Hogyan ismerd fel, ha nem a saját életedet éled?
4 tudatos lépés, ami segít visszanyerni az érzelmi és lelki függetlenséged!
Csak kevesen veszik azt észre, hogy nem ők azok, akik irányítják az életüket és tudatlanságuk miatt, önkéntes rabszolgaságot vállalnak azért, mert még az önállóságukat nem fedezték fel. Kiszolgáltatva, függve és az illuzórikus biztonságba ringatva. Távol önmagunktól, valaki más bőrébe bújtatva.
De honnan is tudhatnák? Milyen jelek mutatják meg azt, hogy nem önazonos életet élünk? Mik az árulkodó jelei annak, hogy valamibe másban kéne lennünk, mint amiben élünk?
Vannak nagyon nyilvánvaló tények és vannak lágy utalások is arra, hogy észrevedd. Amikor hiányzik az életünkből a valódi önkifejezés, a tartós boldogság, a pulzálás és elégedettség, a lendület és hála, akkor egyértelmű, hogy valami nem igazán van rendben.
Csak gondoljuk át, hogy ki az aki tervezne magának gondokkal, elégedetlenkedéssel, meg szomorúsággal teli életet?
Ha mégis ebben vagy benne, akkor az önmagad életének az irányításának erejét veszítetted el.
Amikor az álmok eltűnnek és a mindennapok átitatódnak szomorúsággal, akkor biztos, hogy nem nálad van az irányítás.
1. Az önazonosság hiánya: amikor mások életét éled
Nem csak a teendőid választásának lehetősége nincs a kezedben, hanem az érzelmeid is tőled függetlenül működnek.
Ha most azon gondolkodsz, hogy vajon van-e érzelmi választási lehetőséged vagy tényleg nincs beleszólásod abba, hogy mit teszel egy nap, akkor ne abba kételkedj, hogy vajon kinek van… hanem ébreszd fel magad, rázd meg magad, mert minden ami az életedbe tartozik, abba igenis van beleszólásod.
Értem, hogy mindenkiért teszel nap mint nap, de ebbe a mindenkibe tartozz te is bele, ne felejtsd ki magad az életedből. Érzelmileg se!
A szívedben és a lelkedben is úgy történhetnek a dolgok, ahogyan csak szeretnéd. Soha ne kételkedj a saját életed és érzelmeid feletti szabad akaratod erejében.
Kérdezd meg önmagadtól és szembesítsd magad őszintén a válaszadásban.
Vajon annyira alkalmazkodtam a többiekhez, meg körülményekhez, hogy már nem is vagyok önmagam? Eljátszom a szerepeket, amit a szüleim, a munkatársaim, a párom megkíván tőlem?
Hogy a kedvükre tegyek?
A gondolataim, az érzelmi világom, a hangulatom én vagyok, vagy tőlem teljesen idegenek?
Vajon a többiek tudják, hogy én kivagyok? Én tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok vagy a válaszaim is tévesek?
2. A szabadság ott kezdődik, ahol őszinte vagy önmagaddal
Van mikor azt érezzük, hogy egy hatalmas csapdában élünk. Ha az élet bármely területén nem érzed a szabadságod, mert nincs választásod… vagyis úgy hiszed, hogy nincs választásod, akkor önmagad kormányzásáról mondtál le azon a területen.
Azzal, hogy szembesíted magad, azzal, hogy bevállalod az őszinteséget, lehetőséget adsz magadnak a változásra.
Ne azon agyalj, hogy hogyan. Először szembesítsd magad, egy önmagához őszinte ember, igaz életet él, és az igazság az, hogy mindenkinek van lehetősége a szabad élethez.
Az igaz ember, meg is látja ezen lehetőségek „hogyanjait”. Tehát először az igazság, amit vállalnod kell, hogy tovább juss, hogy önmagad életét tudd élni.
Az alkalmazkodás az, ami leláncol és fogva tart.
A megoldás mindig az, hogy visszaveszed az erődet és nem átadod a többieknek szabad felhasználásra.
Ha ők használhatnak téged, akkor te is használhatod önmagad.
Vedd vissza magad!
3. Engedd meg magadnak, hogy élj – ne csak „oké” legyél
Ez olyan mint amikor odaadod a fogkefédet, hogy más mosson vele fogat… mindegy, hogy miért teszed, minden magyarázat borzasztó lesz.
Vedd vissza magad és mosd tisztára úgy az életed, hogy sajátodat éled és nem adod kölcsön sem önmagad.
A szabadságod rejlik abban, hogy megvéded az érdekeidet és tudasd a többiekkel, hogy mit akarsz, mire vágysz.
Ne félj önmagad kifejezésétől, nem kell, hogy mindenki egyet értsen veled, az sem baj ha senki nem ért meg, hogy miért csinálod… benned soha ne legyen kérdéses az, hogy mit akarsz és milyen irányba haladsz.
Az élet nem attól lesz értékes, ha túléled, hanem attól, hogy megéled.
Ha csak „oké” vagy, az még nem élet. Az élet pulzál, izzik, izgatott és élő!
Ha kicsit is epekedsz egy csipetnyi szenvedélyért, szerelemért, intimitásért, függetlenségért, azaz több életért, akkor engedj be több életet az életbe!
Nem a többiek engedélyére van szükséged, mert a sajátod felül képes írni minden kötelező „elegem van” érzést.
4. A valódi önirányítás: amikor te vezeted az életedet
Nem a szerelemmel van a baj, hanem a csalódással.
Nem a kapcsolattal van a bajod, hanem a szakítással.
Nem a munkáddal van bajod, hanem azzal, hogy megtagadod a hivatásod tudatát.
Vajon mersz büszke lenni önmagadra? Tudsz örülni annak, amit csinálsz, amiben élsz?
Ha nincs saját elképzelésed, akkor majd reagálsz mindenki máséra, és a célod ne az legyen, hogy „túl legyél mindenen”.
Az életed nem attól lesz értékes, mert ki akarsz belőle menekülni és túl akarsz lenni mindenen, ami bele tartozik.
Nem kell, hogy ilyen legyen a sorsod.
Megvan minden képességed ahhoz, hogy irányítsd az életedet — már csak élned kell vele.
Tudom, hogy tudod, mi az amit tenned kellene, hogy visszavedd az irányítást és értelmes célok teljesítésével töltsd a mindennapokat.
Határozd el most, hogy végre komolyan veszed azt, amit szeretnél elérni az életben és ami kiérdemli az aranyat érő figyelmedet.
A személyes szabadságod akkor születik meg, amikor minden napod jelentőségteljes értéket ad számodra.
Ha bármi is történik, bárkivel is hoz össze az élet, abból kiveszed, ha mást nem, legalább a tanulás értékét.
Ne rohanj tovább, állj meg, legyen meg a lélekjelenléted ahhoz, hogy a legnagyobb zűrzavarban is felemeled a fejed.
Akkor fogod látni, hogy merre haladj tovább. Legyen ma az a nap, amikor az válik sürgetővé, hogy a saját életedet éled – alkalmazkodás helyett.
Tűzd ki a saját, önazonos célodat, ami téged fejez ki, amibe bele tudod tenni a szenvedélyed és szereteted.
Haladj az akaratod útján, és akkor biztos, hogy nem az órádat fogod nézegetni — hanem élvezni fogod minden pillanatodat.
Hajrá!
