Ha nem vagy szabad mentálisan, akkor könnyen kihasználhatnak!

Nincs nagyobb tett, mint magunk elé helyezni valaki mást. Olyan önzetlen és biznisz mentes hozzáállásról szeretnék beszélni, ami alapjaiban kapcsolódik a szeretethez és a fejlődéshez. Sokan értik félre, mert kiszolgáltatottnak érzik magukat akkor, mikor maguk elé helyeznek másokat. De ez azért történik meg, mert nem élik a szabad akaratukat és nincs meg az a szabadság érzetük, amivel vissza is vehetnék az első helyet.

Amint megérted, hogy mikor hagyod magad kihasználni és mikor emeli a nagyságod a második hely, akkor ez az önzetlenség, előzékenység egészen más, meg fog jelenni az életedben.

Mások szeretetére szeretnék utalni, amivel eltűnik azok gyűlölete is, akik eddig esetleg látszólag kihasználtak.
A szeretet és tisztelet mások felé is épp annyira fontos, mint megadni annak az alaknak is ugyanezeket az értékeket is, akit „énnek” nevezel.

Óriási különbség van az önfeladás és a között, mikor valakit magad elé helyezel. Azért, mert magad elé helyezel valakit, nem kell feltétlenül feladni magad, hiszen megvan a szabadságod abban, hogy visszaelőzz.

Az önfeladás általában tudatlanságból fakad, azaz a másik igényeinek teljesítésén szorgoskodsz, feladva a saját igényeidet és szabadságodat, azaz nem veszel tudomást azon alapvető jogodról, mi szerint „van választási lehetőséged mindig”.

Sok okból mondunk le az igényeinkről, de az alapvető az, mikor szeretnénk örömet adni, de nem szeretnénk csalódást okozni… azon a károsító áron, hogy a saját hangunkat nem használjuk, elnyomjuk a saját igényeinket, a meglátásainkat semmissé tesszük.

És általában azzal az indokkal, hogy szeretjük a másikat, mégpedig olyan módon, hogy senki nem kéri az áldozathozatalt.

Valahogyan mindig oda lyukadok ki, hogy megtanultunk jók lenni! Illetve belénk vertek egy olyan kettősséget, amin lehet, hogy sokat dilemmáztunk, de a lényeg, hogy beépült a tudatunkba az, hogy különbséget kell tennünk a között, hogy amikor a másikkal leszünk kedvesek és figyelmesek, akkor magunkkal nem lehetünk azok.

Ebből a generációs mintából jönnek létre az áldozat szerepek is. Az áldozat, mindig megteremti azt, aki bánthatja… de a hősök is megtalálják azokat a lehetőségeket, amik feledhetetlenné teszik magasztos tetteikkel a nevüket.

Tudom nem könnyű a hősiességet nem összekeverni az áldozat szerepével. Én is huszárnak és hősnek készültem gyerek koromban, de nem kell feláldoznod magad azért, hogy eljuss á pontból b pontba.

Tényleg jól néz ki, én is elképzeltem magam karddal a kezembe, csákóval a fejemen egy szép paripán. De a hősök, sokszor magukat hagyják ki abból az ünnepből, ami azért van, mert megnyerték a csatákat.

Ne hagyd ki magad az élet ünnepléséből, mert az élet mindennapja ünnepnap. Te is jelen lehetsz, sőt kötelességed jelen lenni az életedben. Így tudsz igazán segíteni a többieknek.

Nem kell belehalnod az életbe… nem kell otthagynod a fogad minden nap, mert ha mindenki feláldozná magát, senki nem élvezhetné az áldozatuk előnyeit. Legyél hős, de ne áldozd fel magad!

Engedd meg magadnak, hogy csak szeresd a dolgaidat, csak haladj az élettel… legyen jövőképed, de tudd, hogy ma élsz, ma csinálod az életed olyanná, amilyenné a jövőben szeretnéd azt megélni. Ezt teheted gyerekes könnyedséggel, vagy felnőttes komorsággal.

