Az a kérdésem, hogy vesztesnek vagy győztesnek tartod magad az életedben. Önmagadhoz mérten, a mai napot, hova sorolnád be? Elöl vagy, vagy hátul? Utálod vagy szereted? Ezek fontos kérdések.. és vajon van-e terved arra, hogy jól alakuljon az életed? Mersz egyáltalán tervezni? Vagy megvéded magad a saját sikereidtől csak azért, mert történt veled valami régen?

Az, hogy esetleg kilátástalan a jövőd, az nem tény, hanem egy lelkiállapot. Hogy legyenek kilátásaid a jövődre nézve és legyen egy nagyszerű és hihető terved, a lelkiállapotodon kell tudnod változtatni.

Bennem rengeteg kérdés merül fel a jövővel kapcsolatban. Itt az év utolsó hónapja és kezdődik egy új év, új lehetőségekkel. Nagyon izgatott vagyok mindig, ha a jövőről van szó és nagyon bizakodó. Én imádom, szeretem az életemet és azon vagyok, hogy minél többen úgy élhessünk ahogyan szeretnénk. Kicsit küldetésnek élem meg.

Hadd kérdezzek meg tőled valamit: Ha bármilyen sportban vagy játékban csak védekezel, mennyi esélyed van a nyerésre? Úgy gondolom egyetértesz velem abban, hogy nagyon kevés, vagy semennyi.

Azok, akik nem tudnak szabadulni a gondjaiktól, azok védelmi játékot játszanak és nagyon kicsi az esély arra, hogy meg is találják a megoldást és el tudják engedni a gondjaikról alkotott elképzeléseiket.

Azokról beszélek, akik a fennmaradásért küzdenek és a biztonság mozgatja őket, nem az, hogy tovább lépjenek és esetlegesen megengedjék maguknak azt, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak legyenek.

A védelem nem ad okot a továbblépésre, a védelem, megvédi a problémákat, a nehézségeket, mert magyarázatot adnak arra, miért ne tegyél semmit. Én volt amikor nagyon mélyre ástam magam anyagilag és el kellett döntenem, hogy eszem még pár napig és elfogy miden pénzem vagy inkább vásárolok ebből a pénzből olyan információt, amivel tovább juthatok. Én az információt választottam és tovább jutottam.

Sokak magyarázzák azt, hogy nem tehetik meg, hogy lemenjenek egy tanfolyamra, vagy elolvassanak egy könyvet, mert enni is alig van pénzük. Ez az a védelem, ami fenntart egy állapotot, egy olyan állapotot, amit senkinek nem kívánok. A továbbjutás, új hozzáállást, új gondolkodásmódot és egyértelmű lépés igényel.

A toporgás pedig a hiányt használja fel indokként arra, hogy ne változzon semmi… pedig ez a hiány adhatná a legjobb magyarázatot arra, hogy tovább fejlődjön és nyisson az újdonságokra.

Ha nyerni szeretnél, akkor válaszd a fejlődést, még akkor is, ha az kiadással is jár. Én is megjártam ezt és ha nem informálódok, nem foglalkozok más által magammal, még mindig azon gondolkodnék, mi lesz velem holnap.

A barátaim régebben azzal ugrattak, ha nem tudnak felhívni telefonon, akkor biztos, hogy valamilyen tanfolyamon vagyok. Megéri elismerni a korlátainkat, mert nem tudhatunk mindent, viszont bármit megtanulhatunk akkor, ha nem félünk butának mutatkozni.

A „mindent tudok, de mégsem egész az életem” hozzáállás mutatja meg azt a védelmet, amit sokan maguk köré húznak. Számomra a tanulás nyújtotta a kiutat.. úgy gondolom, hogy minden ember számára az informálódás, a tanulás adja meg a kiutat!

A kiegyensúlyozott élet, nem a védelemről szól. Az időben nem visszafelé halad az aki elengedi a nehézségeit, hanem előre. Ha el akarod engedni a régi dolgaidat, akkor nem a fenekedet kell mutatnod a jövőnek, hanem az arcodat.

Ha Te is védelmi játékot játszol, akkor napokat bírnál mesélni a fájdalmaidról, nehézségeidről, problémáidról és azt várod, hogy megértsen végre valaki. De senki nem tud helyetted megérteni semmit. A védelem alapvetően egy olyan kifogás, ami azt magyarázza, miért lehetetlen bármi is neked.

A kifogás, mindegy, hogy mire utalsz, felmentést ad és védelmet, de ezek olyan magyarázatok, amik átmeneti mentőövek, amik hosszútávon egészen biztosan leeresztenek. Milyen sokan hiszik azt, hogy a gyökerekben kell keresni valamit. Vissza kell menni az időben, mert meg kell érteni a problémát. Ez őrültség és lényegében semmi értelme.

