fbpx


Sokszor túl nagy figyelmet adunk a hatásoknak, ezért elfelejtkezünk igazi Énünkről és saját akaratunkról, elveszítve befolyásunkat az életünk fölött. A hatások mindig érnek, mindig lesznek vélemények, mindig lesznek, csúnyán viselkedő emberek.

Az én dolgom az, hogy a hatásokat felülírjam és ne megszüntessem azokat, mert elnémítani nem fogom tudni a világot. A saját hangom erősödik akkor, amikor megtanulok fókuszáltan arra figyelni, amire érdemes és úgy értelmezni a negatív hatásokat is, hogy értem vannak. A hatás érvényét veszti akkor, amikor a befolyás a kezünkben marad!

Képzeld el, hogy van valaki, aki egész nap követ, jön megy utánad, bármerre is mész. Idegesítene szándékosan, áldozattá tenne, véleményt alkotna és ítélkezne minden tetteddel kapcsolatban.

Bármit is szeretnél elérni, mindig lebeszélne róla és meggyőzne arról, hogy minden bátor lépésed az életedben butaság. Minden alkalommal, amikor valamin épp változtatnál, ez a valaki a füledbe súgná, hogy :

„Én bizony nem tenném meg”. Mi lenne, ha utána megsérülnél? Mi lesz, ha nem sikerül?

Képzeld el, hogy minden egyes beszélgetés előtt, legyen az a barátod, a szüleid, családod vagy szeretted, ez a valaki félre hívna és figyelmeztetne:

„Ha megynyílsz előtte, akkor ki fog használni és pletykálni fog rólad. Figyelj oda mit osztasz meg a másikkal! Ne bízz bennük!

A lelki szemeid előtt gondolj arra, hogyha bármilyen dolgodban is lépni szeretnél, ez a személy megrángatna, hatalmas szemeivel mélyen a tiédbe nézne és közölné veled: -Megbánod, ha megteszed! Ki fogsz tolni magaddal, ha belemész!

Talán ahogy most hallgatsz engem, benned is megfogalmazódott, hogy soha nem tűrnék meg ilyen embert az életemben! Soha nem engedném, hogy így beszéljenek velem!

De az igazság az, hogy ez az ember ott lakozik benned és egészen biztos, hogy hallgattál már rá. Félelemnek hívják!
A félelem olyan mint egy érzelmi lakótárs, aki állandóan veled van.

Beszél hozzád, manipulál és próbál rávenni, hogy kerüld el a tetteket és lebeszél mindenről ami egy kis kellemetlenséggel vagy kockázattal jár.

Azt mondja neked: Képtelen vagy és nem kéne…! Felzabálja minden önbizalmadat és az önbecsülésedet is megrágja.

Akár így történik veled, akár nem, szoros kapcsolatot ápolsz Te is, én is a félelmekkel. És az egyik legfontosabb kapcsolat az életünkben, hiszen ébresztőt fúj minden egyes szavával.

A félelemek olyan kürtösök, akik addig trombitálnak a füledbe, ameddig meg nem hallod az igazi mondandójukat. Nem tudsz elég távol lenni tőlük, hogy ne halld a trombitaszót!

Ezért meg kell tudnod tanulni azt, hogy mit is kezdj a félelem szavaival. Ez egy olyan kapcsolat, amit ápolnod kell tudni megtanulni és akkor egészen más értelmet kap.

Csak gondold át! Milyen kapcsolatot ápolsz a félelmekkel? Hagyod, hogy hatással legyen rád? Amit hallasz tőle, az alapján élsz? Vagy van jobb ötleted, mint neki? Hagyod magad győzködni és beadod a derekad, vagy van határozott elképzeléseid vannak? A félelemmel való kapcsolatodban, hagyod magad elnyomni, vagy lehetsz dominánsabb is?

A félelem az egyik legerősebb energia. Simán szabotálja a boldogságodat, de csak akkor, ha hagyod. Ha hagyod kibontakozni, csak akkor leszel az áldozat… illetve a saját éntudatodat amikor félelem áztatja el, akkor inkább nyisd ki az esernyőt és tegyél magadért.

Mert a félelem abban fog tartani, ami nem működik. Elzár a fejlődéstől! Amilyen mértékben engeded, hogy a félelmeid domináljanak az életedben, olyan mértékben nyomod el saját magadat is.

De most nagyon figyelj, mert valami fontosat meg kell értened! A félelem is a szeretetből épült fel. Hiszen óvni akar a fájdalmaktól.

Én úgy hiszem, lenyűgöző az a felfedezés, hogy a félelemek gyökere valójában nem az önutálat meg az önbesülés hiánya, hanem a szereteté.

