Sajnálkozás! A felelősök keresése! Az amikor nem találod a helyed! Nem találod a sikereidet! A boldogságodat! És ahelyett, hogy kicsit magadba néznél, találsz egy bűnbakot és megnyugszik a szíved, hogy Te az egészről igazán nem tehetsz. Az, hogy így alakult, az nem a Te felelősséget, neked ehhez az egészhez semmi közöd.

És nem változik semmi, de azzal nyugtatod magad, legalább megvan ki a hibás. Tovább fürdesz a kakiban úgy, hogy még mosolyogsz is a bűzben és nyugodt vagy, mert beletörődtél.Sajnálkozni, mert megbántottak. Sajnálkozni a jelenlegi életed körülményei miatt. És ez az egész annyira kitölti az idődet, annyira érdekel és leköti a figyelmedet, hogy el is felejted, az égvilágon semmi nem történik, egy lépést sem haladtál tovább az életben.

A céljaid, álmaid ott lebegnek előtted szomorúan és Te még mindig a felelősöket keresed, mint Colombo a filmben. Lehet, hogy megtalálod és végignézed a kivégzését egy mosollyal az arcodon, mert megérdemli… de tényleg ennyi elég? A sajnálkozásban ott a bosszú is. A bosszú jól hangzik egy Winetoo filmben, de az életben semmivel nem lesz jobb neked, sőt én kifejezett időpocséklásnak veszem. Nem szánok olyanra időt, akin bosszút kell végrehajtani.

Az élet elhalad melletted, ott ülsz a buszmegállóban legalább 10 busz áll meg, de Te még mindig azzal az eggyel vagy elfoglalva, ami nagyon régen tojt rád és úgy haladt el előtted, hogy nem nyitotta ki az ajtót. Kényelmes, mert elég korán leültél, mindenki áll melletted a buszmegállóban, de közben nem veszed észre azokat, akik kényelmetlenül állnak, de 5 perc múlva boldogan haladnak tovább a következő járattal. Ők célba érnek, míg Te kényelmesen üldögélsz. Találsz valakit, aki ugyanúgy járt mint Te, leül melléd és megosztjátok a saját tragédiátokat. Sőt elmentek együtt egy közeli sajnálkozó csoportba, akikkel jókat csemegézhettek egymás tragédiáin.

Hol van a figyelmed? Miért kell, hogy megértést találjon a szenvedésed? Értsd meg azokat, akik tovább lépnek és haladnak, akik felszállnak a buszra. Ők is volt amikor lekéstek egy járatot, de nagyobb figyelmet érdemel az, hogy elérték amit szerettek volna. Ha most azt gondolod, hogy nem éltem meg elég tragédiát és fájdalmat, akkor tévedsz. De még nagyobbat tévedsz akkor, ha nem figyelsz most ide rám és azt akarod, hogy szétboncoljuk a tragédiáidat és elvárod tőlem, hogy megmagyarázzam, miért történt veled. Semmi értelme nem lesz!

Megtehetjük, de semmi értelmét nem látom. Én évekkel ezelőtt, közel 10 éven keresztül csináltam, a tragédiáimat elemeztem és kerestem bennük a megértést, választ akartam arra kapni, miért nem haladok az életben. Rengeteg választ kaptam, könyvet tudnék erről írni. Tudod mikor indultam el? Amikor végre abba tudtam hagyni, mert nem egyszerű. A tanulságok, mindig adnak egy pici löketet, de a tanulságok csak agyalások, az élet viszont most történik.

Én nem sajnálom magamat, sem mindazt amit megéltem, de felszálltam arra a járatra, ami tovább vitt, mert engem hosszú évek után az kezdett el érdekelni, hogyan tehetem meg a következő lépést. Neked is ezt javaslom! Haladjunk tovább együtt, ne sajnálkozzunk, mert nem ülök le melléd. Állj fel és tegyél meg lépéseket, ne gondolkodj azon, miért nincs rendbe valami az életedben, vagy miért nem volt rendben! Eldöntöttem, hogy folytatom! Döntsük el együtt, hogy Te is! Ez ennyire egyszerű, csak egy döntés! Ne komplikáld túl! Amit túl lehet komplikálni, az a tanulságok és felelősök keresése. Soha nem lesz vége!

A múlt és jelen nyújtotta aggályok mellett, helyet kap az ember fejében a jövő miatti aggódás is. A bizonytalanság az, hogy nem ismered mi fog történni, mi lesz veled felemészt, ha túl sokat agyalsz rajta. Megnyugtatlak, senki nem ismeri a jövőt. A jövő mindenki számára kérdés! Nem tudhatod mi lesz majd, nem tudhatod azt sem, mikor fog bekövetkezni, de még azt sem tudhatod előre, hogy az neked jó lesz-e vagy épp rossz. Rengeteg kérdés merül fel, sok sok olyan nyitott kérdés, amit csak idővel tudsz megválaszolni, mert „majd” fog megtörténni.

