fbpx


Az ösztönös, megtanult gondolkodásunk a legtöbb esetben, reflexszerű és csak látszólag gondolkodunk. A legtöbbször csak reagálunk gondolkodás helyett és azt hisszük, gondolkodtunk.

Sorba rakjuk, felcseréljük ugyanazokat az elemeket és azt hisszük, hogy tényleg valami nagyot és ujjat alkottunk. Az az igazság, hogy többségünk lényegtelen és abszolút fölösleges, oda nem illő, véletlenszerű és nem a tudatos gondolatokkal van elfoglalva.

Az éppen most felmerülő gondolataink pedig nem szükségszerűen segítenek kezünkbe venni az életünket. Nagy különbség van: az irányítás és a feldolgozás között.

Lényegi különbség van a gondolattok generálásában és azok felbukkanásának feldolgozásában. A gondolkodás lényegében a kreativitásod is egyben, mert szükségszerű az „új” és nem a „régi”.

A régi csak felevenítés, az új viszont valóban gondolkodásra késztet, mert új. Tökéletesen egyet értek azzal, hogy a fókuszunkban az legyen, ami felé „gondolkodunk”, de a tudatos gondolkodás és az irányítás között, lényegi különbség van.

Olyan a feldolgozás, mint amikor kapsz egy pofont és automatikusan visszaadod, gondolkodás nélkül vagy gondolkodás után, mert így tanultad.

Olyan vagy ilyenkor, mint egy robotpilóta, akinek a merevlemezén jól betanult reakciók vannak. A legtöbben hagyják magukat az ösztöneik szerint, a szokásaik szerint élni az életüket és minden külső hatásokra adott robotszerű válaszaikban merül ki minden kreativitásuk.

Te egy önálló ember vagy, önálló és tudatos, aki nem kell, hogy könyökből, reflexből élje az életét.

Akinek sok minden van a fejében, de kiválasztja teljes tudatossággal a válaszait, minden korábbi tapasztalatai ellenére épít valami újat.

Mersz tapasztalni újakat?

Az adott helyzetet megvizsgálva, választod ki mit teszel vagy eszedbe sem jut másképp? Pofozkodsz vagy valami más utat választasz? Valami újat és szokatlant?

A robot üzemmód, egy előre generált válasz, ami kizárja a kreativitást, a produktivitást az életedből és egy értelmetlen, előre megírt programmá változtatja az életedet, a gondolkodás jelszavával.

Leginkább úgy tudod felismerni a robotpilótádat, hogy nem találsz alternatívákat, csak egy válaszod van a helyzetre, tehát látszólag nincs más választásod.

Mintha muszáj lenne csinálnod. Soha nem muszáj! A tudatos gondolatok célja, hogy sikeresebben tedd kezedbe belső világodat és a környezetre adott válaszaidat.

Nem csak befolyásolni szeretnénk az életünk kimenetelét, hanem magasabb értelmet szeretnénk neki adni, mint ami magától értetődő lenne. A magától értetődő az a régi, amin valójában nem is kell gondolkodnod, csak megszokottan csinálnod.

A gondolkodásunk, egy olyan terv, aminek a segítségével a hétköznapi élet eredményeit is szeretnénk tökéletesíteni.

Olyan stratégia, aminek célja, a jobb minőség, mind a belső, mind a külső világunkban. Ehhez pedig a fejedben lévő dolgok, nagyon nagy hatással vannak.

És továbbra is hatással lesznek rád, ha nem hallasz többet, mint amit gondolsz. A gondolkodás képes befolyásolni mindent. Egyszerűen nem mindegy mit emelünk ki a fejünkből.

Sokan úgy gondolják, azért mert butaságok járnak a fejükben, azok tönkreteszik az életüket. Nem a gondolat teszi tönkre az életüket, hanem az, hogy abszolút mértékben a sajátjuknak érzik azt a gondolatot, azt a párbeszédet, amit nap mint nap leforgatnak a fejükben.

A gondolataik a vezérlők, ők a tervezők, ő pedig a kivitelező, mert nem írja azokat felül, csak megcsinálja, mert az volt a fejében, hogy csinálni kell.

Néha olyan érzésed lehet neked is, hogy jó lenne leállítani a gondolataidat, de ezt csak akkor szeretnéd, ha nem a megfelelő gondolatokkal vagy elfoglalva.

Nem kell leállítani a gondolatokat, nem is lehet. Bár vannak azok akik azt hirdetik, szabadulj meg tőlük, mert nagyon sok bajjal járnak.

A gondolatok pedig nagyszerűek véleményem szerint, hiszen annyi minden jónak a magja. A gondolatok számomra olyan ötleteket jelentenek, amik mentén alkothatok, tervezhetek, megélhetek szép és jó dolgokat. Teljesen igaznak tartom, hogy: „minden a fejben dől el!”.

Nagyon figyelj! Az, hogy gondolataid vannak, nem jelenti azt, hogy gondolkodsz is. Lehet, hogy egy csomó gondolatod van, tényleg sok van mindenkinek, de nem jelenti azt, hogy ezeknek a felbukkanása egy folyamattá gyúrja össze magát, tehát gondolkodsz is.

Egy gondolatnak sincs hit nélkül energizáló hatása.

Viszont egy gondolat, békét is teremthet az egész földön, de fel is robbanthatja az egészet.

