Ha elveszítetted önmagad: 5 lépés, hogy visszatalálj önmagadhoz

Van egy állapot, amit sokan ismerünk, és kevesen tudnak róla nyíltan beszélni. Az az érzés, amikor valahogy elveszíted önmagadat. Ránézel a saját életedre, és nem érzed magadénak. Megpróbálsz visszaemlékezni arra, mi izgatott régen, mi motivált, mit szerettél, és csak homályos képeket találsz. A jelenben pedig egy üresség érzése marad. A magadra találás egy folyamat, amit a tested és az érzéseid jelzéseivel kezdesz el, és sosem egyetlen pillanat felismerése vagy varázsformula.

Ez az állapot egy konkrét eseményhez köthető. Egy szakítás vagy egy munkahely elvesztése, esetleg egy közeli ember halála, vagy egy mély csalódás. Akármi is volt a kiváltó ok, az utána következő időszakban valami megváltozott benned. A régi célok már nem hatnak, a régi élvezetek elveszítették az ízüket. Te magad ott vagy a saját életedben, és mégsem érzed, hogy valóban élnél.

Ami nehéz ebben az állapotban, az inkább az érzések hiánya, és kevésbé az érzések fájdalma. A szomorúsággal és a dühvel egyaránt lehet mit kezdeni, mert van bennük tartalom. A tompasággal sokkal nehezebb, mert nincs benne semmi, amibe kapaszkodhatnál. Sokan évekig élnek így, mert nem tudják, mi a probléma, és még kevésbé tudják, mi lehet a megoldás.

Az alábbi öt lépés egy konkrét utat ad ahhoz, hogy elindulj visszafelé. Nem fognak egyetlen hét alatt mindent megoldani, és minden egyes alkalommal, amikor megteszed valamelyiket, egy kicsit közelebb kerülsz önmagadhoz. A visszatérés a testedben és az érzékelt jelzéseidben kezdődik, és sosem a fejedben.

Mit jelent elveszíteni önmagad?

Mielőtt az öt lépéshez érnénk, érdemes megérteni, mi történik benned, amikor úgy érzed, elveszítetted önmagad. Az emberi élmény több szinten zajlik egyszerre. A felszínen vannak a gondolataid, az érzelmeid, a vágyak és élvezetek, amelyek nap mint nap váltakoznak. Mélyebben pedig ott vannak a hajtóerőid és a valódi érdeklődésed, az életcélod érzése, és a kíváncsiságod.

Amikor elveszíted önmagad, az általában azt jelenti, hogy beragadtál a felszíni szintre, és elveszítetted a kapcsolatot a mélyebb réteggel. A hétköznapjaidat az élvezetek keresése és a kellemetlen érzések kerülése mozgatja. Ha csak a felszíni szinten élsz, akkor az életed minden döntése arról szól, hogyan érezd jobban magad pillanatnyilag, és sosem arról, mi az, ami valójában neked fontos.

Ez egy rejtett csapda. Eleinte minden rendben van. Aztán telnek az évek, és észreveszed, hogy a kedvenc dolgaid már nem érdekelnek annyira. A régi szenvedélyeid eltűntek. Az új dolgok pedig már nem találnak benned olyan helyet, ahol gyökeret ereszthetnének. A felszíni szinten élés ára hosszú távon megjelenik.

Gyerekkorban a legtöbben természetesen voltak kapcsolatban a saját jelzéseikkel. Tudtad, mit szeretsz csinálni, mi izgat, mire vagy kíváncsi. Felnőttkorban viszont ez a kapcsolat sokak számára elhalványul. A munkahelyi és társadalmi elvárások, a digitális zaj és a folyamatos ingerek mind elnyomják azt a jelzést benned, amely egyébként megmondaná, ki vagy és mit szeretsz.

A magadra találás ott kezdődik, ahol a tested először jelez neked valamit, és sosem a fejedben.

Az első lépés: szakmai felmérés, hogy lásd, mi van a háttérben

Ez a lépés talán meglepő helyen áll, mégis ez a legfontosabb. Mielőtt belekezdesz a magadra találás munkájába, fontos megnézni, nincs-e olyan kezelhető állapot a háttérben, amely a teljes folyamatot megnehezíti.

A tartós tompaság érzése, a motivációhiány, az üresség érzése egy kezelhető állapotnak a jele lehet, amelyet egy szakember fel tud ismerni. A depresszió különböző formái, a szezonális hangulatzavar, a hosszú stressz utáni kimerültség mind okozhatnak hasonló tüneteket. Ezek nem jellemhibák, és nem személyes gyengeségek, és olyan állapotok, amelyek megfelelő szakmai segítséggel kezelhetők.

