A félelem sokak számára annyira természetes, hogy ha azt állítja valaki, hogy félelem nélkül lehet élni, azt legszívesebben megköveznék. A félelem annyira beépült a hétköznapokba, mint az is, hogy mindenkinek pozitívan kell gondolkodni és akkor az egész világ meg lesz mentve. A pozitív hozzáállás és a pozitívra nehezedő elvárás, mára már szinte iparággá nőtte ki magát. Mivel nem tudnak sokan mit kezdeni a negatív élményekkel és már tapasztalták vonzatait, ezért elkezdtek félni és kialakítottak egy másik „vallást”, ami jobban hasonlít a bűntudathoz és az ítélkezéshez, mint a tényleges pozitívhoz.

Milyen sokan menekülnek azok elöl, akik nem képesek látni a szépet és a jót az életben. Így ugyanazt képviselik a pozitív oldallal, mint ami elöl menekülnek, mert Ők sem tudnak a negatív oldallal mit kezdeni. Ezért menekülnek és bírálják azokat, akik belerondítanak az életükbe, mert ott ahol a szépet látják, nem lehet ennyi fájdalom és rettegés, ezért csak is az lehet a hibás, aki a „negatívat” látja.

A pozitívhoz való menekülés ugyanúgy félelemeken alapszik, mint az aki nem képes szépnek látni az életet. Pedig az élet nem duális, nem épül ellentétekre. Az élet csak úgy van, de amikor beleteszik a félelemeket, akkor megjelennek az ellentétek és ahol ellentétek vannak, ott van a háború is. Félelemmel, mind a két oldal ugyanazt a felet képviseli, csak épp más zászló alatt, más néven.

A csata megindul, mindenki haragszik mindenkire, de a pozitívan látó van annyira rafinált, hogy elbújik a negatív elöl és elkülönül, bízva abban, hogy majd a menekülés és a fedezék mögött minden tartósan szép. De az akit folyamatosan bombáznak a negatív élmények, ugyanúgy keresi a pozitívat, mindenki ugyanattól fél és ugyanazt szeretné élni. Így amikor egymásra találnak az ellentétek, farkasszemet néznek, de nem tudnak egymással mit kezdeni, mert annyira megszokták a saját zászlóik alatti küzdelmet.

Az elkülönülés soha nem az egységet jelenti, mert az egyik oldalt ezzel védik, a másikat támadják. A pozitív hozzáállás és a pozitívhoz fűződő elvárások azok, amik a legveszélyesebbek, mert öntudatlanul rombolnak.Olyan ez, mint amikor megkapod a számláidat, nem tudod kifizetni őket, „nincs rá fedezet” ez egy olyan negatív helyzet, amit jobb kikerülni, mert nem tudsz mit csinálni vele, ezért inkább nem is foglalkozol vele.

Elbújsz előle, mert az negatív és gyűjtöd a rózsaszín ködben, a további fizetetlen számlákat. Az elkülönülés ide vezet. Felhalmozott számlákhoz és ha így folytatod, le kell mondanod az áramról és a vízről is. Félsz megoldani a helyzetet, ezért leközömbösíted magad a negatív élmények elöl, ami előbb vagy utóbb lemondásokkal fog járni. Pont azért, mert nem megoldás nem tudni a másikról. A megoldás pont a tudás és a helyzet kezelése.

Törekedj az egységre és az elfogadásra. Az egység számomra azt jelenti, hogy lássuk szépnek az életet, mert az is van benne, de tudjunk mit kezdeni azokkal a helyzetekkel is, ami nem túl pozitív. Az elkülönülés azoktól, akik nem képviselik a szemünkben a szépet és a jót, az olyan félelmen alapszik, ami azt sugallja, nem tudsz mit kezdeni a másikkal „negatívval”, ezért az előbb vagy utóbb, kárt tesz benned.

Kikerülöd ha szembe jön veled az utcán, vagy ha hív telefonon, fel sem veszed, mert nem mered megismerni. Ne menekülj az élettől, mert az élet elől csak pillanatokra tudsz elbújni. Az életet meg kell tanulni kezelni, de először is meg kell látni a másik oldalt is, látni kell az egységet, hogy megismerd a másik természetét is. Mint egy nagyon jó anyós, aki igényli a figyelmet és az ismeretséget. Ha bujkálsz előle, akkor egészen biztos „magára veszi” és mindent elkövet azért, hogy ne legyen nyugodt az életed.

Nagyon fontos az, hogy ne bujkálj, mert senki nem csinál veled semmit, csak azt hiszed. A félelem azt sugallja, mi lesz ha… lehet ezt szépnek és csúnyának látni, de a valóság az, hogy nem tudjuk mi lesz, csak képzelgünk róla. A félelem csak egy elképzeléseidhez társult érzés. Sokan megbetegednek a saját elképzelésüktől, amire a gyógyír nem a pozitív hozzáállás, hanem az elfogadás.

Az elfogadással eltűnik a megosztottság, eltűnnek az elméletek és megjelenik a valóság. A betegeknek pedig a valóság kell, ami magába foglalja az egészséget is. Az egészségben intelligencia van, az egészséges gondolkodás az amit most felajánlok. Az intelligencia és a valóság amikor találkozik, abból születik az egység, az elfogadás és a további cél. Az igazán jó dolgok pedig így jönnek létre.

Ne akarj csak pozitívan látni, mert félelemből teszed. A félelem pedig nem óv meg mindig, a félelem pont az az oldal, amelyik elvesz tőled mindent. Elveszi az álmaid megvalósítását, elveszi az életed és kisajátít magának, marionett bábut készít belőled. A félelem gyengíti a teljesítményedet, gyengíti az erődet és olyan gátakat emel, amik megakadályozzák még azt is, hogy ki tudd találni, mit is szeretnél.
Úgy csinál, mintha volna egy nagy könyvtárad, megmutatja neked, mennyi tudás van benne, de nem enged be. A saját tudásod elől zár el, pont azért, hogy irányítva legyél, függj tőle. Abban a reményben tart, hogy majd egyszer, de nem most vagy képes rá…

Pedig most is képes vagy elfogadni a negatívat is, mert tudom a pozitívval semmi bajod. A negatívat úgy tudod a leginkább javadra fordítani, ha elfogadással kezeled. Mert az elfogadás a legjobb kezelése egy egy ilyen helyzetnek. Az elfogadás a túljutást jelenti, ami azt is elfogadja természetesen, hogy a kellemetlenségek után ott vannak a szép dolgok is. A vihar után jön a szivárvány és a napsütés.

Ha ragaszkodsz a pozitívumokhoz -én is ragaszkodok hozzájuk – és tényleg szeretnél nap mint nap találkozni vele, akkor tanulj meg elfogadni, tanuld meg elkezelni a negatívumokat is, félelmek és ítélkezések nélkül.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!