A félelem csak egy eszköz, amit az elméd arra használ, hogy figyelmeztessen olyan helyzetekre, amelyeket ártalmasnak tart. A félelem először nem az ellenséged volt, hanem a fájdalom elleni védelmeződ.

De sajnos mindentől megvéd, még az örömtől meg a boldogságtól is, nem beszélve annyira erőteljesen a múltból táplálkozik, hogy nem enged előre lépni és nagyon erőteljesen ítélkezik.

A félelemnek a fájdalomtól kéne megvédenie, de valójában az életszenvedélytől foszt meg.

Olyan mint egy aggódó anyuka, aki mindennel kapcsolatban félti a gyermekét. Vajon melyik gyerek tudna megtanulni járni félelemből? Egyik se, mert nem engedni felállni sem, attól tartva, hogy megüti magát. Ne féltsd magad, ne legyél aggódó anyuka, kell néha egy két kopp, hogy haladjunk és járjunk felnőttként is az életben!

Minden fejlődés küzdelemmel és egyben győzelemmel is jár. Az új, legyőzi a régit! És amikor ez a fejlődés amiről most beszélek az személyes, spirituális, érzelmi, gondolati, akkor ezek a konfliktusok belül jelennek meg.

Talán nem vagy erre tudatos, de nap mint nap, ezerszer megjelenik benned is ez a viszály. A régi és az új vitázik benned, egy új ember próbál kitörni és érvényesülni szeretne jobban mint valaha. Ez a harc a félelem és a bátorság között folyik.

De nem csak a félelemek azok, akik meg akarják neked mondani, mert van egy igazi buddha éned is, aki csak terelgetni, nem meghatározza mit kell tenned, inkább csak tanácsokkal lát el. Ez az a felvilágosult éned, aki természetes összhangra törekszik az élettel.

Ez az ami megtölti a szívedet kilátásokkal és lehetőségekkel. Bátorít és olyan erő ami felkarol és lendületet ad ahhoz, hogy meg tudd ugorni a lehetetlent is. Ő az az álmodozó, aki stratégiát sugall a megvalósításhoz.

Ez az a részed, amely megmutatja, hogy áldásos az életed! Ez az, aki igaziból Te vagy!

A félelem és a Buddha éned, valójában folyamatos harcban vannak, mint két szamuráj, nap mint nap összecsapnak a figyelmedért. A belső erőidet képezi és rajtad múlik, a támogatásodon, hogy melyik kerül hatalomra benned.

A titka annak, hogy megváltoztasd a kapcsolatodat a félelemmel nem az, hogy kiiktatod és eltünteted, hanem az, hogy összeszeded a bátorságod és a Buddha Éned bölcsességét, minden tudásodat és ezekre összpontosítasz, minden félelmetes helyzetben.

Megfogalmazod az álmaidat, meg a céljaidat és a fókuszáltan, csak ezekre és a megvalósításukra koncentrálsz, azaz jó nagyra növeszted a jelentőségüket, nagyobbra, mint a félelmeidet. Így a magad iránt érzett szeretet olyan óriásira fog nőni, hogy esélye nem lesz bekúszni sem a félelemeknek az életedbe.

De ne ijedj meg, ha félelemben élsz, használd fel konstruktívan. Nem csinálsz semmit rosszul. Inkább azt jelenti, hogy kiléptél a megszokott komfortból és olyan életterületre kerültél, amit meg fogsz hódítani.

Most még ismeretlen, de a kaland még vár rád! Valójában annak a jele, hogy valami izgalmas és bámulatos történik veled! Elindult veled valami!

Ne értsd félre az üzenetét! Ne azt értsd, hogy baj van és darabokra hullasz, hanem azt, hogy kezdődik az igazi munka! Sokszor az elméd természetes válasza a tudatodban lévő nagyobb fordulatra!

Én néha jobban szeretem a zavarodottságomat, meg a sebezhetőségemet, mint a bizonyosságomat, mert az a kesze kuszaság engedi azt, hogy több látásmódot engedjek be, több változást és nagyobb lehetőségeket.

Az, hogy kicsit megzavarodunk azt jelenti számomra, hogy valami megindult és új ösvényeket kutatok, amiken járni fogok!

Ne féltsd magad a fájdalomtól, néha szükséges, hogy megrázzon, felébresszen, de nem kell sokáig benne tartanod magad így Te fogsz tudni érvényesülni és olyan életet élhetsz Önmagadon keresztül, amilyet csak meg mersz fogalmazni. Javaslom, legyél nagyvonalú magaddal is, mert megérdemled!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!