Ha elfogadod a feszültséget, úgy az automatikusan eltűnik!

Ahhoz, hogy kitörj a feszültség adta börtönből és nyugodttá válj, túl kell tenned magad minden álmon és minden elképzelt valóságodon. A kérdés nem az, hogy túl kell tenned magad a feszültségen és az ehhez kapcsolódón világon, hanem az, hol van az egyensúly.

Hiszen, Te csak azt hiszed, hogy ez a feszültség amit érzel, érezned kell. Feltehetően meg sem kérdőjelezed azt, hogy lehetne ez másképp is. Ott ahol „kell” érezned bármi is, ott elfelejted, hogy mentálisan és érzelmileg is van választási lehetőséged.

Benne élsz egy olyan világban, aminek referenciáit a múltból hozott elképzeléseid támogatnak és nem érzed az érzelmi szabadságodat. Hogy tudnál onnan kilépni, ha nincs meg egy másik út? Azért nincs választási lehetőséged, mert a saját elképzeléseid börtönében élsz. Az értelmezésed magától értetődő, teljesen egyértelmű számodra, hogy az adott helyzetben, nem érezheted másképp magad, neked feszültnek kell lenned.

A szíved alkotta feszültség börtönben élsz így, ahol elméletileg van csak nyugalom. Néha jön persze a nyugodt pillanat, de mulandó és egyik pillanatban van, aztán mint a feldobott pénz eldönti helyetted, hogy mi lesz és mit fogsz érezni. Az áldozatok egyébként vonzzák magukhoz a kiszolgáltatottságot és minden lehetőséget megragadnak arra, hogy elég gyengék legyenek ahhoz, hogy valaki megerőszakolja őket.

Ameddig hangulat függő a nyugalmad, addig nem veszed figyelembe saját magad erejét és elgyengülésedben elfelejted fogni a kormányt. Nincs választási lehetőséged akkor, ha nem rajtad múlik, elengeded a kormányt és hátradőlsz.

Mit tudnál kezdeni vajon ezzel a fantázia világgal? Mert bizony ez nem a valóság… a valóság üres, a saját mentalitásod teszed bele, saját magad személyiségének „érzelmi állapotát” kapod vissza a környezettől. Mit tudsz tenni vajon önmagad nyugalmáért? Én azt tanácsolom neked, hogy ne tegyél a nyugalomért semmit, de ha szükséged van a nyugalomra, akkor választanod kell. Ha egy mozdulatot is teszel érte, akkor az már nem nyugalom… hogy ne legyen ellentmondásos amit mondok, muszáj a kezedet a kormányra tenned, eldöntened milyen érzelmi irányba szeretnél haladni és nyomni a gázt.

A valóságban megmozdulsz, a fejedben pedig leállsz és nem harcolsz. Minek harcolsz a fantáziáddal, miért szeretnél másik álmokat? Ha harcolsz a feszültséggel, ha le akarod cserélni, az azt jelenti, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki. Ezt azért teszed, mert nem tudod, hogy az csak egy elképzelés ami benned történik.

Azt gondolod, hogy az amit a szíved diktál, az a valóság, és ezért képzeled azt, hogy a változásnak jelentősége lesz és megteremtődik a nyugalom benned. De az elképzelés, mindig is elképzelés marad.

Az igazán nagy erő, az elfogadásban van. Nem a beletörődésben, mert annak semmi köze a nyugalomhoz, hanem az elfogadásban. Elfogadni azt a valóságot, amit létrehoztál saját magadnak, valamikor régebben és ma célba értél. Most is teremted a jövődet, most is létrehozhatsz magadnak egy nyugalommal és valóságosabb nyugalmat. Minden érzelmi pillanatodban teremted azt, ami vár rád.

Ez a titok. Mert a feszültség a saját erejét az ellentmondásokból meríti. Ha elfogadod akár a feszültségedet is, nem harcolsz ellene, akkor azok eltűnnek maguktól. Arra vágyakozol mindig, amit elutasítasz! Mivel sokkal több dolgot utasítasz el magadban, ezért ebben az irányba, nagyon kreatívan látod a sorsodat is.

Benned él, egy múlt, egy olyan elképzelés, ami szerint: Hogyan kell jól élni az életet. Kontrollálod a gondolataidat, az érzelmeidet. Mert kizársz olyan negatívnak vélt érzelmi és gondolati elképzeléseket, amik még ha pillanatra is megjelennek benned, máris kárhozatra ítéled miattuk a napodat.
Megpróbálod elfojtani őket, de nem megy, mert annyit foglalkozol velük.

