Ha az érzéseiddel éled az életed…

Amikor megszólalsz, és azt mondod, amit gondolsz, ami éppen felmerül benned, és azt teszed, amit érzel, hogy meg kell tenned…. ezt olyan sokan veszélyesnek tartanak, pedig pont nem az. Ezért inkább arról beszélsz, amit hiszel arról: „amit hallani szeretnének tőled”, „azt teszed meg, amit várnak szerinted, hogy megtegyél,” vagy amit „illendőnek tartasz”, illetve „amiről azt gondolod, hogy tetszeni fog másnak”.

Ez egy őrület és a „megfelelésből” csinálsz kannibált, aki felfalja és kibüfög téged. Egyszerűen megszűnsz létezni és egy ismeretlen él helyetted. Hol vagy az életedben? Nem bántani szeretnélek, hanem azt észrevetetni veled, hogy nincs baj veled. Akkor van baj, ha nem törődsz magaddal és hagyod, hogy az életed egy kibüfögött, büdös, hányástócsává váljon.

A megfelelni vágyás észrevétlenül épít fel körülötted biztonsági falakat és húz drótkerítéseket a szíved köré. A biztonsági falakra az ellenség miatt van szükség, aki az életedre tör, bántani akar – vagy legalábbis, ezt gondolod a többiekről.
Gondolsz valamit a többiek elvárásairól. Vajon képesek vagyunk belelátni a másik fejébe? A legtöbben nem tudják elmondani sem, hogy mit szeretnének, így a megfelelés is hiábavalóvá válik.

A szíved körül felhúzott drótkerítés az érzéseidet tartja hidegen, kezelhetetlen távolságban önmagadtól. A mások számára megfelelőt mondani és választani többnyire egy állbiztonságot jelent. Csökkenti a konfrontáció veszélyét, enyhíti a kiszolgáltatottságtól való félelem látszatát.

De a félelmek nem a felszínen vannak, hanem a szíved mélységében… a felszíni hideg érzés, biztonságos jeget alakít ki amin tudsz közlekedni, de mélyen a jég alatt, a félelem folyama egyre erőteljesebben tör a felszínre és előbb vagy utóbb, de átszakad a jég.

Ha megfelelően cselekszel és gondolkodsz, akkor a többség fenntart, és segít besimulni a tömegbe. Elrejtőzhetsz a fájdalmaid elöl, biztonságban érezheted magad. Igaz, kicsit egyhangú és unalmas, ez a biztonságos beszürkülés, de legalább nem kell vállalnod a neved és az arcod, nem kell törődnöd az igazsággal és élheted az életed árnyékként egy hazugság halmazon. Nem sokan építenek a jégre biztonságos házat, miből gondolod, hogy neked menni fog?

Ha az érzéseiddel éled az életed, az túlságosan kiszámíthatatlan, szeszélyes, a szenvedély kontrollálhatatlan, bizonytalan és túlságosan is szabad… legalábbis sokan ezt alakították ki az érzelmeikről, mert nem tudnak bánni velük. Pedig csak be kell nekik mutatkozni, meg kell ismerni őket, mindenféle fenntartás nélkül.

A megismerést, kezd megfigyeléssel. Az igazság veszélyes, az őszinteség kockázatos, mert nem a megfontoltság és a józan kiszámíthatóság középszerű biztonságán alapszik, hanem a szív erején, a hit meggyőződésén és a repülés szabadságán.

A fagy biztonságot ad, de valaki mindig felmelegíti a szívedet. Valaki vagy valami, egészen biztos, hogy olyan mély hatással lesz rád, hogy minden eddigi kiszámíthatóság, összeomlik. Az igazság az, hogy a fagyos életre, nem építkezhetsz biztonsággal, mert a nap mindig kisüt.

Szeresd az egyszerűséget!

Nem mindig kifizetődő, nem mindig célravezető, és főleg nem kockázatmentes.
Biztos vagyok abban, hogy nem akarsz kockáztatni és nem szereted a konfrontációt, fáraszt a harc… és mégis ezt választod.

Ne bonyolítsd túl, ne használj finomító nyuszifüleket, ne csomagold be a lényeget, nem kell puhítanod… egyenest elmondhatod amit gondolsz.

Tedd,amit érzel, hogy tenned kell. A lehetőségeidhez mérten minél előbb vágj bele. Hiszek a minőségi ugrásban, abban, hogy nem kell mindent lépésről lépésre, fokozatosan felépíteni, hanem létezik az előrelépés és meghaladás szabadsága. Illetve a folyamat, amibe belekezdesz, gyorsan és lassan is megvalósítható.

Amikor éhes vagyok eszem, amikor szomjas vagyok akkor iszom, amikor ölelésre vágyom keresek egy barátot, amikor száraz a lelkem, meditálok és ha elfáradok, megpihenek. Milyen jól hangzik… e helyett néha csak vágyod a pihenés, és akkor eszel, amikor nem is vagy éhes.

A barátokkal pedig akkor találkozol, ha ők is rád érnek. Ennek ellenére, nincs más út, nincs más lehetőség. Hinni kell abban, hogy csakis a belülről vezetés, a megérzéseink szabadsága, a sémáink megtörése, a rutinból való kilépés, az érzések ereje visz téged a fejlődés útjára.

Csakis az egyszerűségben van erő. A tiszta és egyértelmű, érthető beszédben, a következetes gondolkodásban, a szív erejében. Az egyszerűség erő, a bonyolult finomkodás, körmönfont gondolkodás, a körítés, a csomagolás éppúgy a gyengeség jele, mint az erőszakos törtetés.

Az egyszerűségben alázat van és bizalom, amely azon alapul, hogy nem vagyunk egyedül, nem kell mindent nekünk elérni mindent, bebiztosítanunk, rábízhatjuk magunkat az eseményekre, mert egy pozitív folyamat részesei vagyunk.
Kerülőutakon talán lehet pillanatnyi erőhöz jutni, de a kettős beszéd csak pillanatnyi sikert biztosít.

Amikor rábízom magam a megérzéseimre, az olyan, mint amikor ráfekszem a hullámokra, amelyek a jó irányba visznek előre.

Amikor csak az akaratom vagy a félelemem vezet, pusztán egom pillanatnyi csapongását követem, és nem fejlődök. Az egyszerűség a belső meggyőződés erején alapul, és akkor is előbbre visz, ha néha egyedül érzem magam az úton. Nem vagyunk egyedül!