Hol van a lelki békéd?

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Sokan ítélik el a feszültséget szabadságvesztésre, de ítéletükkel csak korlátokat állítanak önmaguk kiteljesedése elé is. A feszültséget elnyomják és nem használják… így a feszültség használja őket. Azért teszik, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Támadod vagy menekülsz tőle teljesen ösztönösen és amikor megjelenik az életedben, fejvesztve menekülsz előle, akkor nagyobb problémákat okozol vele, mint ahogyan az a képzeletedben szerepelhet.

Minden, amit tagadással élsz meg, nem az életet támogatja, hanem pont az életed ellen van. A feszültségben is vannak olyan üzenetek, amiket mindenképp meg kell kapnod és meg kell fejtened tudatosan, miért van az éppen érted.

Logikátlannak tűnik, hisz általában nem szeretjük ezeket az üzeneteket, mert nem esnek jól és szabadulni akarunk a kellemetlenségtől.

Amikor viszont felismered ezeket az üzeneteket, akkor bármikor választhatod tudatosan a nyugalmat, akkor is, ha az korábban nem érződött jogosnak.

Szabadon szeretnélek engedni a szavaimmal egy olyan világból, ahol mindenki jogosan éli meg a belső harcait és jogtalanul utasítja el a lelki békét. Sajnos általánossá vált az automatikus reakció.

Ez alatt azt értem, hogy megtanítottak minket arra, hogy bizonyos helyzetekre, hogyan kell reagálni megfelelően. Nézd meg, amikor valaki le akar fényképezni. Igyekszel rögtön mosolyogni, mert úgy a helyes.

Mindegy, hogy most éppen sír a lelked, könnyeket ejtesz valakiért, letörlöd a könnyeidet és belemosolyogsz a kamerába, mert a képeknek valamiért, a mosolyt kell, hogy megörökítse. Nem a valóságot, hanem egy kreált valóságot. Nem tudja senki miért csinálja, mert csak úgy mosolygunk, mert mosolyogni kell.

Szóval most sem a mosollyal van a baj, mert mosolyogni szuper, hanem azzal, hogy reagálsz a fényképezőre. Automatikus és öntudatlanul. De úgy is mondhatnám, hogy ösztönösen vagy csak azért, mert eddig így csináltad. A szabadság vajon hol kezdődik?

A kiszolgáltatottságban nem működhet semmi sem jól, mert egy olyan mély és összefüggő rendszer alakít ki, amire nincs ráhatásod, bonyolultsága miatt. Minden amit bonyolultnak és túl összetettnek hiszel, az számodra rejtély és nem tud tudatos szintre emelkedni. Nézd meg például a szerencsét.

Mit nevezünk szerencsének? Hát azt az öntudatlan folyamatot, ami elvezet téged például egy nyereményhez. Nem ismered a részelteket, nem tudod, hogyan szolgáltál rá, hogyan és min keresztül vezetett ahhoz amit kaptál, ezért azt mondod „szerencsés vagyok”.

Vajon lehetsz olyan, aki a folyamatra lát rá és lehet úgy „szerencsés”, hogy nem is az vagy? Buta kérdés, talán értelmetlenek tűnik, pedig a válasz benne van a kérdésben is. „Lehetsz úgy szerencsés, hogy ismered a részleteket”. Tudod, hogyan jutottál A pontból a B nyeréshez.

Ez lenne minden idők legnagyobb felfedezés, ha erre lehetne egy igazán jó és globális választ adni. Valójában nem lehet, de a személyedre szabva, adhatsz tudatos magyarázatot arra, „Te hogyan csinálod” a szerencsédet.

Mert semmi sem úgy csinálódik, mert minden amit csinálsz, elvezet valahová.
Illetve bármit is csinálsz, az tart valahová akkor is, ha nem éled az életedet tudatosan.

Lehet, hogy Te egy csodálatos életet élsz, igazi békességben, de ha ez az állapot csak a szerencsén alapszik, nem akarlak megijeszteni, de el fog tűnni az életedből hamarosan.

Elég egy légypiszok ahhoz, hogy megzavarjon és ki fogsz zökkenni ebből. Elég egy zavaró tényező, ami korábban nem volt ott és a reakciód egészen biztos, hogy meg fogja változtatni a „szerencsédet”.

Törekedj arra, hogy odafigyelsz magadra. Odafigyelsz arra, mire hogyan és mi a válaszod. A válaszod tudatossága fogja meghatározni a kiegyensúlyozottságod stabilitását és idejét is.

Ha azt hiszed, hogy valaki csak úgy tálcán kínálta neked a békédet, akkor tudnod kell, hogy ennek a valakinek a karja hamarosan el fog fáradni és úgy ahogyan azt felkínálta neked, el fogja tőled venni.

