Hogyan oldd fel a benned lévő feszültséget?
5 felismerés, ami segít elengedni a múltat és visszavezet a jelenbe, ahol megszűnik a feszültség!
Azon nyomban, amikor megindulunk onnan ahol vagyunk, feszültséget teremtünk két hely között. Elméletben ott vagyunk a jövőben, de van, hogy a múltban, a valóságban pedig csak itt a jelenben. Az eltérés, tehát a valóság és az elméleti helyeink között, mindig feszültségkeltő.
1. A feszültség a valóság és a gondolat között keletkezik
Az a két hely között, ahol jelenleg vagyunk, és a között, ahol gondoljuk, hogy vagyunk, létrejön a feszültség.
Nagyon könnyedén meg tudjuk téveszteni magunkat öntudatlanul is azokkal a valóságnak kinéző gondolatokkal, amiket sorba állítunk a valóságról.
Ebből az eltérésből, tehát ahol ténylegesen vagyunk és amit gondolunk arról, ahol vagyunk, keletkezik egy feszültség.
Valójában minden, amit gondolsz a jelenlegi életed helyzetéről, feszültségkeltő. Lehet, hogy szépeket gondolsz és pozitívan állsz a jelen történéseihez, de ezek a gondolatok akkor is távolságot jelentenek a valóság és a valóságról kialakított kép között.
2. A jelen mindig egy – a figyelem megosztása széttöredezi az életet
Ez a távolság mindig feszültséget generál és elzár azoktól az érzésektől, amikkel teljes életet lennénk képesek élni. A jelen nem lehet opciós, a jelen mindig egy.
Ez alatt azt értem, hogyha megoszlik a figyelem, akkor már ugyanazt az egy pontot szétdaraboltad, szeletelted.
Tudom, most az az intelligens megjelenés jut eszedbe, amikor több dologra figyelsz egyszerre és egy csomó mindent vagy képes csinálni egyazon idő alatt… azaz készség szinten osztod meg a figyelmedet és darabolod fel egyazon időpontot.
Erre az a válaszom, hogy mindannyian megfelelő indokkal vagyunk képesek kiesni a jelen pillanatból. Ez olyan bokszmeccs az időben és térben, ahol az győz, aki mindig fel tud állni.
Azaz sokkal fontosabb visszatérni a jelenbe és erre folyamatosan felébredni, mint elveszni abban a létállapotban, ami darabokra szedi a figyelmünket.
Sokunk kószál a gondolataiban és nem képes csak rövid időre fókuszban maradni a jelenben. Szétesik a figyelme, ezért csapong az életében is.
3. A fókusz ereje és a válaszadás képessége
Vajon, hogy tudnál bármilyen kihívásra is intelligensen reagálni, megoldást adni, ha nem vagy jelen és valahol máshol csatangol a figyelmed. Ha nem vagy jelen, nincs mire reagálni.
A megoldásokat pedig a válaszadási képességünkön keresztül vihetjük bele az életünkbe. Ezt a képességet úgy tudod működtetni, ha odafigyelsz arra, ami van, amiben benne vagy, azaz jelen vagy a mindennapjaidban.
Képzeld el az életed egy hatalmas információs hálózatként, ahol minden gondolatod és kimondott szavad lenyomatot hagy. Egy Rubik-kockához hasonlóan ez a rendszer sem véletlenszerű – nem lehet találomra kirakni, csak tudatos és következetes lépésekkel. Ha ész nélkül forgatod, aligha érsz célba. De ha megérted a szabályszerűségeit és figyelsz a visszacsatolásra, akkor egyre közelebb kerülsz a megoldáshoz.
Minden, amit teszel, minden érzés, amely benned él, nyomot hagy a világban. Nem csupán szemlélője vagy az életednek, hanem aktív alakítója is. A kérdés nem az, hogy hatással vagy-e a saját sorsodra – hanem az, hogy tudatosan formálod-e azt.
Hogy mit reagálsz, vagyis, hogy mit kezdesz az élethelyzeteiddel, annak a kulcsa gyakran az, hogy mennyire erőteljes a helyzetben a fókuszod, mert ez a fókusz képes feltörni a rég rögzült viselkedésmintáidat.