Valahol megértem, hogy stresszes vagy ezért, hogy idegeskedsz, hogy aggódsz, de vajon ha így érzel, jobb lesz? Az aggódással lényegében csak magadat bántod és lehet, hogy a többieket is, mert hazaviszed!

Fel kell fognod, hogy egyetlen időpont a tiéd, az a jelen. És meg kell nyugodnod, mert ez a jövőben is így lesz, ez bizony nem változik. Az élet ennyire nem kegyes, de a kezedbe adta a mai napot, amit használnod kell most! Eljön az az időpont, amikor tenni fogsz tudni. Türelem! Ma más a dolgod! Ne dobd el az egyetlen esélyedet, a mai napot! Ha problémád van a jövő biztonságával: ne felejtsd el, hogy a mai nap miatt is aggódhattál valamikor és ha nem kapsz időben észhez, eldobod a legértékesebbet, a mostani pillanatot, csak azért, mert egy jövőbeli futurisztikus világban élsz a fejedben.

A jövőd úgy kerül biztonságba, ha nem ücsörögsz tovább a buszmegállóban, hanem lépsz végre… mert csak most tudod megtenni ezt a lépését. Ha itt a busz, fel kell szállnod és nem bánni a régit, nem várni a következőt. Mozdulj végre! Készülnöd kell a változásra, mert itt az ideje annak, hogy a mai napból kihozd a legtöbbet, akármi is az! Ha nem tudod mit kell lépni, akkor az érdeklődésedet kell kicsit megpiszkálni, a lelkesedésed és meg fogod látni a hogyant.

A közömbösség az, ami nem engedi a fantáziádat szárnyalni. Szítsd fel a tüzet a szívedben és örömmel lelkesedéssel, színesebbé válnak a lépési lehetőségeid is! Illetve a lehetőségek mindig is ott voltak, csak a közömbösséged, nem engedte kirajzolódni őket. A sajnálkozás és aggódás mellett, a leginkább ironikus az, amikor kinevezed magad áldozatnak. A mártírok szép hosszú és figyelemre méltó sorokat kapnak a történelemkönyvekben és a regények romantikus szereplői, de ne válaszd ezt az életformát.

Azért ne, mert magad alatt vágni a fát, ma már nem romantikus, inkább valamelyik vicces poéngyűjtemény darabja. Ilyet biztos nem akarsz magadnak! Te tényleg elhiszed, hogy szebb lesz a családod élete, jobb lesz a párkapcsolatod, vagy a munkád minősége értékelhetőbb lesz, mert feláldozod magad? Azért, mert tönkreteszed magad, senkit nem emelsz fel. Ha már nagyban és globálisan gondolkodunk, vajon milyen lenne az élet, ha mindenki mártír lenne? Nem lenne élet, mert mindenki belehalna. Az élet megélésére van szükséged és nem a róla való gondolkodásra! Olyan emberekre, akik betöltik az életet élettel és inspirálják a többieket arra, hogy ők is éljenek!

Éld végre az életedet, mert megteheted! Aggodalom, sajnálkozás és mártírkodás nélkül kezdődik igazán! Az igazi értékek az életben van és nem azokban, akik mellé járnak. Ne legyél kishitű, ne hidd el azt, hogy neked ez nem adatott meg és ne higgy azoknak, akik bukottaknak nevezik magukat. Bármit hihetsz és én bizonyítottan látom a szemináriumokon, hogy bárki képes megvalósítani azt, amit el tud hinni.

Ne védd meg a problémáidat, egy jó velős tényekre alapozott érveléssel, mert saját magad alatt gyújtod meg a tüzet és ülsz bele a kishitűségre alapozott bizonyítékaid fazékjába. Igen is érték vagy, igen is különleges, senki nem olyan mint Te vagy.

Persze van egy norma, amit valaki egyszer kitalált és igyekszik ennek megfelelni. Pedig nem értékes az én szememben normálisnak lenni. Imádom azokat, akik kicsit is kitűnnek, akik mertek mást gondolni magukról, mint a többi. Ők azok, akiknek a neve most neked is eszedbe jut. Valami jellemzi őket, valamit mond neked a nevük.

A különleges és a normától eltérés viszont nagyon veszélyes. Ezeket az embereket vagy kirúgják mindenhonnan, eltávolítják vagy nagyon erőteljes nevelést kapnak. Tudod miért? Azért, mert ők nem irányíthatóak, nekik vannak önálló gondolataik. Az irányíthatóság alapfeltétele az azonosság és a szabályszerűség. Persze kellenek a szabályok, de vigyázz, mit követsz és mit tartasz be. Legyenek saját céljaid! Legyen terved! Ha az neked eléggé fontos is, sok múlik rajta, akkor nem mész bele olyan érzelmekbe, gondolkodásba, ami nem juttatna közelebb a céljaid felé.

Ezzel nem leszel nagyképű, nem leszel felsőbbrendű sem, viszont céltudatos, teremtő és nélkülözhetetlen igen! Olyan, aki végre éli az életét és nem csak emészti magát miatta!