, mert úgy hiszik, nagyobb önkínzással, nagyobb eredményeket is elérhetnek. Tévedés! Ha megnyúzod magad, akkor sem leszel több.

Mert, az igazi kitartás olyan támogató erő, ami általad bontakozik ki és az álmaid megvalósítását támogatja, azaz téged. Mint amikor gyere korodban vágytál egy játékra, -megtettél érte mindent – és  végén boldogan játszottál vele.

Most ha az a véleményed, „de milyen áron?” akkor becsapod magad és lemondasz mindenről, belenyugszol abba, hogy nem tehetsz semmit, mert neked nincs ilyened…. viszont félreértelmezed a dolgokat, mert senki nem egy önállóan a vágóhídra.

Persze, hogy kerülöd  kitartást, de ezzel  kerülőút sokkal fontosabbá válik, mint az, amit szeretnél. A kényelmed válik elsődlegessé és nem az, ami tényleg ott van benned és kitörni vágyik.

A kitartás lehet sokrétű, mert lehet választani kőkemény izzadós, de akár a nyugalommal járó utat is, mind a kettő oda vezet és időkülönbség sincs köztük. Hogy ki, milyen véleményt formál, az az övé, a tiéd az, amit megélsz  sajátodénak. Véleményed bármilyen lehet, erről már van egy törvény is.

Szabadon véleményezhetsz bármit, de a saját nézőpontodból fogod megtenni, ezt ne felejtsd el. Az életednek, de még a kitartásnak is Te adsz jelentést, minőséget és Te döntöd el, mit adsz ért cserébe.  kitartásod, egészen biztos, hogy nem lesz elégedett, ha belepusztulsz.

Mert nem az számít, mi történik veled, hanem az, hogyan éled meg, milyen érzésekkel a történeteidet. Megélheted szenvedéssel, de boldogan is. A kitartás egy olyan erő, ami téged szolgál, veled van és nem ellened. Kifogyhatatlan és annyi van belőle, mennyit éppen kívánsz. Ezt vagy elfogadod vagy visszautasítod, de egészen biztos, hogy a tiéd.

Ha az erőt keménységgel tudod bizonyítani, akkor keményen éled meg a történeteidet, de ha szeretettel bizonyítod az erődet, akkor szeretetteljes lesz az életed is. Bárhogy képes vagy bizonyítani létezését, hogy hogyan teszed, milyen eszközt választasz az eredményekhez, rajtad múlik és senki máson.

A gyerekek is a legcélravezetőbb eszközöket veszik elő a vágyaik megvalósításához. Mivel Te is voltál valaha gyerek, neked is van olyan eszköztárad, amit ha használsz, eléred azt amit szeretnél, pont olyan úton, mint amit választasz hozzá.

Választhatod a kíméletlen megoldást is, de választhatod azt is, hogy odafigyelsz másokra is. A kitartás nem idő függvénye, hanem a befektetett energia minősége. Nem nagyság és távolság a minőség. A minőségnek mindig megvan a jussa. Persze, hogy a minőséget miben méred, azt is Te döntöd el.

Persze ha nem tudod mit szeretnél, akkor hiába a téged szolgáló erő. Hiába van egy nagyon jó biciklid, ha nem tudsz eltekerni vele sehová, csak össze vissza gurigázol vele  nagyvilágban. Hiába akarsz, hiába az akaraterő cél nélkül nem ér el semmit és olyan, mintha nem is lenne. Azért, mert nincs hová eljutni vele.

A vágyad tárgyát célozd meg vele és ne elkerülni akarj valamit, mert hiába kerülöd ki Budapestet, nem jutsz el oda, ahová ténylegesen indultál. Ha nincs meg, hogy hová, akkor hiába a tökéletes eszközöd, nem jutsz vele egyről a kettőre.

Sokan kikérik és visszaigazolást várnak mástól vélemény formájában arról, hogy „mire képesek”. De a vélemény csak egy elképzelés és lehet, sőt biztos, hogy másnak más elképzelése lesz és próbál a saját akaraterejével felülkerekedni a tiéden. Szép lassan vagy átütőerővel, a másik véleménye meggyőz, ésszerűnek tűnő érvekkel, a tiédet és elfelejtkezel arról, merre tartasz és milyen erő lakozik benned.

Ami a legfontosabb, elfelejtkezel saját magadról és tehetségedről az egyezőség kedvéért. A másikra bízod önmagad, így ha bólint a másik, hogy mehetsz, mert képesnek talál, akkor mész, de ha elhúzza a száját, akkor megtorpansz. Az akaratod ebben az esetben, már nem a tiéd, hanem tényleg a másikon vagy a körülményeiden múlik. Átadtál magadból mindent! Persze, hogy döntenek helyetted és megszabják, mit lehet és mit nem, mire vagy képes és mire nem.

Vedd vissza magad „jelképesen”, mert az igazság az, mindig is saját magad voltál és most is az vagy, csak azt hitted, mások határoznak meg téged és azt is, mire képes vagy. A vélemény azért butít, mert a sajátodénak hiszed a másikét és kicsúszik a kezedből általa az irányítás.

Én egészen biztos vagyok benne, hogy vagy annyira okos és őszinte, hogy meglásd magadban azt, ami téged támogat, mert minden érted van és nem ellened. Persze, lehet más  véleményed…

Tudd, legyél tudatos arra, hogy igenis benned van az az erő, ami olyanná formálja általad az életedet, amilyenné csak szeretnéd. Mert saját magad használatával, olyan energiákat szabadítasz fel, ami más számára lehet, hogy kőkemény munkát és kitartást igényel (a lehetetlen kategória). Te már tudod, minden más egy külső szemlélő számára, de Te, aki benne vagy, megélheted bármilyen érzelemmel é hozzáállással!

Számodra lehetséges minden, mi megszületik az álmaidban, mert benned született meg és pont azért, hogy általad világra jöjjön. A kitartás téged szolgál, annyit kapsz belőle, amennyit  megvalósításhoz kívánsz, de az utat és azt, hogy miként teszed és éled meg, Te választod!