A felnőttek sokszor tekintik magukat másodikként áldozatnak, általában áldozatkészen bele akarnak valamibe. Nem kell áldozatnak tekinteni magadra, hiszen hős vagy! Azzal, hogy annyi mindent teszel a többiekért, azzal mindenki hősnek tekint… ne bántsd magad soha! Ha esetleg mégis bántod magad, tudd, hogy abba is hagyhatod.

Sok áldozatkész szerep egy darabig jól tud működni, de tönkre tesszük magunkat ezen a szisztémán és idő előtt megöregszünk, depressziósak leszünk és a szenvedéseink okává válik.

Akiről nem gondoskodnak, még ha ez a valaki mi is vagyunk, elhervad egészen biztos. Muszáj azt tudatosítani, hogy amikor adsz, azaz kedves vagy a másikkal, előzékeny vagy és magad elé engeded, ez egy olyan nagylelkű gesztus és olyan figyelem energia, amit ha tudatosítasz rájössz, hogy önmagad nagyságát növelted általa.

Az előzékenység, kedvesség a másikhoz viszonyul, de téged jellemez. Tévedsz, ha ezzel tönkre teszed magad és akkor is tévedsz, ha azt hiszed ezt ki lehet használni. A mentális szabadság hiányát lehet kihasználni, mert mindig van választási lehetőséged!

Egy öntudatlan áldozatkész embert lehet kihasználni, aki kergeti a saját sorsát és önbeteljesítőként, megtalálja a szenvedéseihez, önmaga tönkretételéhez is azokat az embereket és helyzeteket is, amik aztán tönkre is teszik. Mindig beteljesítjük azt, ami a fejünkben benne van.

Egyébként ha azon agyalsz, attól félsz és azon aggódsz, hogy hányféleképpen fognak felnégyelni, akkor miért csodálkozol, ha találsz hozzá egy hóhért?

Amivel foglalkozol, illetve amilyen mentalitással állsz az életedhez, azt olyanná is teszed. Miért lenne más, ha egyszer a saját hozzáállásunkat vagyunk csak kiszűrni abból a sokaságból, ami zajlik körülöttünk. Az élet teljes, minden van benne, mégis másra vagyunk fogékonyak és mást találunk benne.

Nem kontrollálni, meg fegyelmezni kell magadat, hogy megtaláld a jóságot és a kedvességet, hanem ki kell tárni a szíved. Veszélyesnek tűnik mert félre értetted azt ami eddig történhetett veled. A zártság mindig talál egy hóhért, a nyitottság pedig mindig talál egy angyalt.

Az élet folyása ellen is mehetsz és haladhatsz vele párhuzamba, köthetsz vérszerződést a mindenséggel és szembe is szállhatsz vele. Én a rokonság mellett voksolnék, az együtt és a közös, mindig jobban megtérülő, mint bármi nemű ellenállás.

Szóval mikor kidugod az orrod a fedezékedből, az élet mélysége mutatkozik meg. Lehet, hogy szédülsz, de visszabújni a menedékedbe, csak a tudatlanságot erősíti és a véletleneket.

Mikor viszont szembe nézel teljes lelki meztelenséggel az erősségeiddel és gyengeségeiddel, vállalod azokat és őszintén meg is mutatod mindenkinek, akkor minden körülötted élővel, rokonságot fogsz felfedezni.

Az őszinteséged és nyitottságodon keresztül, tisztán fogod látni a többieket is, nem csak magadat. Nem vagyunk annyira különbözőek, mint amennyire hisszük.

Ez az a hiteles megjelenés az, ami felfedi előttünk az igazságot, mert az igazsággal már tudunk is mit kezdeni, azt lehet terelgetni, alakítgatni.

Így biztonsággal engedsz bárkit önmagad elé, mert bármit is hord, bármilyen szerepet is játszik, te látod önmagad lelki meztelenségén keresztül a másik őszinte énjét is.

Csak az ilyen egyenes és hiteles ember képes megérteni és átlátni, mi mivel és kivel függ össze. Amikor teljesen megmutatjuk magunkat, kimászunk a vakságot erősítő menedékünkből, arra adunk esélyt, hogy a szeretet áldása lépjen be a mindennapokba.