9 rejtett gondolat, ami segít megérteni, hogyan irányítsd vissza az életedet a tudatosságba!
A félelem és agresszió rejtett játszmái – hogyan szabadulhatsz meg tőlük!
A félelem, félelmetes helyzeteket produkál, az agresszió pedig agresszív környezetet elevenít meg!
Amikor már eleget féltél és elég feszültséget halmoztál fel, akkor lesz okod arra, hogy kiadd magadból a „feszültséget”, mert muszáj lesz, és így lesz miért agresszívnak lenned.
Tudom, hogy a stressz egy nagyon jó fedősztorit ad, de a stressz mögött mindig félelmek vannak, amikből ha már elég van, abból lesz agresszió is, mert fog annyira feszíteni, hogy ki is jöjjön, ha nem akarod is.
Mindkettő, a félelem és az agresszió is romboló válasz élethelyzetekre, amik legtöbbször jogosnak tűnnek, mert helyzetekre utalnak és érvekkel alá lehet támasztani, de szinte soha nem tudatosak.
1. A sötét oldal láthatatlan működése
Megtanult viselkedésminták, amik mára csak romboló biorobottá minősítenek, és programszerűen ismétlődnek benned úgy, hogy talán észre sem veszed.
A sötét oldalt képviselik együtt akkor is, ha a szándék, ami mozgatja őket, védelmet akar adni – például a stresszre vagy a másokkal való viselkedésre reagálva.
De vajon miért éled meg ezt? Semmire nincs ráírva a használati utasítás, így bárhogy használhatod az életedet!
A félelem összehúzódást eredményez, míg az agresszió a dühkitörést, a kitágulást képviseli.
A kitágulást mindig összehúzódás követi, az összehúzódást pedig kitágulás – ez az, ami a mókuskereket hajtja.
2. A félelem és agresszió csapdája
Messziről megfigyelve, jogossága miatt természetessé vált és életvitelszerű, de nagyító alatt olyan kártékony élősködő, ami belülről rágja szét az életedet apró darabokra.
A félelem bezárja az ajtókat, ablakokat, leszűkíti a látásmódot, nem hagy élni sem, az agresszió pedig „robban”, indulatos és olyan energiákat enged ki, mint egy dinamit, ami a kezeid között robban fel.
A közös mindkettőben az, hogy torzítják a valóságot, egy zárt és kétségbeesett életet támasztanak fel.
Ha túl sokszor érzed jelenlétüket, akkor olyan életet élhetsz, mintha állandóan kergetnének.
Mint egy versenyautó, ami csak nyomja a gázt, de se menetiránya, se kormánya, se féke sincs.
3. Az egó és az irányítás elvesztése
Ebben a rohanó, gázzal teli világban, mintha mindenki az utadban lenne.
Ha ezt éled meg, akkor az egódat olyan mélyen éled meg, hogy az énközpontúságod alá akarsz rendelni mindent.
Az én védelme és egyirányú nézőpontjai elnyomják a megérzéseidet, a finom szeretetenergiákat és az empátiát is, ami az igazi, szabadsággal teli életet nyújthatná neked is.
4. A félelem energiája elszakít önmagadtól
Mindannyiunk életében vannak emberek és helyzetek, amitől vagy akitől félünk, vagy nemes egyszerűséggel nem szeretünk.
Amikor erre gondolsz, a félelemtől megrészegülve vagy a haragtól felspanolva, a sötét oldal veszi át a hatalmat és elszakadsz önmagadtól.
Meg kell tanulnod kezelni, nem a többieket vagy a helyzeteket, hanem a saját érzelmi életedet.
A félelem és az agresszió olyan zárt életet ad, ami leszűkít minden lehetőséget, ellehetetlenít és energetikailag is kimerít.
Ez egy energiajátszma a megfélemlítő és a behódoló között.
5. A tudatosság az egyetlen kiút
Állj ellent! Ezt úgy tudod megtenni, ha azok oldalán maradsz, akik éltetik a hitet és tudatosan kezelik az érzelmeiket.
Ha most megállsz egy picit, befelé figyelsz, veszel két jó nagy levegőt, akkor tudatosíthatod magadban azt, hogy nincs mitől félni, mert a félelem egy elméleti válasz a jövőre.
A jelenben, ott ahol most vagy, nincs mitől tartanod.
Ha az agresszióval találkozol, nem kell összegömbölyödnöd – húzd ki magad, és ne reagálj összehúzódással a kitáguló energiákra.
6. A félelem saját magad ellen fordít
Ne legyél olyan, mint egy részeg, aki azért itta meg az utolsó poharat, hogy megszabaduljon a feszültségtől. Ne félj, mert saját magadtól félsz!
Így a többieket használod fel a félelem tárgyaként, hogy legyen okod kitombolni magad.
Legyél fontosabb saját magad számára, és őrizd meg az érzelmi józanságodat!
Csak egyszerűen nem kell innod, és akkor nem lesz mit megbánnod sem!
Minden nap újrakezdési lehetőséget rejt, amit nem szabad holnapra halasztani.
7. A tökéletesség hajszolása a félelem másik arca
A tökéletes felé törekszik mindenki, annak ellenére, hogy semmi sem tökéletes – de úgy tökéletes, ahogy van.
A szabályaid szerint alakítottad olyanná az életed, mint amilyen most is.
Az elképzelésed adja az alapot az életed minőségéhez.
Ha ettől eltérsz, vagy új medreket építesz, akkor az „élet vize” abba az irányba fog haladni, ami minőségibb élethez vezethet.
A megfelelő és a tökéletes talán nem ugyanaz, de a szabályaid minőségét képezik.
A vélemények jöhetnek kívülről és belőled is, mögöttük lehet elégedettség vagy elégedetlenség.
8. A félelem és megfelelés körforgásának felismerése
Az elégedettség nem beletörődés, hanem motiváció a továbblépéshez.
Sokan azt hiszik, hogy „nem akarok megfelelni” felszabadító, pedig valójában félelmet és szabályokat rejt.
A megfelelés, akár máshoz, akár önmagadhoz kötöd, ugyanazt jelenti.
A félelem nagyon nagy bűvész, mert szabályokat alkot arról, mi a helyes és mi a helytelen.
Valójában csak a másik véleményétől retteg az, aki nem akar megfelelni.
De az agy nem tesz különbséget más és önmagad között – mindent tényként kezel és mindent magára vesz.
A félelem duális hozzáállásával tagadja az egyik oldalt, a másikat dédelgeti.
Így felment a felelősség alól, ami látszólag megkönnyebbüléshez vezet, de megfoszt a valódi jutalomtól is.
9. A tudatos élet kulcsa: figyeld magad, ne másokat
Foglalkozz azzal, amit szeretnél, és ne azzal, amit nem szeretnél.
A megfelelés mindegy, kihez kötődik – ha a képességeiddel foglalkozol, elismerést kapsz.
Az, aki nem figyel másokra, önmagától retteg.
Ha önmagadra hallgatsz, amit másoktól hallasz vissza, az csak inspiráló lehet, mert rólad szól.
Az, ami bonyolult, az használhatatlan, mert átláthatatlan.
Az egyszerűségben ott van mindened.
A másik helyett nem tudsz tenni semmit, így hiába ismered a működését, a használatához soha semmi közöd nem lesz.
