Ha stresszes az életed, ez neked szól!

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

A félelem, félelmetes helyzeteket produkál, az agresszió pedig agresszív környezetet elevenít meg! Amikor már eleget féltél és elég feszültséget halmoztál fel, akkor lesz okod arra, hogy kiadd magadból a „feszültséget”, mert muszáj lesz és így lesz miért agresszívnak lenned. Tudom, hogy a stressz egy nagyon jó fedő sztorit ad, de a stressz mögött mindig félelmek vannak, amikből ha már elég van, abból lesz agresszió is, mert fog annyira feszíteni, hogy ki is jöjjön, ha nem akarod is.

Mindkettő, a félelem és az agresszió is romboló válasz élethelyzetekre, amik legtöbbször jogosnak tűnnek, mert helyzetekre utalnak és érvekkel alá lehet támasztani, de szinte soha nem tudatosak.

Megtanul viselkedés minták, amik mára csak romoboló bio robottá minősít és programszerűen ismétlődik benned úgy, hogy talán észre sem veszed. A sötét oldalt képviselik együtt akkor is, ha a szándék ami mozgatja őket, védelmet akarnak adni, pl. a stresszre vagy ahogy viselkednek veled.

De vajon miért éled meg ezt? Semmire nincs ráírva a használati utasítás, így bárhogy használhatod az életedet!
Kicsit másképp a sötét oldal pulzáló erejétől, a félelem összehúzódást eredményez, míg az agresszió a dühkitörést a kitágulást képviseli.

A kitágulást mindig összehúzódás követi, az összehúzódást pedig kitágulás… na ez az ami a mókuskereket hajtja, mert olyan szükségleteket alakít ki benned, ami arra ösztökél, hogy muszáj részt venned benne!

Messziről megfigyelve, jogossága miatt természetessé vált és életvitelszerűvé, de nagyító alatt olyan kártékony élősködő, ami belülről rágja szét az életedet apró darabokra.
A félelem bezárja az ajtókat, ablakokat, leszűkíti a látásmódot, nem hagy élni sem, az agresszió pedig „robban”, indulatos és olyan energiákat enged ki a szűkös térből, mint egy dinamit ami a kezeid között robban fel.

A közös mindkettőben az az, hogy torzítják a valóságot, egy zárt és kétségbeesett életet támasztanak fel. Ha túl sokszor érzed jelenlétüket, akkor olyan életet élhetsz, mintha állandóan kergetnének.

Mint egy versenyautó, ami csak nyomja a gázt, de se menetiránya, se kormánya, se féke sem lenne. Ebben a rohanó gázzal teli világban, mintha mindenki az utadban lenne, mindenki és minden akadályt képezne.

Ha ezt éled meg, akkor az Egódat olyan mélyen éled meg, hogy az Énközpontúságod alá akarsz rendelni mindent. Az én védelme és egyirányú nézőpontjai elnyomják a megérzéseidet, a finom szeretet energiákat és az empátiát is ami az „igazi” valódi és szabadsággal teli életet nyújthatná neked is!

Mindannyiunk életében vannak emberek és helyzetek is, amitől vagy akitől félünk vagy nemes egyszerűséggel nem szeretünk.
Amikor erre gondolsz, akkor a félelemtől megrészegülve vagy a haragtól felspanolva, a sötét oldal veszi át a hatalmat és elszakadsz önmagadtól és lemondasz az irányításodról.

Meg kell tanulnod kezelni, nem a többieket vagy a helyzeteket, hanem saját magad érzelmi életét. A félelem és az agresszió olyan zárt életet ad neked, ami leszűkít minden lehetőset, ellehetetlenít és energetikailag is túl sokba kerül, azaz leránt a sötét mélybe és elgyengülsz, magatehetetlenül.
Ez egy olyan energia játszma, ami a megfélemlítő és az behódoló között játszódik.

Állj ellent! Ezt úgy tudod megtenni, ha azon az oldalt maradsz akik éltetik a hitet és nem élik öntudatlanul az életüket, tudnak arról mi történik a szívükben és tudatosan kezelik az érzelmeiket.

Ha most megállsz egy picit, befelé figyelsz, veszel két jó nagy levegőt, akkor tudatosíthatod magadban azt, hogy nincs mitől félni, mert a félelem egy „elméleti” válasz a jövőben. A jelenben, ott ahol most vagy, nincs mitől tartanod.

Ha az agresszióval találkozol, nem kell összegömbölyödnöd. Az agresszió ugye kitárulkozik, megmutatja magát és azt várja tőle, hogy összehúzódj az ő hatására.

