Vannak akik problémásnak és fájdalmasnak élik meg az életüket, pont ezért menekülnek, elsősorban a fájdalmaik elöl, amit éreznek a többiekkel kapcsolatban vagy olyan helyzetekből próbálnak megszökni, amivel nem tudnak mit kezdeni. De ezzel a meneküléssel nem a boldogság útját járják, hanem ellene tesznek.
A leszarom tabletta a környezetet próbálja befolyásolni, el akar különíteni mindentől, távolságot akar tartani, de nem adja meg azt a szabadságot, hogy befolyásolni tudd a reakcióidat, mert a szabadságod nem a leszaromban van, hanem az érdeklődésedben… érdeklődni az iránt, hogyan működsz együtt és azt hogyan éled meg.
Arra hívja fel a nehéz élethelyzet a figyelmet, hogy törődj magaddal, megálld a helyed bármilyen körülmények között is és bármilyen emberek társaságában is úgy tudd érezni magad, ahogyan csak akarod.
Logikusnak tűnne az, hogy ha nem fáj, akkor csak az öröm maradhat és a boldog élet. Sajnos nem így van. Attól, hogy lemondasz a fájdalomról és nem veszel róla tudomást, csak fájdalomcsillapítót vettél be, még ott vannak a beforratlan sebeid, amikkel foglalkozni kell, mert elfertőződnek.
Attól, hogy nem veszel valamiről tudomást, az még ott van. Azért, mert kikerültél valamit, az még beléd csimpaszkodott olyan utánfutót húzol magad után, amin nincsenek kerekek és látványosan vissza húznak az előrébb jutásban, ráadásul úgy, hogy nem is tudsz róla.
Attól, hogy pozitív szemüveged van és pozitívan látod az életet, még nem biztos, hogy ez a pozitív hozzáállás begyógyítja a sebeidet és lekapcsolja az utánfutódat. Ez pont olyan, mint amikor vérző sebbel kiülsz a strandra napozni, sörözni, jól érezni magad, mert akkor olyan szép minden, de közben meg vannak számlálva a napjaid, mert lassan kifolyik belőled az élet. Törődj magaddal!
Vegyél tudomást arról, mi is történik veled. Legyél magadnak annyira fontos, hogy nem begubózol a csigaházadba, nem zárkózol el önmagadtól és a fájdalmaidtól, mert azzal az örömödet is kisemmized. Inkább ismerd meg mitől is félsz annyira és tanuld meg kezelni a nehéz kapcsolatokat is.
Az ismeret életeket tesz jobbá és teljesebbé, szó szerint megment téged is, ha nem bujkálsz tovább. A fájdalom addig fáj, ameddig nem tudsz róla mindent és nem tudsz vele mit kezdeni.
Az alvással és közömbösséggel továbbra is csak tocsogsz a kakiban. Hemperegsz a trutyiban, sőt jó ízűen álmodozol ahelyett, hogy felállnál végre és elindulnál valami olyan helyre, ahol lemoshatod magadról a sok butaságot és végre a megvalósítókat erősítenéd.
Az élet nem csak mocskos tud lenni, az élet bármilyen tud lenni és ez csak rajtad múlik. Közömbösséggel nem csak a fájdalmakat tolod el magadtól, hanem a saját boldogságodat is. Nem kell, hogy zombi legyél, akinek nem fáj semmi. Ne tagadd meg a saját boldogságodat!
Inkább legyél királylány vagy királyfi, akinek egész élete a szerelemről és a fele királyságról szól. A fájdalom megélése, olyan ismeretekhez juttat, amikhez tudsz viszonyítani, amiktől, ha nem félsz, előrébb képesek mozdítani a boldogságodat és az örömödet is.
Nem kell, hogy elmenekülj és félelemben élj valami olyantól, amit magaddal csinálsz, magadból veszel elő. Attól, hogy a kés veszélyes is tud lenni, el tudod vágni vele a kenyeret is, nem csak magadat.
Félted magad, tudom, mert nem szeretnél csalódni, nem szeretnéd ugyanazokat a kellemetlenségeket megélni. Jónak tűnik elbújni és közömbösíteni magad minden érzelemmel szemben. De ez nem vezet oda, ahová szeretnél eljutni!
Jobbnak tűnik bevenni egy antibiotikumot, ami kiöl belőled mindent, de ezzel megölöd azokat is, akik segítik, jobbá teszik az életedet. Egy életen át nem élhetsz gyógyszereken, egy életen át nem élhetsz úgy, hogy nem veszel semmiről sem tudomást.
Felejtsd el ezeket a butító szereket, mert megoldást nem nyújtanak, csak érzelemmentes zombi életet. Szép lassan kezdd el megismerni a fájdalmaidat, mert velük együtt barátkozol azzal a vágyott boldogsággal is, amit mindenki szeretne megélni.
A sokakra nagyon jellemző a közömbösség. Nagyon sok ember nem tud mit kezdeni az érzelmekkel, de ez nem jelenti azt, hogy nem élik meg azokat. Én is használtam a közömbösítőket, az én életemben is hihetetlen nagy szerepeket játszottak a fájdalmak elől való menekülések, ennek ellenére nap mint nap beszélek és mutogatom magamnak az érzelmeimet.
Megjelenik bennem minden, még a legrosszabbnak számító düh, harag és félelem is, amik benned is ott vannak de ott vannak a legbékésebb szeretet, öröm is. nem hiányzik semmi belőled.
