Ha nem tudod, hogy mit akarsz

Ha nem tudod, hogy mit szeretnél, akkor nézz körül, térképezd fel, hogy mid van, mert akkor a jelenben van dolgod és ne azon erőlködj, hogy mid lehetne a jövőben. Nem az elképzeléseidet kell erősíteni, hanem a valóság értékeire kell ilyen esetben építkezned. Ha a valóságban, tehát az elért és megvalósított dolgaidban nem találod az értéket, akkor azt a jövőben sem fogod tudni értékelni és létrehozni sem. Valamiért jobban hiszünk a jövő szépségeiben, mint a jelen nyújtotta értékekben. Pedig az érték ma születik és a jövőben nő nagyra.

Talán azok, akik nagyon céltudatosak, nehezen fogadják be azt, hogy minden álmunk és vágyunkon túl, mindannyian bőségben és teljességben élünk.

Túl nagy jelentést adunk azok a hiányok foltozásának, amik a vágyainkban szerepelnek és kevésbé nagy jelentést adunk azon dolgainknak, amik jelenleg is velünk vannak.

Amikor pl. fájdalmaink vannak vagy nehezen élünk meg egy élethelyzetet, nehéz azt befogadni, hogy az, amire szükségünk van, az most is jelen van az életben, ott van előttünk, körülöttünk, bennünk. Pedig az élet most történik és ott ahol az ember nem megtagadja az életet, hanem éli, ott csak is szépségek vannak és értékek. A valóság látása, sokat segíthet abban, hogy elültesd azokat a szépséges palántákat, amik a későbbiekben hozzák azokat a valóságos gyümölcsöket a jelenben… de mához képest a jövőben! Az elméleti szép és gyümölcsöző jövőkép szuper, ha megvan, de ma fogod elültetni a gyümölcsöző jövőt is.

Van mikor már kora reggel, a szívünket betakarja valami megfoghatatlan, de sötét és átláthatatlan köd és ez a mellkasunkban cipelt súly kivételével, minden mást eltakar.

De mikor ilyen ködösen is éljük meg a napot és ez olyan képet mutat, mintha ma, lehetetlen lenne kijutni ebből a ködből…. de ez nem jelenti azt, hogy az éltető napsugarak eltűntek volna. Vannak nehéz és ködös napok, de úgy hiszem azért mert nem látunk mindent, a tudatunkban megőrizhetjük a napsugarakat. Tehetjük lendületesen és odaadóan, a tőlünk telhető legjobban a feladatainkat és építhetjük a ködben is az életünket. Ha a lelkünk világít, mint a nap, akkor csak a mai nap története ködös.

Valójában nem csak a szívünk, de a föld is állandó váltakozó ködös felhők borítják, mely a „kik vagyunk” és „miképpen élünk” között váltakozik.

Úgy hiszem, nem szabad hinni a szívet beborító ködös látványnak, akkor sem, ha a szív sugaraiból egy leheletnyi sem jut ki.

Hinni kell, sőt érzeni kell, hogy a látvány, azaz amiben most élünk, nem azonos azzal, ami mik vagyunk. Van, hogy a legszebb lélek is a bányák mély járataiba kerül, nem lát semmit, de akkor is a felszínre hozza a megerősödött lelkének gyémántjait.

A szívünk felé fordulva, kijuthatunk a legkeserűbb helyzetekből is, hiszen a ködöt a szíved ereje mindig eloszlatja akkor, ha erre törekszik és nem ül le, nem gyengül el ott, ahol megerősödni szeretne. A körülményeink, mindig valamiben támogatnak. Azt fejtsd meg, hogy téged miben támogat az, amiben benne élsz. Ha megvan a válasz, akkor képes leszel felül is emelkedni rajta és túljutsz a legnehezebb időszakaidon is.

A nap is folyamatosan árasztja a fényt és az éltető melegséget, így a szívedet is bármilyen komor hangulat is takarja be, hinned kell abban, hogy ezen is túl leszel. Lehetséges, hogy úgy érzed, soha többé nem fog kisütni a nap, de az igazság az, hogy mindig is sütött és most is fényárban úszol! Csak elfelejtetted azon szabad akaratodat, aminek a tisztán látásával, a legkomorabb pillanatokon is képes lennél átlátni.

Annyira szuper lenne, ha fel tudnánk függeszteni a kétségbeesést és a vele járó ítélkezést. Vannak nehéz pillanatok és talán akkor ítélkezünk a legkeserűbben, de mikor önmagad felé fordulsz, akkor láthatod tisztán azt, hogy mi történik veled. Te nem csak a látó vagy, nem csak a szem, hanem a látvány is. Saját magunkat látjuk bele abba, amit nézünk.

Mert mikor elveszítjük a bizalmat a látvány miatt, hajlamosak vagyunk önmagunk fényét sem érzékelni és ilyenkor olyan téves végkövetkeztetéseket vonunk le, mintha bármilyen logikus érvelés megakadályozhatná, hogy a felhők újra és újra megjelenjenek, aztán meg odébb álljanak. Pedig csak a saját felhőinket látjuk, mi hoztuk ide magunknak, persze sokszor akaratlanul, de mi csináljuk most is valamilyenné nem csak a lelki életünket, hanem a környezeti tényezőket is, amibe bele eresztettük saját magunkat.