Húzd ki magad, ne legyél együttműködő azzal, hogy a kitáguló energiákra összehúzódva válaszolsz. Maradj valódi és ne csak egy reakció amit megkíván a környezet. Ami a legfontosabb, előzd meg a félelemet és az agressziót is.

Ne legyél olyan mint egy részeg, aki azért itta meg az utolsó pohárral, hogy megszabaduljon egy kiadós rókázással a felhalmozott mámoros nedűtől. Ne félj, mert saját magadtól félsz!

Így a többieket használod fel a félelem tárgyként úgy, hogy aztán legyen is okod arra, hogy kitombold magad miattuk. Legyél fontosabb saját magad számára és meg kell őrizned az „érzelmi” józanságodat!

Csak egyszerűen nem kell innod és akkor nem lesz mit megbánnod sem! Minden nap sok sok újrakezdési lehetőséget rejt magában, amit nem szabad holnapra halasztani. Tedd tisztába az életedet még ma!

A tökéletes felé törekszik mindenki, annak ellenére, hogy semmi sem tökéletes, de ugyanakkor úgy tökéletes, ahogy van. Akkor hogyan is van ez?

A szabályaid szerint alakítottad olyanná az életed, mint amilyen most is, még ha nem is tetszik minden a mostaniban, Te csináltad magaddal. Az elképzeléseid azok, amik hajtják a malmodat. Az elképzelésed olyan, mint a víz, beférkőzik mindenhová. Az elképzelésed adja az alapot az életed minőségéhez.

Ha ettől eltérsz, vagy új medreket építesz, akkor egészen biztos, hogy az „élet vized” is abba az irányba fog haladni, ami esetleg minőségibb élethez vezet.

Az „élet vize” bármerre képes haladni, ha megfelelő medret vájsz neki. A megfelelő és a tökéletes talán nem a legjobb kifejezés, de a szabályaid minőségét képezik. Ezek a szabályok sokszor vélemények formájában jelennek meg. A vélemények jöhetnek kívülről és jöhetnek belőled is, lehet mögöttük elégedettség, vagy akár elégedetlenség is.

Az elégedettséget emelném ki, ami nem a beletörődést jelenti, hanem a motivációt, további „tökéletes” medrek vájásához. A tökéletesre törekszel a magad módján, mint mások, akik hasonlóan törekednek ugyanerre, csak ők a saját elképzeléseik, szabályaik alapján vájnak újabb medreket.

Valamiért nem akar senki megfelelni a másiknak. Már közhellyé vált az, hogy ne másnak feleljünk meg, hanem saját magunknak. Talán Te is bólogatsz és eszedbe sem jut, hogy csakis magadnak megfelelj meg.

Ez az általánosság pedig olyan félelmeket és szabályokat rejt, amik azt sugallják, hogy az a fontos, hogy ne felelj meg másnak.

Az ilyen megfeleléshez kötött szabályok inkább hátráltatnak, mint támogatnak. A megfelelés, máshoz vagy magadhoz kötve is ugyanazt jelenti. Viszont ha másról szól és tagadást fejez ki, akkor önmagad megfelelését is ugyanígy szabotálod. Nem azért, mert Te is a másik vagy, mint egyes tanítások szerint, hanem azért, mert a megfeleléshez félelmeket kötöttél.

Az alany teljesen mindegy kiről szól, az agyad nem tesz különbséget. Csakis tényként kezeli a dolgokat és mindent magára vesz, még akkor is, ha másról van szó. Ha hajnalban felkelsz álmodból, hirtelen azt sem tudod, valóságban vagy épp álomban vagy. Pont azért, mert az agy nem tesz különbséget álom és valóság között, így a megfeleléshez kötött személyt is veled hozza párhuzamba.

A félelem nagyon nagy bűvész, mert szabályokat alkot arról, mi a helyes és mi a helytelen. Valójában csak a másik véleményétől retteg az, aki nem akar megfelelni, mert egészen biztos vagyok benne, hogy magadnak sem tudsz megfelelni.

Erre kontrázik rá a félelem és azt állítja: persze, hogy meg tudsz. De nem a másik a fontos, hanem Te. Ez így helyén és rendjén is van, nagyon fontos vagy, de a másik véleménye is téged fog visszaigazolni, mert csak önmagaddal azonos véleményekre nyitott a füled.

A másik bármit képes a szájával kifejezni, viszont vannak dolgok, amit képtelen vagy meghallgatni, mert nem fér bele az értékrendedbe. A megfeleléssel semmi baj nincs. Ha baj is van valamivel, az a saját szabályaid alkotása és az, ahogy ítélkezel a fölött, ami belőled árad.