Abból az ellenségeskedésből lesz feszültség, amit érzel akkor, ha egy tiltott dolog jelenik meg a fejedben. Annyi könyv szól például a sikeres emberekről. Általánossá váltak az alap tételei és ha esetleg becsúszik valami olyan, ami ezekbe a tanult álláspontok ellen van, máris sikertelennek érzed magad. Új érzelmeket akarsz generálni, ezt megértem. Abból az érzésből, amit elfojtasz, abból épül a fantázia és a sok agyalás. Szeretnél új feszült pillanatokat? Csak nyomd el a vágyaidat vagy kérdőjelezd meg a nyugalom jogosságát.

Minél több vágyat fojtasz el magadban, annál erősebb lesz az álomvilágod és annál erőtlenebb a valóságod. Ebből lesz az igazán degenerál élet és nem fogsz tudni különbséget tenni valós és valótlan érzelmek között. Ne fojts el semmilyen érzelmet, különben a Te világod is csak egy fantázián alapuló rémálom lesz. Fogadd el azt, hogy vágysz valamire. Fogadd el, bármi is jön, hiszen mindez belőled fakad. Te vagy a középpontja, Te vagy a közepe.

Ha elfogadod, az automatikusan eltűnik. Ha valami létezik, az természetes részed és Te is részese vagy az egésznek. Az életből nem hiányzik semmi. Nem kellenek a válaszfalak, mert annak semmi értelme és köze nincs a természetes érzelmi világodnak.

A megkülönböztetés, a válaszfalak az elméd tápja. Az elméd pedig mindig azonosít és általánosít, logikával próbálja azt megmagyarázni, amit nem lehet. Az erdő sem lenne nyugodt hely, ha az autópálya zaja, nem lenne idegesítő. De mindezek ellenére, mindennek van értéke. A titka a nyugalomnak az az, hogy feloldódsz abban, ami éppen van. Nem kell magadra erőszakolnod semmit és mondogatnod sem kell azt, hogy „nyugodt vagyok” „nyugodt vagyok”. Az életet elfogadni és megélni azt ami van jelenti valójában azt az állapotot, amit keresel.

A magadra erőszakolt nyugalom, nem nyugalom, hanem erőszak. Valójában nem nyugalmat keresel, hanem békét és kiegyensúlyozottságot. Ne kínozd magad álomképekkel, mert egy megkínzott, agyonoktatott emberré válsz, akiből kiesett a természetesség. Engedj magadnak szabad utat és fogadj el mindenfajta érzelmet ami megjelenik benned, mert érted van az összes. De tudj köztük választani! Tudd, hogy nem csak úgy megjelennek és hatással vannak rád, sőt még a másik viselkedése sem hozza ki belőled az „állatot”. Az állat mindig ott volt, a másik viszont abban segített neked, hogy meglásd, ki is vagy!

Az érzelmi irányítás csak akkor merülhet fel, ha van másik irány és van választási lehetőséged. Egyébként érzelmileg, mindig van! A nyugalom akkor kérdőjeleződik meg, ha van egy feszült válaszod. Az irányítás lehetősége csak akkor merül fel, ha van ellenállás is… az irányítás valójában, csak választás.

A nyugalom nem kalandozik, neki mindegy merre mész, mit csinálsz. Mindig ott van veled, mindig is ott volt. Ha irányítani szeretnéd, akkor eltávolítod magadtól, mert nem Te vagy az irány. A nyugalom nem készül sehová, csak jön veled, pont arra, abba a célba, ahová Te is elindulsz vele. Nincs benne akarat, csak alkalmazkodás, hozzád. Az akarat Te vagy… azaz az akaratodat úgy tudod kifejezni, ha tudatában vagy annak, hogy van választási lehetőséged! Amikor nem magától értetődő az, hogy „ebben a helyzetben, nem lehetek csak feszült”. Nincs olyan helyzet, amiben mindenki nyugodt és mindenki feszült! Te hiszed csak azt, hogy „valamilyennek kell” lenned!

A nyugalmat nem kell vezetni, nincs rá szüksége, de megengedheted magadnak azt, hogy megéld. Ha vezetni szeretnéd és állandóan használni, akkor még nem vagy kész rá. De én tudom, hogy kész vagy rá, csak tudomásul kell venned, hogy elég ha ott van veled, éld meg a jelenlétét. Ha irányt szeretnél neki adni, akkor ellenállsz neki és a feszültség mellé állsz.

Tehát nem arról van szó, ha jobbra mész akkor majd jön veled a nyugalom és ha balra, akkor pont nem. Nem a csel a lényeg és nem az, hogy jól csináld. Nem erről van szó. A nyugalomnak nincs önálló akarata, csak úgy működik mint a GPS. Mindenhová követ, ha elfogadod a közelségét és a jelenlétét.

