fbpx


Nagyon sokat, túl sokan élnek ketrecben. Annyira általános jelenség, hogy szinte természetesnek gondoljuk. A kiszolgáltatottság, nagyon általános és hétköznapi jelenség. De kérdem én, azért mert a többiek így élnek, azért mert sokan csinálják… te még nem gondolkodtál el azon, hogy lehet esetleg másképp is?

Elszomorít az a tény, hogy sokan nem is tudnak róla. Ezt csak azért mondom neked, mert tudom és tudom, hogy te is tudod, hogy lehet másképp. Tudod mi ez a ketrec? Az amikor úgy érzed, még melóznod kell valamin, fel kell dolgoznod még valamit. Vagy épp valaki viselkedésének rád gyakorolt hatásain gondolkodsz…amikor úgy érzed, tettek veled valamit.

Ezzel azt bizonygatod, hogy nincs valami rendben… sokan hiszik el ezt sajnos. Lehet benned is ott van a kisördög, aki védi a pozícióját és meg akarja velem is értetni, mennyire nincs most minden rendben. Bezárod magad egy ketrecbe és feljogosítod magad arra, hogy hatással legyenek a jelenlegi életedre. Miért hagyod, hogy a múlt vagy valaki más döntse el, milyen életet élj? Te miért nem írod ezeket felül?

Ez nagyon behatárolja, szűkössé teszi a tapasztalataidat, a mindennapi gondolkodásod, az érzelmi világod, de azt is, hogy mit tehetsz és mit nem tehetsz meg. Persze, hogy úgy érzed, hogy zsákutcában vagy és az élet nem enged onnan ki… nincs hová még csak menekülnöd sem. Persze, hogy úgy érzed, hogy igazságtalan veled minden és méltatlan hozzád a saját életed.

Fel kell ébredned ebből az idomított világból. Egy kutyát is vagy jutalommal vagy büntetéssel lehet megtanítani arra, amire rá akarod venni. Az idomáraid azt akarják, hogy megtanulj dolgokat, olyanokat is, amiket soha nem akartál…az idomítás lényege az, hogy ne tudj magadról.

Lehet, hogy ezt más csinálja veled, de Te felejtkeztél el magadról. Tudod miért? Mert féltél a büntetéstől vagy épp a nyereségvágyad miatt. Tudom, hogy jól esik kapni! De milyen áron? Ezen nagyon gondolkozz el. Néha a szeretet és az elismerés jutalmával húznak csőbe, máskor meg félsz a konfliktustól, zsarolástól, vagy fenyegetve érzed magad a másiktól.

Ez mind idomár munka. Nem hibáztathatod a többieket, mert Te mész bele ezekbe! Magadat sem hibáztathatod, mert akkor még mindig benne vagy. Nincsenek hibásak. Vagy felébredsz vagy marad az idomítás. Az eszközök különbözőek, de ugyanarról szólnak. Az egyik egy jól eső út, a másik pedig keményebb. A jól eső út a veszélyesebb, a kellemetlenségekben sokan felébrednek önmagukra.

A végeredmény mindig az, hogy a környezetre reagálsz, alkalmazkodsz úgy, hogy soha nem akartad ezt. Szép dolog az alkalmazkodás, de csak akkor tedd meg, ha magad jóléte miatt teszed meg és nem mások miatt. Fel kell ébredned ebből a butaságból! Amíg figyelmet, gondoskodást és jutalmat kapsz, addig sok minden szól a ketrec elfogadása mellett.

Törj ki ebből a ketrecből! Úgy tudod megtenni, ha abbahagyod a napi rutint. Tehát a mindennapos rutinhoz képest, hibákat követsz el. Ha mindig ugyanaz történik, akkor mindig ugyanazt az eredményt kapod.

Viszont minden újdonság, minden találmány a hibával kezdődik. Neked most fel kell találni egy másik életet. Tudom, hogy a hibátlanságra, a tökéletesre neveltek téged is. Engem is. De imádok szórakozott lenni, elfelejteni dolgokat és szinte kiszámíthatatlanul kreatívnak lenni. Ha nem lennék ilyen és törekednék mindig a rutint megtartani, akkor most fagyasztott borsót öntögetnék zsákokból éjszakánként a futószalagra. De hibáztam lassan 20 évvel ezelőtt és kirúgtak.

Nem mindig esik jól a hiba, de vajon elégedett lennék a „tökéletes” életemmel, ha most is ezt csinálnám? Tökéletesen? Biztos, hogy nem. Persze elmondhatod, hogy neked sokkal komolyabb a sztorid és megvédheted magad a hibáktól, de vajon ennyi elég lesz?

Vajon érdemes a komolykodó álarc mögé bújni és védekezned? Szerintem sokkal előrébb mutatóbb, ha azt vizsgálod, mennyi minden vár még rád… mennyi újdonság és tennivaló. Aki mindig tökéletes, az már mindent megtanult, mindent tud… soha semmit nem ront el és rutinos a feladataiba. Megmondom őszintén, hogy nem akarok semmit rutinból végezni, tanulni akarok, mert farkas éhes vagyok.

Ha változik valami, tudom sokan elveszítitek az értelmet, mert megváltozik a fókusz. Mással kezdesz el foglalkozni, így a régi értelmét veszti. De az élet nem értelmetlen, hanem inkább titokzatos. Tudod, arról van szó, amikor azon gondolkodsz: Hogy jutottál ide? Hol van belőled az ambíció, a motiváció, lelkesedés? Fölösleges kérdések.

Amíg ketrecben élsz, megijedsz a világtól, mindentől félsz. Problémákra keresed a gyógyírt, a fájdalmaidat szeretnéd enyhíteni és magyarázni. Azt hiszed, nincsenek lehetőségeid. Azt fogod hinni, hogy mindenki beleszól az életedbe. Nincs önálló hangod sem… ha magadra ismersz, hagyd abba. Ezeken még csak gondolkodni is fárasztó.

Innen csak két út vezet ki. Vagy a véletlen nyitja meg a ketrec ajtaját, leesik a kényelem börtöne és összezúzza az elképzeléseidet és újra, a nulláról indulhatsz. Velem az utóbbi történt meg. Összezúzódtam, mert össze kellett törnöm korábbi életemet ahhoz, hogy új utakat nyíljanak meg. Spontán csak megtörtént, piszkosul fájt, de túl vagyok rajta.

Te lehetsz kíméletesebb is magaddal, mert van még egy másik, tudatos változás lehetősége is. Amikor tudatosan kezeled a korlátaidat. Fejted őket, látod mi történik veled, mire húzod a félelemeidet, kifogásaidat és mögéjük nézel. Akarattal, indíttatással, szándékkal töröd át a ketreced falait.

Tudatosan kell új énképet, jövőképet választanod. Tudom, hogy utálod a „kell” dolgokat, de ez most kötelező is. Ha ez megvan, már csak meg kell élned azt, amit kitaláltál. Tudom, ez tűnik a legnehezebbnek, de csak azért gondolod így, mert még mindig a ketrecen belül vagy.

A ketreceden kívül, egészen mást fogsz látni, gondolni. Már nem fogja akadályozni a szemedet a rács, már tisztább lesz minden kép. Itt az idő, hogy új tapasztalatokat gyűjts! Végre törődj kicsit magaddal és elgondolkodj azon is, mennyi minden van a kezedben és mit tudsz ezekkel az értékekkel kezdeni.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!