Hogyan őrizd meg az öntudatod, ebben a szétesett világban?
6 felismerés, ami segít visszatalálni Önmagadhoz és újra érezni az élet áramlását!
Mindannyian folyamatosan a vakság és a fény, a megosztott élet és az egység között hullámzunk. A motiváció lendülete közelebb visz minket ahhoz, hogy elkapjuk a céljainkat, hajt minket a sebesség azért, hogy megérkezzünk minél hamarabb, és pont ez a lendületes gyorsaság az, ami visszatart attól, hogy megtaláljuk önmagunkat.
És milyen jó lenne, ha nem futnánk túl Önmagunkon, megérkeznénk a saját bőrünkbe és nem taposnánk le magunkat.
Úgy működünk, mint egy dinamó. Vagy ráhangolódunk önmagunk töltöttségére, vagy jól megráz minket a saját lendületünk… pedig pont ez az, ami a világosságot gyújthatná, ugyanabban a töltöttségben.
Ugyanaz az energia a saját bőrünkben táplál minket, ha viszont nem Önazonos az életünk, akkor jól helybenhagy és megráz. Ha megrázó az életed, akkor itt az ideje visszatérni a saját életedhez.
1. Amikor leválunk a saját életünkről
A töltöttség mindenben ott van, a tárgyakban, az emberekben, élethelyzeteinkben, de mégis sok esetben úgy éljük meg, mintha semmi közös nem lenne bennünk és a történeteink között.
Ez alatt azt értem, hogy nem a történeteinkben élünk, hanem azon kívül. Ha a dolgokkal együtt élünk és nem tőlük távol, előttük vagy utánuk, ha többé nem csak megfigyeljük a működést és elemezzük, hanem benne élünk és részévé válunk, akkor működtetjük az életünket, és nem csak elszenvedjük, mint egy villámcsapásszerű áramkisülést.
Akkor vagyunk jól és akkor vagyunk elégedettek, ha a kapcsolódás megtörténik az élet minden egyes pillanatában és nem magyarázzuk ki belőle magunkat.
Minden, ami elválaszt és megoszt, távolságot teremt, elválaszt attól, ami áldás is lehetne.
2. Az élet közös szívdobbanása – és amikor elfelejtünk együtt dobogni vele
Hogy ezt fel tudd fogni, egy mélyebb igazságot is fel kell tárni, mégpedig azt, hogy te és én, és úgy általában mindenki – azok is, akikben csalódtunk vagy akiktől tartunk és elítélünk – ugyanazt az élet pulzálását és hullámát lovagolják meg.
Ugyanabban az életenergiában és pulzáló erőben léteznek, amely ott húzódik minden általunk létrehozott zavar és megkülönböztetettség között.
Amint elkülönülünk az élet közös szívdobbanásától, leválunk az élet bőséges erejéről, akkor úgy csinálunk, mintha kivágnánk egy szervünket abban a reményben, hogy az önállóan majd élni és működni fog.
Ahhoz, hogy igazán jól működjenek a dolgaid, vissza kell találni az életbe és működtetned kell. A kapcsolódási pontra minden másodpercben van lehetőséged, de ezen az egységen dolgoznod kell nap mint nap.
3. Amikor a feszültség szétszedi az öntudatunkat
Mikor például egy nagy döntési helyzet előtt állunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy kapkodjunk, siessünk és szétessünk.
Amikor valami fontosról van szó, felelősséggel jár, elvárásokkal – legtöbb esetben izgulunk és feszültekké válunk.
Homlokegyenest mások leszünk, mint amilyenek tudjuk, hogy érdemes lenne lenni. Vajon egy szétesett, szanaszét izgult ember, lerágott körmökkel, hogy tud teljesíteni?
Ez az öntudatosság hiánya, mert elveszítjük magunkat, mikor a környezeti nyomások eljutnak hozzánk.