Egyetlen köd vagy felhő sem marad örökre egy helyen, ezért a változás lehetősége mindig fenn áll… ha ködösen látod most ezt, akkor talán ragaszkodni kezdesz a jónak értelmezetthez és lehetséges, hogy megijedsz, hogy el fog tűnni. Ne aggódj, azt csinálsz az angyalaiddal és a démonjaiddal is amit csak akarsz! Tisztában vagy ezzel? Vagy még mindig arról próbálod meggyőzni magadat, hogy nem tehetsz arról, ahogy élsz?

A változás mindig jelen lesz, amit láthatsz szépnek és visszataszítónak, előnyösnek és előnytelennek is. Ne a látványba kapaszkodj, hanem a lelked szépségébe, a szíved sugaraiba, ami folyamatosan változtatja alakját… de a lényeg, aki Te vagy, az mindig önmaga marad, csak épp sok sok formában jelenik meg a szemed előtt.

Azért, mert van hited, hiszel valami szép jövőben, egy célban, vagy álomban, nem fogja megszüntetni a nehézségeidet, de könnyebbé és elviselhetőbbé teszi az utat.

Ha nem látszik tisztán az amit szeretnél, akkor fogd meg azt, ami ebben a pillanatban megfogható helyette. Azzal van dolgod, amid van, minden más csak ezután jön! Szépen sorjában! Semmibe nem szenvedünk hiányt! Csak is a felfogás lehet hiányos és az elégedetlenség lehet olyan ítélkező, ami elutasítja a jelent és magasztalja a jövőt. Csak szólok, holnap is ma lesz! Jobb ha megbarátkozol azzal, hogy a jelen adja meg azt, amit a holnaptól vársz.

Az első feladatunk az, hogy gyökeret verjünk a sok elképzelés, álom és cél alatt, amely távol tart minket a jelen valóságának azon eszközeitől, amikkel olyan magasra építhetnénk magunkat, hogy elérhetnénk mindazt, amit olyan magasra pakoltunk.

De ehhez kell az a valós önkép, amit még ha köd is fed, hitében megtalálja a stabil pontokat, amire építhet.

Akármilyen nehéz is, nem hátrálhatunk ki az Önmagunkkal való kapcsolatból, máskülönben lavinaként omolna ránk minden olyan elképzelés, ami a fejünk felett lógott eddig.

Önmagunkkal való kapcsolatunk mélysége emel a felhők közé, vagy épp nyom a sárba. Ne fél attól, hogy „kinyitod a szád” és kifejez magad, adj hangot az igényeidnek, mert amikor magadat adod, mindig könnyebb növekedésed is és megkönnyebbül a lelked is.

Ilyenkor mindig jobban érzed magad és tisztábban látod a környezetedet is. Önmagad kapcsolatának a minősége tisztítja le a szívedet körbezárt ködöt! Minél többet adsz magadból, annál erőteljesebben világítod be a környezetedet.

Ha nem dolgozunk minél hatékonyabban Önmagunkon, akkor soha nem fogjuk azt megtapasztalni, hogy milyen igazából az a világ, ahol fontosak és szerethetőek vagyunk.

Ott ahol kimerültség van, ott hajlamosak vagyunk arra, hogy megtagadjuk a szeretetet és alul értékeljük fontosságát. De a szeretet és a feltöltődés, épp annyira lételemünk, mint a víz.

A víz pedig a maga változékonyságával, puhaságával és lágyságával képes minden mélyedést, minden árkot és távolságot áthidalni. Az amikor elfogadjuk a változást, a változékonyságot, akkor hasonlóképpen működünk mint a szeretet és az éltető víz.

Önmagunkra közelségére van szükségünk ahhoz, hogy betöltsük azt a teret, ami miatt olyan messzinek ítélünk meg és távolinak. Ne legyél szkeptikus és bizalmatlan Önmagaddal.

A víz sem mondja azt, hogy túl nagy a tál vagy túl mély az árok. Képes vagy Te is arra, hogy önmagad elismerésével, tényként kezeled azt, hogy benne vagy abban, amiben élsz, mindenhol ott hagyod a lenyomatodat, megérinted és ha kell elkoptatod azokat a határvonalakat, amiket akadályként élsz meg.

Nem kell ellenállnod, legyél együttműködő, mert minden érted van. Ha megkeményedsz, eltörsz és jéggé változik a lelked, eltörsz, mint minden ami rideg és kemény. Az elfogadásban az a legszebb, hogy olyan mint a víz.

Belerakhatsz, beleejthetsz bármit, azt befogadja és minden erő nélkül, túl is siklik mindenen… olyan sok energiát pazarolunk fölöslegesen arra, hogy ellenálljunk.

Ha elég sok bennünk a szeretet, márpedig miért is lenne kevés, akkor képes vagy befedni és átengedni bármit, ami jön.

Nem kell visszafognod magad, engedd szabadjára magad, hogy ne akadj fenn semmin, de fenn is akadsz, addig csiszold a keretet, ameddig át nem jutsz rajta, mint víz a legnagyobb akadályon.

Ha egy életen át visszatartod magad, annak fájdalma és szenvedése sokkal nagyobb lesz, mint megélni azt, hogy visszautasítanak vagy nem szeretnek.

Az az igazság, ha szeretettel viszonyulsz mindenhez, az még nem azt jelenti, hogy mindent és mindenkit szeretni fogsz, de minél messzebbre jutsz a szeretet folyód, annál több szerethető dolgot és embert fogsz találni. Ne akadj meg, ha valaki elutasít vagy bírál és negatív véleménye van rólad, haladj tovább azért, hogy a nyitottságod és puhaságod célba érjen.

A keménység veszekszik és meggyőz, a lágyság szeretettel és elfogadással halad tovább. A kemény leragad és harcol, a lágy tovább megy békével és halad az életében.