Ha az alapvető hangulati állapotod nincs rendben, akkor a többi négy lépés is sokkal nehezebb. Olyan, mintha eltört lábbal próbálnál futóedzést végezni. Először a láb gyógyítása az elsődleges, és csak utána lehet a futásra koncentrálni. Hasonló logika alapján érdemes egy szakemberrel beszélni arról, mit érzel, mielőtt bármelyik másik lépésbe belekezdenél.

Egy fontos megjegyzés. Sokan azt mondják magukról, hogy túl vagyok ezen, vagy jól vagyok. A jólét érzése nem azonos a gyógyulással. Egy seb begyógyulhat hibás formában, és bár működésképes, mégsem az ideális forma. Ugyanez igaz a lelki sebekre is. Lehet, hogy felépültél egy nehéz időszak után, és a teljes gyógyulás további szakmai támogatást igényel.

A második lépés: hozd mozgásba a tested

A magadra találás folyamata a testtel kezdődik, mert a test a legkönnyebben elérhető rétege önmagadnak. Amikor a gondolatok és az érzelmek felszíni szintjén ragadtál, a test mozgatása az egyik leggyorsabb mód arra, hogy újra jelzéseket kapj önmagadtól.

Ez a lépés nem az edzettségről szól, és nem a fittségi célokról. Amikor megmozdulsz, a tested olyan jelzéseket küld neked, amelyeket a felszíni gondolatokban élve sosem fogsz észrevenni. A gyors lélegzésed, a szívdobogásod és az izomfáradtságod, akárcsak a melegség érzete a bőrön, mind olyan üzenetek, amelyek a legalapvetőbb szintről érkeznek.

Ha sokáig csak a fejedben éltél, akkor a mozgás egy darabig kellemetlennek érződhet. Néhány perc futás után már lihegsz, és megjelenik benned a kritika, hogy mennyire elhanyagoltad magad. Ez a kritika nem segít. Ami valójában történik az, hogy a test elkezd újra szólni hozzád, és ezt érdemes megbecsülni.

Bármilyen mozgás megfelel. Egy hosszú séta vagy futás, esetleg úszás és biciklizés, vagy akár néhány fekvőtámasz a szobád közepén. A cél sosem az, hogy valamilyen szintet elérj. A cél az, hogy a tested jelzéseket küldjön neked, és te megtanuld újra felismerni ezeket. Néhány hét rendszeres mozgás után már észrevehetően közelebb kerülsz önmagadhoz.

A harmadik lépés: étkezz tudatosan, és figyeld a vágyaidat

Az étkezés az egyik legközvetlenebb módja annak, hogy a saját jelzéseiddel találkozz. Minden étel, amit a kezedbe veszel, kiváltja benned a vágyat vagy az ellenérzést, és pont ezek a reakciók azok, amelyeket egy ideje elnyomtál magadban.

Egy egyszerű gyakorlat. Tegyél magad elé valamilyen ételt, amit szoktál szeretni. Ne edd meg azonnal. Először csak figyeld, mit érzel iránta. Vágyat? Vonzódást? Várakozást? Most pedig képzeld el, hogy helyette valami egészségeset választasz, és nem ezt eszed meg. Mit érez a tested erre? Ellenállást, csalódást, makacsságot?

Ez a kis gyakorlat egy nagy felismerést hoz. Amikor figyeled a vágyaidat, ahelyett, hogy automatikusan követnéd őket, egy megfigyelő pozícióba kerülsz, ami önmagában visszakapcsol önmagaddal. Nem leszel azonnal egészségesebb, és nem lesz egy ideálisabb a kapcsolatod az étellel, és sokkal inkább megtanulsz figyelni arra, ami benned valójában történik.

Egy másik fontos elem. Egyél olyasmit is, amit nem nagyon kedvelsz. Igen, jól olvastad. Az ellenérzés érzése ugyanolyan értékes információ, mint a vágy. Sokan évekig csak a kellemes érzéseiket figyelik, és az ellenérzéseket elnyomják. Pedig a nemleges válaszok ugyanúgy a részei önmagadnak. Ha újra megtanulsz nemet mondani magadnak az étellel kapcsolatban, az később minden más területen is segíteni fog.

A vágy és az ellenérzés ugyanolyan értékes jelzés magadról. Aki csak az egyiket figyeli, önmagát is felezésben éli meg.