A pincér is hatalmas szeretettel adja a reggelizőben a kávét, kiszolgál és látszólag minden olyan békés, mert épp a legszebb napfelkeltét nézitek együtt, de ha nem fizeted ki azt a kávét, hamar elfárad és haragra gerjed az a kedves felszolgáló.

Valahol az élet mindig benyújtja a számlát, a kérdés az, hogy ellenállás nélkül megadod amit kér, vagy befeszülsz pont miatta és rossz szájízzel is, de teljesíted a követelést. Mert bizony mindig teljesítjük akkor is, ha utáljuk. Nézz befelé és figyeld meg, vajon mit kapsz cserébe azért a munkáért, amit érted tesznek nap mint nap. A kívülről jött békesség, ilyen.

Amikor azért vagy kiegyensúlyozott, mert kapsz élményt, kapsz kávét és kedvességet, akkor nagyon törékennyé tesz, mert amit kapunk, azt el is fogják valamilyen formában kérni tőlünk.

Lehet, hogy a hited azt diktálja, hogy valaki neked adta a nyugalmat, szerelmet, szeretetet, feszültséget, stresszt vagy bármi olyat, ami valójában benned játszódik le, úgy öntudatlanul tányéron szolgálod fel a saját fejedet.

Azt szeretném most neked tálalni, hogy minden amit bármivel kapcsolatban is érzel, hamarabb ott volt benned és csak ezután vetted bárhol máshol is észre. Tehát az amit érzel, már jó régen ott munkálkodik benned, hiszen nem tudná a környezeted sem visszaadni neked azt, ami ne lett volna soha máskor a tiéd. Ezt muszáj tudatosan kezelned, mert ezen múlik minden.

Ettől lesz minőségi az életed és így hagyod abba a tagadást és az ellenállást is, ami kiborít általában. Tudatosan kezelni az érzelmeidet jelenti azt a minőséget, ami megengedi a mélységet és a magaslatot, ami semmiképp sem nyújt unalmas mindennapokat, ugyanakkor tudatos és pro aktív.

Hamarabb vannak benned a tények, mint máshol a világban és semmi olyat nem tudsz megélni, ami ne lett már volna előtte benned. Most kicsit talán sablonos leszek, mert senkiből nem hiányzik semmi, ez alól Te sem vagy kivétel.

Most ne arra gondolj, hogy láttál már egy gyilkosságot és akkor Te is gyilkos vagy, mert nem erről beszélek. Én most az érzelmi világodról beszélek, mert nem kell, hogy eltérítsen a békédből akár a gyilkosság sem.

Most talán ez felzaklat téged, talán úgy hiszed, senki nem lehet békés egy gyilkosság alatt sem és az igen is a zaklatottsággal kell, hogy járjon… nem kell. Szóval te is gazdag vagy! Nem létezik belőled semmi!

De az, hogy Te mit emelsz ki ebből a végtelen gazdagságból, az lehet öntudatos és lehet öntudatlan. Véletlenül is alakul valahogyan az életed nem igaz?

A kiegyensúlyozottságodnak egyetlen biztos alapja lehet, az a tudatosságod és minden olyan, ami történik veled, arra már csak kíváncsi lehetsz, az legyen egy jó sztori.

Talán azt szeretnéd, hogy „jól” alakuljanak a dolgaid és nem éred be annyival, hogy most én a kiegyensúlyozottságról írok. Nos!

Most nagyon figyelj! Senki nem tudja milyen „ez a jó”, vagy „az a jó”, de még Te sem tudod mi az ami „jól” alakul. Persze vannak elképzeléseid róla és tudsz különbséget tenni, mert megtanultad valamikor a különbségeket jó és rossz között.

Ez az a különbség, ami valójában tönkre tesz! Fogalmad sincs, még ha erősködsz is, mi az ami neked jó. Ami nem jó valójában az, hogy a világ egyik végén szeretnél élni, mert azt jónak találod. Ha lenne a világban csak egy ilyen hely is, ott élne mindenki és a föld abbahagyná a forgást a hatalmas súly alatt.

Ugye hogy nincs? A képzeleteidben van és sokszor beazonosítod az életedet egy-egy ilyen szakaszával és persze örülsz is neki, de el kell keserítselek, ami megjelenik és majd eltűnik, ahová menni kell, azok a helyek, illékonyak.

Olyanok mint egy gyertya, egy picit égnek, majd leégnek és eltűnnek, hacsak nem jön egy pici szellő vagy valaki aki elfújja a fényt az életedben.