Minket erre neveltek. Szinte mindenhol általános az a tény, hogyha feszült vagy, abból nyersz valamit. Ha szétrobbansz az idegtől, akkor azért jutalom jár. De ha kiegyensúlyozott vagy, akkor megvan mindened. Lesz nyugalmad és lesz feszültséged is! Melyikért vagy hajlandó lehajolni?

A feszültségnek viszont olyan ára van, hogy egy könyvelő sem tudja nyereségessé tenni ezt az érzelmi befektetést. A nyugalom egyértelműen is bőséget takar, a feszültség pedig hiányt. Viszont a nyugodt és elfogadó ember mindig tudja, hogy mindennek helye és ideje van, ezért a nyugalomnak sem adja oda a szabad választási jogát. A kiszolgáltatott nyugalom is épp olyan sokba kerül, mint a feszültség, amit érezned kell.

Fel kell fedezned önmagadban a gyereket, aki nincs még beidomítva, akinek természetes az élete és nem magától értetődik semmi. A gyerek lehet szomorú, annyira, hogy az teljesen tökéletes szomorúság. Minden, amit a gyerek akkor képvisel, az a szomorúsággal átitatott.

Nem válik külön tőle, hanem eggyé lesznek. A gyerek szinte megfullad a szomorúságban, mert eltűnik és ő maga lesz a saját érzésvilága. Nem marad ki belőle, részt vesz benne. A gyerek egész lényében az, amit érez. Senki nincs ott, hogy formálja, ellenőrizze vagy keretek közé szorítsa.

Ebben van a szépsége. Abban, hogy megéli azt, amiben van, ami ő maga. A gyerek ekkor sem torzul el, hanem ártatlan marad és gyönyörű. Tele kifogyhatatlan energiával. Olyan mint egy túlhevített kazán, egy apró testben egy óriási energialöket.

Mint egy bomba, ami levegőbe röpíti az egész életet. Szétrobban és megnyugszik. A felnőtt szemében, az aki megtanulta, hogy van ami helyes és van ami helytelen, mind ez bűn. Bűn robbanni és dühösnek lenni. Azért, mert ezt tanulta.

Nem lehet csak úgy egy, az érzelmeivel. Te is azt hiszed, hogy hatalmas hiba szétrobbanni, dühösnek lenni. A gyerek viszont szívből érezte. Te is voltál gyerek, tudod milyen is az, csak nem emlékszel már az ártatlanságodra. Megtanultad kontrollálni azt, amitől el szeretnél különül és így válsz áldozattá.

Saját önmagad áldozatává. Ha eggyé válsz az érzelmeiddel, akkor már nem vagy feszült, már nem szenvedsz, a gyerek is élvezte. A feszültség szilárddá tett, elveszítetted a rugalmasságod. A szilárdság halott, mert az élet rugalmas és örökmozgó. Nagyon nehéz tudom, de felejtsd el az automatizált, robotszerű válaszaidat. Amit megtanultál felejtsd el és legyél rugalmas.

Nem kell választanod, de választhatsz, megélhetsz bármit nyugalommal is úgy, hogy nem utasítod vissza a feszültségben rejlő üzeneteket sem. Fel kell ébredned ebből az álomból. Abból az álomból, ami mindig a pozitívhoz húz, mert megtagadod önmagadat azzal. Amikor valami úgy érzed, hogy nem esik jól, tudd, csak meg kell élned, mert valamikor úgy döntöttél, hogy erre van szükséged. Valamikor, így határoztál.

Azt, amit most megélsz, ami van, azért Te vagy a felelős. Máris láthatsz egy változást, mert ezzel a pici manőverrel, nézőpontot változtattál és kiálltál az árnyékból, a napsütésre. Máris másképp látod innen a folyamatokat, ebből a szemszögből, sokkal egyszerűbb felfedezni a valódi nyugalmat.

Amint felfedezed, hogy nem kötelező semmi, még rosszul lenni sem, akkor láthatod, hogy van érzelmileg is választási lehetőséged. Ha azt érzed, hogy feszültnek kell lenned, akkor legyél bomba, de soha ne felejtsd el, hogy nem sodródtál, nem belekényszerítettek, hanem ezt választottad. Már panaszkodni sem fogsz senkire, hiszen a komoly életből, játékot faragtál.

Azt, amit korábban tragédiának éltél meg, ma már megélheted játékosan, de tudod nagyon jól, hogy a horror történeteidet is Te írtad meg. Ha neked fontos egy kis hátborzongató rész az életedhez, akkor tudnod kell, hogy magaddal csinálod és így akarod élni az életedet. Te hogy szeretnéd és hogy csinálod? Remélem a kettő fedi egymást!