A gondolataidba vetett hit, olyannyira meggyőző lehet, hogy mérhetetlenül nagy fájdalmat is okozhat neked.

Ahogy a kamera indulása nélkül sem képes egy film sem bekerülni a moziba, úgy nélküled sem kelnek önálló életre sem a gondolatok.

Te vagy az, aki figyelmet és energiát ad nekik. Nélküled ők semmik. Az energiáid nélkül csak olyan jelenetek, amik nem kerülnek a kamera elé és így a mozi számára olyan, mintha meg sem történne.

A gondolatok nem tudják önmagukat gondolni, mert a gondolataid mögött nincs energizáló érzelem sem. Ezért képtelenek nélküled életre kelni és gondolkodóvá válni.

Ahhoz, hogy gondolkodás alakuljon ki, kell az összekötő elem, kell aki összefüggéseket lát és összekapcsolja őket és az Te vagy.

Kell a saját érdeklődésed ahhoz, hogy bekapcsoljon a kamera és felvegye a jeleneteket, majd össze is vágja, hogy érthetővé tegye.

Ugyanaz a gondolat persze sokunkban megfordul, legyen az nyugtalanító vagy épp nyugtató.

A minőségét, azt, hogy ugyanaz a gondolat épp megnyugtat vagy felkavar, Te adod.

Te vagy az, aki értelmet és fontosságot ad ugyanannak a gondolatnak. Amint sajátodénak vallod és elhiszed, tehát hitet adsz annak az értelemnek amit tulajdonítottál neki, így létre is hoztál egy jelenetet.

Viszont amikor önmagad maradsz, akkor egy olyan semleges megfigyelője vagy ennek a jelentnek, aki látja, hogy mit tesz, látja a folyamatot. Lényegében arról az önmagadról beszélek, aki nem színészkedik, hanem forgatja a filmet és gondolkodással megvágja a jeleneteket.

Persze, most arra a végkövetkeztetésre juthattál, hogy a gondolataid a hibásak a sok kellemetlenségért, amiket létrehozhattál. Ha látod, mennyi mindenért felelős, akkor talán hibásnak is találod azokat és meg akarod változtatni, hogy aztán egy új eredmény érhess el.

Az is lehet, hogy olyan nagynak érzed a hibát, hogy ki akarod törölni a gondolataidat a fejedből. Vajon ki képes erre? Úgy hiszem akkora őrültség lenne, mint lepkehálóval krokodil fogni.

Minél jobban csinálod, annál jobban kerülsz nagyobb pácba. Nem tudjuk elítélni és rács mögé juttatni az emlékeinket, az aggódásainkat, félelmeinket sem, semmilyen gondolatot sem.

Inkább tedd le a hálót és csodáld meg a naplementét. Csak engedd, hogy játszanak közben a gondolataid, engedd, hogy a krokodilok is ússzanak a folyóban.

Neked az a dolgod, hogy maradj maga a tudat! Aki látja, hogy mi történik és nem akar kényszeresen „jól” gondolkodni.

Ha nem eteted és zavarod a krokodilokat, azok nem fognak bántani téged, csak egyszerűen és csendesen elúsznak. Teljesen béke párti vagyok, nem kell megölnöd a krokodilokat, hogy azok békén hagyjanak.

Amikor nem eteted a krokodil gondolatokat, az azt jelenti, hogy a figyelmedet, az érdeklődésedet egészen más irányba tereled. Nem kérek tőled egyszerű dolgot, mert ösztönösen a veszély irányába, mindig jobban figyelünk és felelőtlennek fogod érezni magad akkor, amikor nem „törődsz” a veszéllyel.

Ez a félelem és a védelem lesz az első gondolatod, de a második legyen az, hogy aminek időt és energiát adsz, az nő jó nagyra az életedben.

A veszélyeket is lehet növeszteni, de Te már sokkal okosabb vagy és tudod minek adsz életenergiát azzal, hogy foglalkozol vele. Visszavonni a figyelmedet a krokodil gondolatokról, nem gyávaság.

Nem arra biztatlak, hogy menekülj vagy legyél felelőtlen, hanem arra, hogy legyél „jelen”, mert amikor „itt” vagy, akkor tudod félned sincs mitől. Így lehetsz a lehető legbölcsebb, így juthatsz túl a félelmeiden, a valóságosnak tűnő aggályaidon.

Mert amikor nem növeszted a figyelmeddel a gondolatokat, akkor azok nem tudnak szaporodni és nem híznak jó nagyra sem. És ott ahol nincs elég táplálék, ott maradásuk sincs és tovább állnak.

Van persze benned egy kisördög aki azt mondja, hogy „ennyi lenne az egész?”. Bonyolítani akarja, nem akarja, hogy érthető legyen, mert amit most megértettél, azt már használni is tudod.

A kisördög pedig azért bonyolítaná és azért tolja el tőled az egyszerűt, hogy „jó sokat gondolkodj a krokodil” gondolataidon.

A figyelem és az, amikor magadénak érzed azt amit látsz… mindezek nélkül az egós gondolatok elveszítik életenergiájukat és elhalványulnak mint a nap az éjszakai égbolton. Míg egyszer csak, teljesen el nem tűnnek és jelentéktelenné vállnak.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!