Hová vezet a lelki élet hiánya?
előadó: Szikszay Csaba (mester coach)
Az előadás tartalma:
Olyan gyakran történik meg az, hogy a környezetünk által határozzuk meg a saját személyiségünket és elveszítjük önmagunkat csak azért, mert annyira összpontosítunk kifelé és elveszítjük ez által a belső látásunkat.
Mindenki számára ismerős az a belső küzdelem, amit azért vívunk, hogy megtartsuk saját magunkat. Annyira erőteljesen óvjuk magunkat, hogy minden figyelem tüske kifelé irányul.
De ez a tüske nem csak a környezetet szurkálja, hanem a saját húsunkba is belefúródik. Amennyire óvjuk magunkat a többiek benyomásaitól, épp ennyire felejtünk el önmagunkkal foglalkozni akkor, mikor olyan versenyhelyzetbe kerülünk, amely a többiekkel is kapcsolatos.
De ugyanakkor van egy előnye is ennek a felismerésnek.
Úgy is részt vehetünk ebben a verseny helyzetben, hogy felismerjük önmagunk fontosságának erejét és lehetünk ez által élsportolók, de úgy is megláthatjuk magunkat, mint egy áldozat, akit a többiek eltipornak. Melyiket képviseled? Egyébként…. bármelyiket választhatod és élheted is!
A titok nagyon egyszerű. A fókuszt vedd le azokról akikhez mérted magad, helyezd át magadra és felejtkezz bele a saját cselekvéseidbe.
Ne piszkáld a másikat, engedd őt úgy élni, törekedni vagy bárhogyan is viselkedni, ahogyan ő tud. Az ő és nem Te! Válj le róla és kövesd a saját belső hangodat, csináld a saját dolgodat, mert az fog felemelni!
Ne csússz bele az öntudatlan összehasonlítás lélek szakadt harcába. A lelked nem a feladataidba pusztul bele, hanem a figyelmed hiányába. A lelked a figyelmeddel megy, az hajtja!
Ha egy csődtömegnek érzed magad, akkor az azért van, mert nincs veled a lelked, nem gondoskodsz a lelki életedről és belülről hervadozol.
Ha nem a saját életünket éljük, annak egyenes következménye az önmagunktól való elszakadás… nem az eredménytelenségbe buksz bele, hanem a lelki életed hiányába.
Amilyen a lelked, olyan az életed. Ez úgy hiszem az örök elégedetleneknek most nem esett jól, de bízom benne, hogy elgondolkodnak azon, mit szerettem volna adni nekik… és persze egy szóval sem szerettem volna ezzel senkit bántani!
A tartós és valódi önazonos élet a saját lényünkben keresendő akkor is, ha valaki annyira inspirál, hogy versenyre kelsz vele. Mindenki célja az önkifejezés, mert nélkülünk semmik vagyunk, bármilyen magasra is törünk.
Tehát a karrierünk, az állásunkkal még a nyugdíjunkkal kapcsolatos minden aggodalmunkon túl a valódi élet célunk az, hogy teljes életet éljünk, hogy a sok sok kapott titulus alatt, a mélyben a saját énünk ragyogja be az életterünket.
Az életünknek mindig van célja, ha tudunk róla ha nem, de ami betölti ezt a célt, ami igazán naggyá teszi a megvalósítást az az, hogy nem maradunk ki belőle. Mindig van célja az életnek, de sajnos nem mindig van léte a célnak.
Ha lemondunk önmagunkról és nem foglalkozunk a lelki életünkkel, akkor egy nagy belső rés keletkezik bennünk, egy hiány.
Egy olyan hiány, amit mindig érezni fogsz. Ahogy a víz kitölt minden rést, úgy töltik be idővel ezt a teret, mások szokásai. Ha mi nem töltjük ki a saját hiteles és megkérdőjelezhetetlen jelenlétünkkel, akkor majd mások csapnak le erre a helyre és élnek helyetted.
Nézz körbe, nézz befelé! Mit látsz? Ha már régen csináltál önvizsgálatot, akkor itt az ideje. Látsz falakat? Akadályokat vagy védelmeket? Ugyanaz! Ez egy régi elkorhadt életmód, gondolkodás, hitrendszer.
Talán ezek a falak azért vannak ott, hogy megmászd azokat! Lehet, hogy lángolnak is és piszok félelmetesek! Talán a szembesülés azzal, hogy mennyire régimódiak vagyunk, kell ahhoz, hogy felfrissüljünk és megújuljunk.
Egy pici figyelem befelé, sokszor ezt az eredményt hozza, ezért is csinálják olyan kevesen. A szembesülés a falainkkal és gátjainkkal, sokakat megrémít és inkább másokkal foglalkoznak önmaguk helyett.
Ha ki akarod szabadítani önmagad hitrendszerének fogságából, akkor meg kell mászni a régit ahhoz, hogy hozzájuss az újhoz. Ez az átmeneti és sokszor fájdalmas mászás a régiből és az újba, nagy falat… de ez a felébredésednek a záloga.
Érthető, hogy megtorpansz, semmi szégyellnivaló nincs ebben, mert senki nem akar szembenézni azzal, hogy mekkora falakat emelt.
Nem könnyű levetkőzni 20 évnyi igazságot és túllépni az önigazolásokkal teli tapasztalatokon. Ha nem lépsz, akkor is le fog égni a hitrendszered és talán az idő így neked dolgozik, de kinek van kedve még szívatni magát évekig.
Egyszer le fog égni, vagy el fog kopni a régi, a változó világ ezt megköveteli.