Nem direkt csináljuk, nem is így akartuk… nem felmentést szeretnék most adni, hanem megvilágítani azt a tényt, hogy miért várunk olyan sokat magunktól, mikor nem vagyunk önmagunk.
4. Az elfogadás feloldja a nyomást
Vagyis ezek is vagyunk, és pont itt van a lényeg elásva. Ha nem tagadjuk meg magunkat, és elfogadással kezeljük önmagunkat ilyen nehéz helyzetekben, akkor valójában a nyomást is elfogadással tudjuk kezelni, és máris valami megváltozott.
Lehet, hogy nem leszel összeszedettebb, de öntudatosabb igen. És ott, ahol megindul az öntudatosság, azaz nem felejtkezünk el magunkról, ott már a környezeti hatások sincsenek olyan nagy hatással ránk.
Igaz, tudom, hogy mindenki szabadulni akar a stresszes helyzetektől, de elfelejtünk kötődni önmagunkhoz, ezért öntudatlanul is, de menekülve, rácsapunk a bal vagy a jobb oldalra.
Az egyik mellé állunk és a másikat elutasítjuk azért, hogy könnyebb legyen. Mert, ha van egy válasz, abból már ki lehet indulni – az horgonyt ad a lelkünknek is.
5. A kettősség csapdája – és az egység visszanyerése
Hajlamosak vagyunk arra, hogy így az egyiket kikiáltsuk jónak, a másikat pedig rossznak, mert önigazolást keresünk arra, hogy mi jól csináltunk mindent és jók szeretnénk maradni. Megindul bennünk a vágyódás motorja, amit aztán sikernek nevezhetünk.
Mivel elutasítottuk az egységet, a kettősség érzetével, a jó és a rossz felelősségével megpakolt hátizsákunkkal, egyszerre félni kezdünk attól, hogy nem kapjuk meg vagy elveszítjük a sikert.
És ott, ahol bennünk van a félelem attól, hogy bukunk, ott kirajzolódik a tökéletességre való hajlamunk is, mert mindent precízen és jól akarunk csinálni. A hibától való félelem kialakítja a zavart, a feszültséget, a gátlásokat.
Őrület ugye az, hogyan vagyunk képesek hatványozni azt, amit józan tudati állapotban nem szeretnénk megélni.
6. A jelen az igazi gazdagság – minden, amit élsz, érték
Ha ilyen helyzetben, érzelmi állapotban vagy, azt soha ne felejtsd el, hogy minden döntésedbe bele tetted az energiádat! És ne hidd azt, hogy csakis a gyémántokra és rubintokra van szükséged.
Elhiszem, nem kell bizonygatnod sem azt, hogy mit szeretnél és az miért jó. De el kell fogadnod azt a tényt, hogy arra van szükséged, amiben benne vagy.
Számodra az a gyémánt és rubint, amibe bele tetted az energiáidat. Nincs rossz irány, de minden irány fölösleges, amin nem járunk és nem tesszük bele magunkat.
Az egységtudat nem jelenti azt, hogy minden ugyanolyan lenne. Hiszen a dolgok végtelenül különbözőek. Az élet pedig gazdag!
És a Te életed akkor lesz gazdag, ha benne élsz, nem válsz le róla, hanem bele teszed a fókuszodat, az energiáidat. Nem kell szenvedned azért, mert eltérés van a között, amit szeretnél, és amid van.
Automatikusan és ösztönösen lehangolt lehetsz azért, mert az „itt” és az „ott” között különbség van, de ezt felülírhatod, tudatossá teheted, hogy az élet egy folyamat, és nem kaphatsz meg mindent egyszerre, de tehetsz azért, hogy közelebb kerülj az „ott”-hoz.
Meg kell, hogy értsd, nincsenek rossz utak, csak váratlan körülmények, amikben öntudatosan helyt tudunk állni!
Képesek vagyunk bármire, ha nem felejtkezünk el önmagunkról, nem tagadjuk meg magunkat akkor sem, mikor épp szétesünk, vagy mást kaptunk, mint amire számítottunk.