Megérteni a fájdalmakat annyit tesz, hogy megnyugszol tőle, de nem haladsz tovább. Kapsz egy jó magyarázatot a képtelenségeidre, megnyugszol, mert megtaláltad a felelőst, de ezzel nem foglalkoztál a megoldással és a fenekedet mutattad a lehetőségeidnek.

A múlt elmúlt, halott… semmi köze a jelenlegi életedhez, mert a halálnak sincs semmi köze az élethez. A problémáid halottak, Te mégis annyit foglalkozol velük, hogy életben tartod azzal, hogy rágódsz rajtuk és meg akarod érteni azokat.

Nem azt mondom, hogy dugd a fejed a homokba, hanem azt, hogyha valamit már körbe jártál háromszor, beszéltél róla háromszor és nem lett meg a megoldás, akkor hagyd abba és ne lovagolj meg olyan lovat, ami a földön fekszik, mert nem visz előre. Válassz olyan lovat, ami él és mozog, mert a lehetőségeid most vannak és nem voltak valamikor.

A hála hiányára utalnék. Mert a hála nem a védelemről szól, hanem a kitárulkozásról. A hála az értéket hozza felszínre és nem védi magát még a negatív hatások elöl sem. A hálás ember, nyitott és nincs félnivalója, mert bármi is jön, azt elfogadja és kihozza belőle a legjobbat.

A védelmi játékos, örökösen a lehetetlent firtatja, minden figyelme a falakról és a nehézségekről szól… abban a hitben él, hogy ezek a falak védik őt, valójában akadályozzák és nem engedik tovább.

Csak gondolj egy régi sztorira, ami nem esett jól megélni. Az én életem első gyerekkori szerelme, sarkon fordult és minden magyarázat nélkül ott hagyott. Nagyon fiatal voltam. Emlékszem annyira szerelmes voltam, hogy képes voltam egy családi nyaralást két nap után ott hagyni.

Felültem a vonatra és visszautaztam a szerelmemhez, aki erre pár nappal, ott hagyott. Minden okom meg lett volna arra, hogy soha többé ne érezzem a szerelmet, soha többé ne nyissam meg a lelkemet senkinek. Falakat húzhattam volna, mert nem esett jól egyedül maradni.

De pár nappal később, mert megadtam az időt a gyászolásra, megfogadtam, hogy mindig szerelmes leszek és engem ez fog mozgatni, előre lendíteni.

Falak helyett, inkább kinyitottam a szívem, ami mind a mai napig nyitva van… ez teljesen logikátlannak tűnik, mert az lett volna a logikus és ösztönös, ha kizárom az életemből azt, ami fájdalmat okozott.

Viszont a fájdalom, felébresztette bennem azt, amire ténylegesen vágyom. Ez határozza meg ma is, minden tevékenységemet, mert megfogadtam, hogy szenvedélyes életet szeretnék élni. Fogadd meg Te is és nagyon fog tetszeni a végeredmény.

Volt időszak az életemben, amikor mindenhonnan kirúgtak. Bármilyen munkát is találtam, pár hét vagy hónap után, felmondtak nekem. Mindenki, még talán én is, meg voltam arról győződve, hogy nekem soha nem lesz egzisztenciám, mindenhol alkalmatlan vagyok és fölösleges bármibe is belevágnom.

Vajon hányan vannak erről meggyőződve és hányan nem tesznek egy lépést sem, még akkor se, ha tudják ezek olyan falak, amik távol tartják a kellemetlenségtől, de a lehetőségektől is. Még csak az önéletrajzukat sem küldik el egy pályázatra sem, mert alkalmatlannak tartják magukat és félnek a visszautasítástól?

Nem baj, ha rögös az út akkor, ha tudod hová tart. Az én eddigi életem során, nagyszerű szerelmi életem van, volt és a hivatásomat is megtaláltam.

Pedig volt, több olyan alkalom, amikor szerelmesnek éreztem magam és elszaladtak mellőlem és volt, amikor 600nál is több önéletrajzot küldtem el, mert munkát kerestem. Sok pofont kaptam, de soha nem kerestem arra kifogást, hogy üljek tétlenül és siránkozzak, mert megtörtént velem.

Hálát adok azért, mert mindezen keresztül mentem, hálás vagyok azért, mert megélhettem a végleteket és nem unalmas az életem. Márpedig a rögös út, sokkal tartalmasabb, mint a lapos élet.

Felejtsd el a falakat, amiket védelemül szolgálnak, mert azok nem védelmek, hanem a saját gátjaid, amik arra kényszerítenek, hogy kényelmesen élj. A kényelem számomra azt fejezi ki, hogy megszoktál valamit és ragaszkodsz hozzá.

Ragaszkodsz a saját elképzeléseidhez, még akkor is, ha azok nem visznek sehová. Se előre, se hátra nem lépsz belőle, azaz, nem vagy tájékozott és nem fejlődsz… a fejlődés pedig sok sok sikertelenséget is tapasztal, mert az élet kerek és egész, nem hiányzik belőle semmi.