Mindannyian a szokásaink rabjai vagyunk addig a pontig, ameddig fel nem ismerjük a jelen erejét, mert az erő most van velünk – nem valamikor régen és nem valamikor máskor. Csak is itt és most.
4. A fájdalommal való szembenézés az egyetlen út a gyógyuláshoz
A korlátjaink abban mutatkoznak meg, amikor elnézünk a valóság mellett és beköltözünk a fejünkbe.
Sokan vágynak pozitív gondolatokra, mert hiszik, hogy abban valami nagyszerű megoldás van.
Pedig pont, hogy azon a hiszékenységünkön csúsznak el a dolgaink, amit a gondolataink szülnek.
Csak gondolj egy reggeli bambulós pillanatra, amikor a gondolataid visznek el a fantáziád világába.
A valóságban lehet, ég a ház – talán azt sem vennéd észre. Addig a pontig ég körülötted az életed, amíg ki nem lépsz a fejedben zajló gondolatok világából és bele nem mész a valódi dolgaidba.
Csak a valódi életre tudsz építően reagálni, csak is a valóságot tudod megfogni.
Gyakran elhúzódunk a fájdalom elől, pedig az elhúzódás a távolmaradás csak a sérülés előtt segítene.
De ha már megtörtént a sérülés, az elhúzódás és távolmaradás csak tetőzi a bajt.
Ha már fáj, az egyetlen gyógyító út az, ha belemegyünk mélyebben a fájdalomba és a tövénél kezdjük el a gyógyulást.
A távolságtartásból minden út a halálba vezet. Az elhúzódás, egyben a fájdalom elhúzódását is jelenti, az egy véget nem érő küzdelem.
A távolság nem képes meggyógyítani egy lelket sem, hiszen a szeretet közelsége az a lágy és melengető gyógyulás, amit mindenki lelke keres.
5. A megadás és az áramlással való együttműködés ereje
Úgy hiszem, a személyes jelenlétünk és figyelmünk a kiút minden fájdalmas élethelyzetből.
Illetve a saját magunk által kialakított személyes egyensúlyunk határozza meg, hogy ki tudunk-e jutni szenvedéseink poklából, vagy sem.
Az életünk során felveszünk szokásokat. Szokásokat azzal kapcsolatban, hogyan foglalkozunk a nehézségeinkkel.
Van, aki rendszerint ránéz az élet nehézségeire, és van, aki csak elnéz mellette. Én azok táborát erősítem, aki szeret belenézni a dolgok működésébe, mert hiszem, hogy ha nem foglalkozom a nehézségeimmel, akkor ott egy kicsit meghalok.
Meg kell tudnunk adni magunkat a nálunk nagyobb sodrásnak, mert az élet soha nem ellenünk, hanem értünk olyan erőteljes.
Ha küzdesz, hadonászol a feszültségtől, azzal önmagad ellenségévé válsz és elsüllyedsz.
Amikor lebegsz, akkor kinyújtózol és nyugodtan haladsz az áramlatokkal.
Egyszerűen a lelkünk, mikor már nincs küzdelemben és kiegyensúlyozott, szót ért a legnagyobb és legerősebb hatásokkal is.
Nem látjuk, de tapasztalhatjuk, hogy a lelkünk fenntart minket, bármilyen nehézség fölött, ha nem távolodunk el tőle.
Megértem, ha úgy hiszed, tenned kell most valamit, mikor olyan nagy a baj, de van, hogy ebből a feszültségből csak fölösleges kapálózás lenne.
Létfontosságú, hogy lenyugodj és átgondolt legyen a következő lépésed. Az összezavartság abból ered, hogy túl hamar foglalkozunk a következő dologgal és a jelenlegi élethelyzetünkön csak túl akarunk jutni.
A tanulság az, hogy ha nem nézünk bele az életünkbe és nem gondoskodunk a lelkünkről, akkor mindig, mindenen csak átgyalogolunk.
Megélni azt, ami van, lebegni az életben jelenti számomra azt az öngondoskodást, ami együtt halad az áramlatokkal és elősegíti a túljutást a nehezebb időszakokon.
Az élettel együtt haladni mindig kielégítőbb, mint ellene kapálózni.
Szóval vagy elfogadod és megadod magad, vagy vergődsz még jó sokáig és harcolsz olyannal, ami valójában segíthetné az életed alakulását.