Én már gyerekkoromban is nagyon szívesen nyomtam el a fájdalmas dolgokat, egyszerűen feltettem a hátamra és úgy gondolkoztam öntudatlanul is, mint a strucc. Nem csak a hátamra tettem, ahol nem láthatom őket, hanem a fejemet is bedugtam a homokba, nehogy még véletlenül meglássam mit is cipelek, mi is olyan nehéz.
Birkóztam, harcoltam a saját kellemetlenségeimmel, mert nem volt könnyű a hátamon tartani őket. Ha sikerült eldugni, akkor legalább elzsibbadtam és megpihentem, mert harcolni nem könnyű, hanem nagyon fárasztó. Le akartam gyűrni minden olyat, ami nem tetszett, és amikor legyűrtem, akkor azt állítottam: „megoldottam a problémáimat”. Nem láttam őket és abban a hitben voltam, hogy el is tűntek.
Egyet nem értettem, hová dugtam az örömömet és magamra erőltettem egy soha véget nem érő mosolyt. Mosolyogtam, ha viccelt valaki, mosolyogtam, ha temetésre mentem, mosolyogtam kívülről és mindenki vidámnak tartott, holott belül olyan folyamatok zajlottak, amikről semmit nem tudtam.
Belül nagyon fájt, de a mosoly olyan nyitott szemmel járkáló zombit faragott belőlem, aki mindenhol és mindenkor csak üveges tekintettel mosolygott.
Akkor tértem magamhoz ebből a mély álomból, amikor megtanultam sírni.
Illetve mindig is tudtam, de egyszer megérintett valami, engedtem, hogy érzelmileg megérintsen és eltört a mécses. Zokogtam, már nem is tudom miért, egyszerűen jó volt fájni, egyszerűen jó érzés volt érezni végre valamit.
A felszínre kerültek mindazok, amik a háttérben munkálkodtak bennem. Tudomást vettem arról, hogy vannak érzelmeim és tudok őszintén szomorú lenni és őszintén nevetni is.
Nem könnyű gyengédnek mutatkozni, sokan sokszor élik meg a gyengédséget gyengeségként. Én is úgy érzetem, hogy sírni nem szabad, nem fájhat semmi, mert akkor gyenge vagyok.
Bennem is munkálkodott a nagyapáink mintájára kialakult kép, aki nem lehet gyenge, mert a gyengeségnek következményei vannak. Ezek öntudatlanul a gyökerekből származó tulajdonságok, amik nem csak a férfiakra, hanem nagyon sok nőre is jellemzőek.
De ez nem lehet ok arra, hogy nekünk is úgy kell élni, mint a felmenőinknek. Nem lehet kifogás senki és semmi más arra, hogy ne éljük tényleg jól meg az életünket.
Beleengedni magunkat az érzelmekbe és megélni őket nagyszerű dolog, mert eltűnik az ítélet, már nem bíráljuk előítéletesen, mit szabad és mit nem. A sokféleség pedig gyönyörködtetni fog, amikor tudod, ismered, mindegyik érzelem jó valamire.
Csakis olyat szeretnél Te is elnyomni illetve csak is olyat nyomtál el eddig magadban, amikkel nem tudtál mit kezdeni. Amiket nem ismertél, amik ismeretlenek, ezért kellemetlenek voltak számodra. Az ismeretükkel, azzal, hogy engeded felszínre jönni őket, megismerheted minden tulajdonságukat és megtudhatsz mindent róluk.
Nyújtsd a kezed, ne csak a mosolynak és a finomságoknak, hanem azoknak is, amikről sok kellemetlenséget hallottál, megéltél esetleg. Nagyszerű dolog érzelmileg ismerni saját magad, mert ha valamit ismersz, akkor az már nem tud rád olyan hatással lenni, amit ne tudnál kezelni.
Neked meglepetéseket, váratlan dolgokat okozni. Már nem hátulról támadó gyilkos, hanem western hős, aki szemtől szembe jön és vára a nagy harang megszólalását, azért, hogy fegyvert ránthasson rád.
Te már csak mosolyogni fogsz, mert tudod, sokkal gyorsabb vagy és rajtad fog múlni az Ő sikere és sikertelensége is, képtelen olyan fájdalmat okozni, amiben nem akarsz részt venni.
Most már nem akarsz hátat fordítani Neki, mert nem félsz tőle, tudsz mindent róla… így tudod kezelni is.
Mindez csak olyan játék, amiben érdemes részt venni, mert nincs vesztenivalód, csak is nyerhetsz azzal, hogy látod, mi történik körülötted és mi zajlik le benned. Hozd felszínre, merj olyannal kezdeni valamit, amit eddig csak elítéltél, mert meg akartál tőle szabadulni.
A fájdalom is téged szolgál, a fájdalomnak is van olyan vonzata, ami által több lehetsz, ami által fejlődhetsz. Ha nem veszel tudomást róla, akkor pont a szép dolgokról mondasz le.
Persze nem kell, hogy kötelező legyen a fájdalom, mert nem csak akkor leszel jobb vagy fejlettebb, tapasztaltabb, bölcsebb, ha átmentél sok–sok szörnyűségen. Tudnod kell, hogy az érzelmeket választod, a körülményeid is választod, így hogy mit szeretnél tapasztalni, megfogni vagy elengedni, az is rajtad áll.
Az, akinek szuper boldog élete van, annak csak gratulálni lehet és mutogatni egy vitrinbe, hogy ilyen is van. Legyünk rájuk büszkék! Mert sokan élnek boldogan és tudnak szívből nevetni, Őket kövesd, Ők legyenek a példaképeid, mert egészen biztos, hogy ismerik azt az oldalt, ahová sokan csak eljutni szeretnének.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő értékes tartalomról…. iratkozz fel és küldöm emailben!