Rendben van, hogy nem szeretnél semmit elveszíteni, de a védelem nem a nyerésről szól, hanem az amortizációról. Amikor veszel egy új autót, nagyon jól tudod, hogy hiába vigyázol rá, már azzal, hogy bedugtad a kulcsot a zárba, kevesebbet ér.

Amikor se előre se hátra nem mozdulsz, akkor 50 évig, ugyanolyan autód lesz, amit vagy használsz és tönkre megy, vagy nem használsz és csak porosodik a garázsba.

Tudomásul kell venned, hogy az életed is, ha védelmen alapul és nem arról szól, hogy lendületben maradj, akkor az utód miatt sírdogálsz és eszedbe sem jut lecserélni… abban a hitben élsz, hogy nem lehet jobb, mint ami most van.

Mert igen is, vannak olyan kapuk, amiket be kell zárni. Nem azért, mert menekülsz vagy félsz tőle, hanem azért, mert újakat nyitsz meg általuk. Csak gondolj a korábbi kapcsolataidra és tedd bele az összeset a mostani életedbe, egyszerre. Haza mész este és mindenki otthon vár… őrület lenne ugye?

Legyél hálás, hogy megtörtént veled, de nem ragaszkodhatsz semmihez, mert folyamatos mozgásban van az élet. Az egyik kezével azért vesz el, hogy meglepjen valami nagyszerűvel, valami aktuálisabbal a másik kezével. A hálával kifejezed a hiányt is, ezzel helyet adsz annak, ami hamarosan érkezik hozzád.

Soha ne ragadj bele a sztorikba, amiket azért magyarázol mert kellemetlen, mert fáj. Azért mert rámutatsz a földön egy félig megrágott rágógumira, az még ott marad és legközelebb megint bele fogsz lépni.

Elmondhatod a rágónak, hogy milyen szemét és minek ragad a talpadra, ezt megoszthatod a barátaiddal és keresheted azt a felelőst, aki csapdát állítva, a földre köpte.
Ha ezeket végigjárod is csak két megoldás van rá, vagy Te veszed onnan fel és senki nem fog bele lépni vagy valakire vársz.

Ha valakire vársz, akkor még mindig ugyanazt a mókuskereket forgatod és próbálod megvédeni magad a ragadós dolgoktól. Lehet, hogy addig jutsz, hogy inkább elsötétítesz a szobában azért, hogy ne is lásd azt a rágót, mert nem bírod elviselni. Sokan sötétítenek az életükben azért, hogy ne kelljen szembesülni a látvánnyal.

Én úgy gondolom, neked eszed ágában sincs sötétségben élni és egyre több ragadós izébe belelépni.. de még csak büntetni sem azokat, akik oda tették… feltehetően időd sincs tovább húzni, halasztani a megoldást, ezért érdemes kézbe venni a dolgaidat, lehajolni érte és kidobni a szemétbe. A gondok, problémák is olyan ragadós izék, amik csak egy szemeteskosarat érnek meg.

Tudod mit? Állj meg egy pillanatra, kapcsold fel a lámpát, nézz szét, mi vesz körbe, adj érte hálát és tedd meg az első lépést és cselekedj.
Vedd fel, dobd ki az életedből a ragadós dolgokat és próbáld megérteni, mire jó a tisztaság, a kiegyensúlyozottság. Ha már érted ezeknek a lényegét, akkor eszed ágában sincs becsapni magad másokkal és tenni fogsz azért, hogy fenn tartsd ezt az állapotot.
Ha utóbbiakon töprengsz és teszel is értük, nem ülsz az álmaid kényelmi foteljában, akkor minden korábbi kellemetlenség ellenére, egészen más tapasztalatok várnak rád.

A védelmi játszma, nem vezet sehová, bár tudom, hogy mindenki egyik legnagyobb félelme, hogy elveszti azt a várat, amit eddig felépített, de ha eddig eljutottál, akkor eljuthatsz még szebb és jobb helyekre is.

Ha erre képes voltál valamikor és értékeled annyira magad, hogy hálás vagy érte, hogy megélhetted, akkor tovább építesz még akkor is, ha kockázatosnak tűnik. A hála olyan értékekre mutat rá, amik biztos talajon fekszenek és lehetőségeket adnak arra, hogy építhess rájuk.

Ha nap, mint nap rámutatsz az értékeidre hálával, akkor minden napod hálás lesz és tovább fejlődik abba az irányba, amit szántál magadnak. Tehát legyen terved, mert vannak értékeid amikkel meg tudod valósítani. Ne védd meg magad a saját sikereidtől!
Legyen szuper az életed, tedd csodálatossá az életed, mert rajtad múlik senki máson!

Sok sikert!