A negyedik lépés: figyeld meg, mi irányítja a döntéseidet

Amint a test és az étkezés szintjén elkezdesz jelzéseket kapni magadtól, eljön az ideje annak, hogy mélyebbre menj. A negyedik lépés egy önreflexiós gyakorlat. Figyeld meg a saját döntéseidet egy átlagos napon. Mi irányítja őket?

A reggeli kávé, az első telefonpiszkálás, az, hogy mit teszel ebédre, a délutáni programok és az esti pihenés. Minden egyes kis döntésnél kérdezd meg magadtól: ezt most miért teszem, és mi irányít éppen? Lehet egy kellemes érzés keresése vagy egy kellemetlen érzés kerülése, esetleg egy régi szokás, vagy egy valódi vágy?

Ez a kérdezés sokak számára eleinte zavaros, mert ritkán nézünk rá a saját döntéseink mozgatórugóira. Sokan évekig élnek úgy, hogy fogalmuk sincs, mi vezérli őket pillanatról pillanatra, és pont ez a meg nem értett irányítás az, ami az önmagad elvesztéséhez vezetett.

A cél nem az, hogy minden döntésedet megváltoztasd. A cél az, hogy lásd, mi történik benned. Amikor egy döntésednél felismered, hogy most az unalmamat próbáltam elnyomni, vagy a szorongásomat akartam letompítani, az egy kis felismerés. Ezek a felismerések fokozatosan visszaadnak neked egy térképet arról, ki vagy valójában.

Ne ítélkezz magad felett a felismeréseid alapján. Senki sem azzal jön a világra, hogy tökéletesen tudatos lény legyen. A felnőttkori önismeret egy folyamatosan művelt képesség, és minden egyes alkalommal, amikor ránézel a saját mozgatóerődre, gazdagabbá válsz egy információval.

Az ötödik lépés: gyakorold a test mozdulatlanságát

Ez talán a legkülönösebb lépés mind közül, és egyúttal a legerősebb. A test mozdulatlanságának gyakorlata azt jelenti, hogy pár percig mozdulatlanul ülsz, és semmilyen mozdulatot nem teszel. Ez egy egyszerű, gyakorlati módszer arra, hogy a tested jelzései a felszínre kerüljenek.

Az emberi test állandóan mozgásban van. Még akkor is, amikor azt hiszed, hogy ülsz, a tested ezer kis mozdulatot tesz. Igazítod a tartásodat, vakarsz egy viszketést, vagy éppen váltogatod a lábadat. Ezek az állandó mozdulatok elnyomják azokat a finomabb jelzéseket, amelyek a testedből érkeznek.

Ha öt percig egyetlen izom megmozdítása nélkül ülsz, a tested erősebben szólni kezd hozzád. Az a viszketés, ami eddig egy másodperces apróság volt, hatalmas üzenetté válik, és a tested ezen keresztül szólít meg téged. Ez a gyakorlat eleinte kellemetlen, és hamar hasznosnak bizonyul.

Egy gyakorlati módszer

Ülj le kényelmes pozícióba, lehetőleg úgy, hogy a hátad egyenes. Csukd be a szemed. Most számolj vissza tíztől egyig, és onnan kezdve három percig egyetlen mozdulatot sem teszel. Ha viszket a lábad, ne vakard meg, ha a karod elzsibbad, ne mozdítsd. Lélegezz közben lassan és nyugodtan, és a tested mozdulatlan marad.

Az első próbálkozás nehéz lehet, és pont ezért érdemes elkezdeni. Amit közben tapasztalsz, az nem rosszul kivitelezett gyakorlat. Az a saját tested, ahogy újra elkezd hozzád szólni. Néhány hét rendszeres gyakorlás után már nemcsak ezekben a percekben érzed magadat élőbbnek, és a hétköznapjaidban is más módon kapcsolódsz a testedhez és magadhoz.

Mi az, ami valóban segíthet?

Néhány hétköznapi forma, ami kapaszkodó lehet, ha magadra ismertél ebben az állapotban, és szeretnél elindulni visszafelé önmagadhoz.

• Egy szakmai felmérés, amellyel kizárod, hogy valamilyen kezelhető állapot húzódik a tompaság és az üresség hátterében.
• Egy rendszeres mozgásforma, amely nem a fittségről szól, hanem arról, hogy a tested újra jelzéseket küldjön neked.
• Egy tudatos étkezési gyakorlat, amellyel a vágyaidat és az ellenérzéseidet egyaránt megfigyeled, mielőtt automatikusan követnéd őket.
• Egy döntésfigyelő szokás, amellyel egy átlagos napon megnézed, mi mozgat valójában pillanatról pillanatra.
• Egy napi mozdulatlansági gyakorlat, amelyben pár percig egyetlen mozdulat nélkül ülsz, és hagyod, hogy a tested finom jelzései felszínre kerüljenek.