Az, ami belőled jön, de a másik szájából hangzik el azonos a másik és saját magad megfelelésével is. Nincs különbség közted és közte. A félelem tesz csak különbségeket és csak félelemből vagyunk képesek ítélkezni mások fölött. Becsapod magad pont azért, hogy ne vegyél tudomást a valóságról.

Duális hozzáállásával tagadja az egyik oldalt, a másikat pedig dédelgeti. Különbséget tesz közted és a másik között. Téged kiemel, a másikat pedig elítéli és felelősségre vonja, de ez a kiemelés beteljesületlen.

Így felment a felelősség alól, ami látszólag megkönnyebbüléshez vezet, de megfoszt attól a jutalomtól is, amit kaphatnál azért, mert elismertek.. Foglalkozz azzal, amit szeretnél és ne azzal, amit nem szeretnél.

A megfelelést mindegy, hogy kihez kötöd, ha a képességeiddel foglalkozol és nem azzal, amit nem „akarsz”. Az, aki megtesz minden tőle telhetőt, az azt a szabályt használja, amelyiket elismeri. Ezért a visszajelzés sem lehet más, mint elismerő.

Az, aki nem foglalkozik egy picit sem a másikkal, az önmagától retteg, mert nem szeretné saját magát visszahallani a másiktól. Ha önmagadra hallgatsz, amit a másiktól hallasz vissza az csak inspiráló lehet, mert rólad szól és akár arról is, miképpen teheted még tökéletesebben a dolgodat.

Azért mert kijavítanak, nem azt jelenti, hogy nem tetted a dolgod tökéletesen. A szabályok sokszor olyan meggyőződéseket táplálnak, hogy az események azok, amik kontrollálják, hogy mi az, ami lehetséges, és mi az, ami nem.

Formált és átalakított olyanná, amilyen most is vagy. Így csapják be magukat azok, akik olyan szabályt alkottak, amikhez semmi közük nem lehet. Hiába ámítod magad, mert mint mindenhez, ehhez is neked van a legnagyobb közöd.

A többiek véleményét és véleményük milyenségét, csak úgy hallhatod vissza, ha benned is vannak hasonló „szavak”. Mi lenne veled, ha semmilyen visszajelzést sem kapnál magadról és szabályaid működéséről?

Nem az a fontos, hogy ki vagy, hanem az a legfontosabb, hogyan használod magad. A használat és a kifejezés túlmutat azon is, hogy mit tudsz magadról vagy mit nem.

Vannak olyanok, akik ösztönszerűen élik az életüket, ennek ellenére ösztönösen is nagyon jól használják magukat és ösztönösen olyan inspiráló és hatékony szabályokat alakítanak ki, ami az egyszerűségük miatt válnak annyira sikeressé.

Az, ami bonyolult az használhatatlan, mert átláthatatlan. Hogyan tudnál olyat használni, aminek se eleje se vége? Az egyszerű használható, mert átlátod. Legalábbis ha nem is ismered a szerkezetét, azért „egyszerű”, mert használható.

Lesznek, akik számára minden bonyolult. Ők nem is „akarnak” semmit sem, még önmagukat sem használni. Ráfogják a bonyolultságra, nehézségre, ezért odaadják másoknak magukat: „használja az, aki tudja címmel”.

Önmagadat és önmagad működésének szabályait érdemes megismerned, és könnyűvé, átláthatóvá, használhatóvá válsz. A legnagyobb változást ezen működéseid megfigyelése és elfogadása adja.

Az egyszerűségben ott van mindened. A bonyolult szabályokat az ügyvédek is napokig bogarásszák, mire egyről a kettőre jutnak benne. A pofonegyszerű megoldások az igazán jó szabályok.
Ha csak arra gondolsz, hogy a férfi próbál rájönni a nő működésére, a nő pedig próbálja megfejteni a férfi titkait.

Szinte lehetetlen, de amikor a férfi a férfiasságával foglalkozik, a nő a nőiességével és használják a saját nemüket, „mert önmagukat használják”, – akkor találkoznak azok a szerelmesek, akik szerelmes csókokat osztogatnak a szerelmüknek egy romantikus tengerparton.

Hiába fejted meg a másik szabályrendszereit, az nem a tiéd, nem Te használod. Felállíthatod a sajátodat, mert a sajátodat átláthatod, szabadon alakíthatod olyanná, ahogy az neked tetszik, minden bonyolultság nélkül, hasznosan használhatod arra, amire csak szeretnéd.

A másik helyett nem tudsz tenni semmit, így hiába ismered a működését, a használatához soha semmi közöd nem lesz.