Tudom, hogy kegyetlenül hangzik és meg vagyok róla győződve, hogy védeni szeretnéd „gyertyádat”, de a védelmed ellenére is a kanóc el fog fogyni és lecsorog az utolsó faggyú is.

Engedd meg nekem, hogy együtt törjük össze a jóról és rosszról alkotott elképzeléseidet, mert jobb a valósággal találkozni, mint egy illúzióban élni.

Tudom Te is szeretnél szép életet és vannak róla elképzeléseid milyen is az, de próbáld elengedni ezeket az elképzeléseidet azért, hogy tényleg megjelenhessen úgy a béke az életedben, ami nem a jó és rossz összecsapásán fog múlni.

Kicsit olyan mindenki, hogy soha nem jó neki amelyik parton éppen áll és igyekszik a másik oldalra eljutni. Ha sikerül, akkor azt fejlődésnek éli meg, majd vágyik vissza a másik oldalra és egész életében egyik oldalról a másikra hatja a vágya.

Megérkeztél ugye tudod? El tudod ezt fogadni? Hogy minden ami most történik veled, az érted? Hagyományosan nevezhetjük jónak is? Talán szeretnéd sztorikkal megerősíteni, hogy nincs minden rendben az életedben, de figyelj arra oda kérlek, hogy mit szeretnél bebizonyítani, mert az lesz igaz. Márpedig amit igaznak élsz meg, azt tényekkel fogod alátámasztani és valóságosan fogod nekem bebizonyítani.

Kicsit őrültek vagyunk, amikor az igazunkhoz ragaszkodunk, mert az igazunk előtt mindig ott van az a „tekintet”, amivel valamit kiemelünk a saját gazdagságunkból. Mindig az győz benned, aki ezt tudatosan teszi és nem csak úgy megteszi valaki vele. A lelki tekinteted alapozza meg azt a látványt, amit nap mint nap látsz a mindennapjaidban.

Hamarabb vannak a dolgok benned, mint bárhol máshol a világban. Ami benned lezajlik, az körvonalazódik ki előtted. Érzelmileg irányíthatod igazán az életed a „jó” irányba, bármilyen is az. Az én életemben nagyon fontos szerepet játszik az elfogadás. Számomra az a jó, amikor elfogadom azt, amit alkottam.

Elfogadom, hogy én csinálom és igyekszem mindig tudatosan odafigyelni a részletekre is, vagy visszagondolok, hogyan alkottam kedvezőt vagy kedvezőtlent. Fontos tudom az eredmény, de ami támogatja az eredményeket, az mindig a kísérlet.

Van, hogy nem esik jól amit épp kikotyvasztottam magamnak, de a kísérletem részeként tekintek rá és csinálom tovább a kísérletet, mert szeretem végig csinálni.

Az, hogy valami olyat alkossak, ami számomra nem kielégítő, nem ok arra, hogy abbahagyjam. Neked is azt javaslom, ha valami nagyon kellemetlen és olyan nagyon a szívedbe mardosós, akkor fogadd el, hogy most ez van, ne ragadj le, tedd továbbra is a dolgod és kísérletezz tovább.

Úgy hiszem, az egész életünk ilyen kísérlet és talán a befejezésével válik befejezetté, nem csak az életünk, hanem a kísérleteink is. De mind ez, a teljességben történik. Bármi ami történik veled, ne jogosítson fel az ítéletre, mert elfogadhatatlan szenvedés jegyét váltod ki magadnak.

Olyan hajóútra, ami a szívedben zajlik és nem a tengereken.
A legnyugodtabb tengeren is lehet majd folyamatos zaklatottságban és békétlenül fogod lezavarni az életedet. Ha nagy a szél az fog zavarni, mert leszakadnak a vitorláid, ha túl csendes, akkor pedig azt fogod érezni, nem haladsz egyről a kettőre.

A körülmények bizony sokak szívében élnek elégedetlenséggel és olyan zavart életet produkálnak, ami soha nem hozza meg számukra a békét.

Ellenállni a világgal, szembe fordulni azzal ami épp van, olyan békétlenséget hoz, amit a meggyőző, kiegyensúlyozottságukat megélők jelenléte is csak nehezen tud feloldani. Mégis, azt kell, hogy állítsam, nem kell, hogy nehéz legyen. Sokkal nehezebb háborúban élni, folyamatos félelmekkel és viszályokkal.

Persze vannak akik hallanak egy nehézségről és igyekeznek a saját életükből olyan példákat kiragadni, ami űbereli a nehézségeket és versenyt csinálnak abból, hogy nekik milyen nehéz és szomorú a sorsuk. Figyelj oda magadra, miből csinálsz versenyt, mert nem lesz jobb neked, ha valaki sajnálattal néz „fel” rád.

Sok sikert!