A tűzfaladat az énközpontúságunkból építettük, ami az egó füstjével fojtogat minket. Belőlünk ég, mi adjuk neki a táplálékot, mi vagyunk azok, amik éltetik és jó nagyra növesztik.
De vajon hogyan rombolhatunk le olyat, amit mi magunk alkottunk és annyira személyessé tettünk, hogy sajátunknak vallunk. Fel kell tudnod ismerni a különbséget!
Azaz, azért mert valamivel sok évig együtt éltél, ami által eddig csináltad az életedet, azért mert megtapasztaltad és személyiségednek hívtál, ezek mind nem Te vagy. A múltad nem te vagy, az csak egy történet, ami veled történt.
Felismerni azt, ami veled történik jelenti azt, hogy a történetet meg tudod különböztetni önmagadtól. Azért, mert pl. valamit sok éve csinálsz, az nem te vagy csak egy cselekedet.
Felismerni a cselekvőt és nem azonosulni a cselekvéssel jelenti azt, hogy már van egy jó kiindulópontod ahhoz, hogy tudj magaddal foglalkozni.
Ez az amit egyedül, külső segítség nélkül szinte lehetetlen megtenni, annyira egybe forrasztottuk magunkat azzal, ami csinálunk, hogy elfelejtettük azt a képességünket, ami kiválaszt és leválaszt olyan azonosulásokból, ami inkább az ego falai jellemzi és nem eredetei önmagunkat képviseli.
Csak gondolj abba bele, hányszor mondtad azt ki, hogy „ilyen vagyok”. Kicsit lehangoltan és mereven, talán hozzá is tetted, hogy „fogadj el ilyennek”.
Simán azonosulunk azzal, akit sok éve utánozunk és magunkénak vallunk szokásokat, amik által aztán elmondhatjuk, hogy „ilyenek vagyunk”.
Nem ilyenek vagyunk. Csak egyszerűen megszoktuk „ilyennek lenni”. Ez az a lángoló fal, amit most le kell döntened ahhoz, hogy önmagadra találj.
Hogyan válhatnak az érzelmeid a kiegyensúlyozottságod forrásává?
A kiegyensúlyozott élet nem az állandó nyugalmat vagy tökéletes kontrollt jelenti, hanem azt, hogy hogyan kezeled azokat a belső folyamatokat, amelyek kibillentenek az egyensúlyból. A legtöbben úgy próbálják elérni a stabilitást, hogy külső rendszereket építenek fel: hatékonyabb időbeosztás, jobb szokások, több pihenés. Bár ezek mind fontosak, mégsem jelentenek tartós megoldást, ha a belső világod feszültséggel […]
Tartalom
Hogyan változtasd a gátlást magabiztossággá?
A gátlásosság sokak számára egy megmásíthatatlan személyiségjegynek tűnik, pedig valójában nem egy állandó tulajdonság, hanem egy tanult viselkedési minta, amely alakítható és fejleszthető. Az önbizalom sem egy veleszületett adottság, hanem egy olyan készség, amelyet fokozatosan fel lehet építeni. Sokan tévesen hiszik azt, hogy a magabiztos emberek egyszerűen így születtek, és hogy a gátlásosság örökre meghatározza […]
Tartalom
6 mentális gát, ami miatt túlgondolod a helyzeted.
A túlgondolkodás egy láthatatlan örvény, amelybe észrevétlenül belekerülhetsz, és amely egyre mélyebbre húz, anélkül, hogy közelebb vinne a megoldáshoz. Egy gondolat megjelenik a fejedben – talán egy múltbeli esemény, egy jövőbeli döntés, vagy egy bizonytalan helyzet –, és az elme azonnal működésbe lép. Elemzi, variációkat gyárt, forgatókönyveket pörget le, újra és újra megvizsgálja ugyanazt a […]
Tartalom
Hogyan hagyj fel a halogatással?
A halogatás sokkal több, mint egyszerű időhúzás vagy fegyelmezetlenség. Ez egy belső feszültségre adott válasz, egy tudattalan mechanizmus, amely megpróbál megvédeni valamitől – a kudarctól, a bizonytalanságtól vagy akár saját magad túlzott elvárásaitól. Amikor egy feladat eléd kerül, az elméd azonnal elkezdi mérlegelni a hozzá kapcsolódó lehetséges kellemetlenségeket: túl nehéz, túl sok időt vesz igénybe, […]
Tartalom
Hogyan fordíthatod a visszautasítást előnyödre?
Képzeld el, hogy minden alkalommal, amikor elutasítás veszélye fenyeget, az agyad azonnal riadót fúj. A szíved gyorsabban ver, a gyomrod összeszorul, és egy belső hang figyelmeztet: „Ne tedd! Ha visszautasítanak, az fájni fog.” Ez az ösztönös reakció olyan erős, hogy sokan inkább bele sem vágnak semmibe, ami kockázatos lehet. Inkább megmaradnak a biztosnál, a kiszámíthatónál, […]
Tartalom
Hogyan kezeld a bűntudatot, hogy ne akadályozzon, hanem erősítsen?
Gondoltál már arra, hogy miért akadályozod meg saját magadat abban, hogy elérd, amit igazán szeretnél? Miért mondasz le lehetőségekről, miért halogatod a céljaidat, vagy miért érzed úgy, hogy mindig ugyanazokba a zsákutcákba futsz? Az önszabotázs alattomos dolog. Nem feltétlenül harsány vagy egyértelmű – gyakran csendesen lapul a háttérben, észrevétlenül átszövi a gondolataidat, döntéseidet és szokásaidat. […]
Tartalom