Hogyan változik meg minden, amikor Te másképp kezdesz el gondolkodni?
5 felismerés, ami segít átkapcsolni a régi nézőpontból egy új és teljesebb valóságba
Amire szükségünk van, az mindig ott van velünk! Ha valami nagyon erőteljesen rád telepszik és nyom, azaz bicskanyitogató hangulattal siettet, akkor lassítanod kell.
Nem azért, hogy ellenállj dacos gyerek módjára és ilyen „csak azért is” üzemmódra kapcsolj, hanem azért, hogy megtaláld a saját tempód lelki világát.
Arra gondolok, mikor lelkileg kerülsz ugyanabba az érzelmi állapotba, újra és újra úgy, hogy nem tudsz beleszólni a lelki állapotodba.
Ez az érzelmi tudatosságod hiányára utal. Amivel nem minősíteni szeretnék, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy lépj túl a robot üzemmódon, és a helyzetre reagálj, ne a megszokásaidat ismételd.
A stressz és az idegesség nem más, mint az öntudatlanságban kifakuló szabad akarat.
A lelki életedről van most szó, ami a bőrödön belül történik… a lelked lassuljon le, de attól még a kezed max fokozatra kapcsolhat.
1. A belső figyelem megtanulása
Biztos érezted már azt a nyugtalanító hangulatot, amikor belülről zakatolsz mint egy gyorsvonat és kapkodni kezdesz a tennivalók között is.
Pont ilyenkor kell belülről nyugton ülnöd és normál, kezelhető állapotba kerülnöd. Ne azt kérdezd, hogy hogyan lehet lenyugodni egy stresszel teli, pörgős élethelyzetben.
Csak egyszerűen és nem bonyolultan, nézz önmagadba bele, mint egy forró kávéval teli pohárba, és a lelked kanalával ne őrült módjára kavard ki a kávét, hanem figyelj arra, hogy az a tett hatékonyan felkavaró, de ne kiömlő legyen.
A helyzetre figyelj, amit épp csinálsz, és ne azon aggódj, mi lesz ha…
A helyzetre adott válaszok, a cselekedetek mindig akkora sebességgel és pontossággal történnek, amik a megoldásra összpontosítanak, és nem a felgyülemlett érzelmi feszültségek levezetésére.
Figyelj oda arra, mit miért csinálsz, mert mikor „fogalmad sincs”, akkor van az a nagy kapkodás, és amire valójában szükséged lenne, azon átcsörtetsz, mint egy elefánt.
2. A sürgetés illúziója
A sürgetés érzése csak egy trükk, egy kegyetlen illúzió, mellyel biztos vagyok benne, már sokszor találkoztál, mert a bőrödön belüli és a bőrödön kívüli élet nem működik együtt, nincs meg köztük a harmónia.
Amire szükségünk van, az mindig kínálja magát – van, hogy szexin és van, hogy harsányan, de mindenképp szépségesen, megbújva a leggyilkosabban sürgető vágyainkban.
Egyszerűen csak nem veszünk róla tudomást, mert olyan nehéznek tűnik szembenézni vele.
Hatalmas fejlődést fogsz érezni akkor, ha nem sürgeted a „mostot”.
Most, mikor annyira sürgető, pont most kell elszakítani az események, történésektől való függőség láncát.
Most, mikor azt látod és tapasztalod, hogy a lábadra van csatolva egy hatalmas vasgolyó, pont most nem szabad rohannod, futnod, mert ilyenkor szoktál sérülést okozni magadnak és másoknak is.
3. A feszültség erejének átalakítása
Most, mikor attól félsz, hogy az aki vagy, a fájdalom és szenvedés kardja a szeretteid húsában, pont most kell erősnek lenned ott a lelked mélyén, ahol senki nem látott még, mert csak az onnan jövő őszinte szeretet váltja meg a saját és szeretteid életét is.
Mert akkor a tetteidben olyan ima keletkezik, ami által megteremted önmagad, egy egészen új és lélegzetelállító formában.
Korábban talán egy könyörgő hurrikán voltál, ami felkavart mindent és mindenkit… és azért könyörgő, mert úgy tetted mindezt, hogy nem akartad.
Csak csináltad öntudatlanul, mint akit pórázon rángatnak az érzelmei és gondolatai.
A nehézségek miatt nem belefolytál az életbe, hanem pont ellene mentél annak a pornak, amit kavartál.
Csak engedd meg magadnak most, hogy belefolyj az életbe, és ne fohászkodj, hogy más legyen.
Itt van dolgod, ezzel van dolgod, ezért menj bele, folyj bele a mai napba, legyél egy a holnappal, és a döntéseid olyan tisztán állnak majd előtted, mint a tavasz olvadó jege.
4. A hála és a tudatosság gyakorlása
Így ha hurrikán is vagy, a dolgodat teszed mint a szélvész, de a lelkeddel harmóniában, a tudatoddal egyensúlyban.
Ne félj a lendülettől, az csak akkor rombol, ha eszeveszett.
Maradj tudatodnál, maradj az eredetinél, így a válaszaid is a lényegre törő, előremutató, építő igazságokat tartalmazzák.
Mit vársz az élettől? Mit kapsz az élettől? Milyen körülményeket, milyen társaságot?
A legeslegjobbra számítasz? Vagy talán attól tartasz, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni?
Erre tudatosan rá kell nézned, és meg kell világítanod önmagad előtt is, mi az, ami nap mint nap foglalkoztat.
Mert az lesz, amire készülsz.
Vizsgáld ezt át magadban teljes tudatoddal és őszinteséggel!
Állítsd magad falhoz és kérd magad számon, mi az, amit tettél, mit kellett volna tenned, és milyen mentalitással éled az életed.
Nem menekülhetsz el önmagad elől. Másoktól talán sikerül, de szembe kell nézned azzal a lélekkel, egóval, elmével, érzelmi állapottal, amivel teremted az élettörténeteidet.
5. A tudatod a legjobb teremtő eszközöd
A tudatod a legnagyobb hatalmi eszközöd, mert mindig megkapod önmagad belső életének külső másolatát.
A hasonló a hasonlóval találkozik.
Amikor a belső lényedből a szeretetet emeled ki, amikor minden mozzanatodat a hála tölti fel, akkor a boldog körülmények és emberek is téged fognak megtalálni.
Tarts önvizsgálatot, de ne bántsd magad. Legyél hálás, mert minden és mindenki érted van.
Bánj magaddal maximális szeretettel, és így a többieket sem tudod kihagyni ebből.
A feszültséget ne ellenségnek, hanem építő erőnek lásd.
Ha megtanulsz megáldani mindent, és meglátni ugyanannak az életnek az áldásos oldalát, akkor a bőséget és a boldogulást átülteted az elméletből a gyakorlatba.
Erre mindenki képes. Te is.
Ne feledd: az életet senki nem csinálhatja helyetted, és senki nem gyakorolhatja helyetted.