Gyakori kérdések a magadra találásról

Mennyi idő alatt érezhető a változás, ha ezeket az öt lépést elkezdem alkalmazni?

Az első jelek néhány hét után érezhetők, és a mély átalakulás hónapokba kerül. Egy állapot, ami éveken vagy évtizedeken keresztül épült ki, nem oldódik meg egy hét alatt. Ami viszont gyorsan érezhető, az a saját tudatosságod növekedése. Az első néhány hét után már észreveszed, mikor élsz a felszíni szinten, és mikor van mélyebb kapcsolatod a saját jelzéseiddel. Ez a felismerés önmagában változást indít el.

Mit tegyek, ha mozgás közben mindig az önbíráló hangot hallom?

Az önbíráló hang sokak számára felerősödik, amikor mozogni kezdenek hosszú szünet után. Ne küzdj vele, csak ismerd fel. Amikor felmerül egy kritikus gondolat, vedd észre, és térj vissza a fizikai jelzésekhez. A légzésedhez, a szívveréshez, az izmaid érzéséhez. Idővel az önbíráló hang halkulni fog, és a fizikai jelzések egyre élénkebbé válnak.

Lehet ezt a folyamatot egyedül végezni, vagy szakember kell?

Mindkettő lehetséges, és gyakran kéz a kézben jár. Az öt lépés önállóan is jól végezhető, és sokat ad. Ha viszont az alapvető állapotod nincs rendben, vagy ha mély gyerekkori sebekkel élsz, akkor egy szakember jelentősen felgyorsíthatja a folyamatot. Az önálló munka építi az alapokat, és a szakmai támogatás segít átlátni azokat a mintázatokat, amelyeket egyedül nehéz észrevenni.

Miért fontos a tested figyelése, ha az érzéseimet szeretném felismerni?

Az érzések a testedben jelennek meg, és sosem csak a fejedben. Egy szorongás összeszorul a gyomrodban, egy düh felforrósítja a mellkasodat, egy szomorúság elnehezíti a végtagjaidat. Ha nem figyelsz a testedre, akkor az érzéseidet is csak gondolatként éled meg, ami sokszor a felszíni szinten marad. A test figyelése egyúttal az érzéseid teljesebb megélését is jelenti.

Honnan tudom, hogy valóban közelebb vagyok önmagamhoz, és nem csak elképzelem ezt?

Néhány jel utal a valódi közeledésre. Természetesebben tudsz dönteni a hétköznapokban, kevésbé kell megerőltetned magad. Pontosabban tudod megnevezni, mit érzel egy helyzetben. Az érdeklődésed visszatér olyan területeken, ahol régen elveszett. A magányos pillanatok kevésbé érződnek üresnek. Ezek a jelek nem egyszerre érkeznek meg, és fokozatosan halmozódnak, és néhány hónap után érezhető a különbség.

Ami az öt lépés után rád vár

Önmagad elvesztése nem ítélet rólad, és nem személyes kudarc. Egy állapot, ami sok ember életében valamilyen formában megjelenik, és onnan is van visszaút, ahol most állsz. Az öt lépés együttesen egy egész folyamatot ad ki. Először a szakmai felmérés tisztázza, hogy nincs-e valamilyen kezelhető állapot a háttérben. Ezt követi a test mozgatása, amely megnyitja a fizikai jelzéseket. Eközben a tudatos étkezés visszahozza a vágyaid és ellenérzéseid felismerését. A döntéseid megfigyelése térképet ad arról, ki vagy valójában. Végül a test mozdulatlanságának gyakorlata a legfinomabb jelzéseket is felszínre hozza.

Nem kell mind az öt lépést egyszerre elkezdened. Sőt, ez valószínűleg kontraproduktív lenne. Válaszd ki azt, amelyik a legközelebb áll hozzád most. Talán a mozgás, talán a tudatos étkezés, talán a mozdulatlan ülés. Kezdj el dolgozni vele, és amint az életed részévé válik, vegyél hozzá egy másikat is. A magadra találás nem azt jelenti, hogy visszatérsz ahhoz a személyhez, aki tíz éve voltál. Az az ember már nincs meg, és nem is kell, hogy meglegyen. A magadra találás azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülsz azzal az emberrel, aki most vagy, akkor is, ha ő egy új és meglepő változata önmagadnak. Egy lépéssel közelebb vagy hozzá, mint hinnéd.