Erősítsd meg a szíved!

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Erősítsd meg a szívedet és azzal a tudattal lépj az új évbe, hogy egy igazán csodálatos évnek nézel elébe. Semmi másra se gondolj, csak arra, hogy minden a lehető legjobban fog alakulni.

A legjobb dolgok akkor képesek bekövetkezni, ha azokra készülünk fel és semmi másra. Úgy tudod segíteni a kialakulást, ha teljes szívedből, lelkedből kívánod.

Nem ésszel, meg száraz lélek mentes tervekkel tudod előidézni a terveidet, hanem a szívedben meghúzódó erővel.

Amikor szeretsz, akkor szeress teljes szívedből és lelkedből. Amikor csinálsz valamit, azt tedd teljes odaadással és odafigyeléssel.

Az, amikor elmélyülsz valamiben, semmi mással sem foglalkozol, csak azzal az eggyel, akkor észre veheted abban az egyben, a legjobbat, vagyis amit csinálsz, azt tedd szeretettel és maximális odaadással.

Nem azt állítom, hogy szeresd, csak annyit tegyél meg magaddal, hogyha már tenned kell, azt tedd a legjobban és úgy tudod a legjobban tenni, ha nem hagyod otthon azt a figyelmet, ami megilleti azt a pontot, amit a jelen képvisel.

Ne aggódj azon, hogy kezdetben kicsi lépéseket tudsz megtenni. A legnagyobb város alapja is az első téglából épült. A figyelmed és a szereteted egyetlen téglája is hozzá tesz egy jobb élet minőségéhez.
A hited, elképzeléseid, céljaid is olyan kövek, amikből létrejöhet az újévben az a csoda, amit már nagyon régen szeretnél megvalósítani.

Sok kicsi kő vagy tégla, azaz sok apró, de ígéretes jelenben töltött idő összeadódik és létrejöhet az első nagy dolog, amit vársz!

Légy hálás akár az ötletért is, ami elindít valamit az újévben. Később ezek egyre jobban összeadódnak és feltornyosulnak. Így ami megjelent belül, ötletként és célként, kívül is kifejeződik, azaz létrejön és megfoghatóvá válik.

Sokféle út lehetséges! Így a cél elérésének is megvan az egyszerű szeretetteljes út és a nehéz agyalós módja is. Van egyenes út és van kerülő. Te melyiket választod? Tudod egyáltalán, hogy melyiken jársz?

Tisztában vagy azzal, hogy mit teszel? Vagy csak úgy, megtörténik veled! Ha csak úgy megtörténik és talán a szerencsére bízod a sorsod, az az akaratgyenge út!

Ahol nincs beleszólásod az életedbe, ott az akaratod nem használod! És most nem egy erőszakos akaratra gondolok, hanem egy szeretetteljes akaratra, ami ha kell sodródik, ha kell szembe megy az árral a cél érdekében.

Teljesen szabadon választhatod meg a sorsod akkor, ha használod a képességeidet és eldöntöd, de nem megerőszakolod az életed!

Persze, van, hogy utólag ismeri fel az ember azt, hogy kerülő utakon jár és pont a nehezébe gabalyodott bele! Van ilyen! És akkor mi van?

Ébredj rá, vagyis felébredtél a tébolydából, most az a dolgod, hogy kiürítsd a fejed, tegyél egy nagytakarítást és csak olyat tegyél vissza, kicsit morbidul kifejezve, a fejedbe és a szívedbe, ami a fő csapásokról és a könnyedséget támogatják.

Nem biztos, hogy egyszerű lesz, az sem baj, ha néha agyalsz, de ismerd fel mit teszel és mibe hálózod bele magad! Tudd, hogy merre tartasz és mit csinálsz!

Vajon mi lenne, ha kibékülnél magaddal és elfogadnád azt, hogy ahol épp most vagy, az érted van? Mi lenne, ha értékként kezelnéd és nem hulladékként az életed? De most komolyan? Mi lenne, ha nem bántanád azt, amibe bele keverted magad?

Fontos, hogy kutasd a szíved tartalmát és megtaláld benne a kérdéseidre a választ, mert elmész a mellett az önmagad mellett, aki saját magát élhetné és kihozhatná önmagából a legjobbat!

Ha elutasítod azt amiben benne vagy, akkor a szívedtől és lelkedtől is távol maradsz. Márpedig szív és lélek nélküli feladatok, soha nem fogják azt nyújtani, aki lehetnél!

Csak egyszerűen engedd meg magadnak azt, hogy érezd is azt, hogy a téged megillető helyen vagy és azt csinálhatod, amiről tudod, hogy örömmel és szeretettel, lelkesen is csinálhatod!

Vannak olyan napok, amikor mindenhol találunk egy lábat, ami elgáncsol minket! Van mikor arra áldozunk minden energiánkat, hogy felálljunk és nem haladunk előre! Ez az erőlködés! Mikor haladni akarunk, de épp bukdácsolunk.

Nem tetszik a tehetetlenség, na meg a sok láb ami folyamatosan keresztbe tesz! Én azt javaslom, lásd tisztán, hogy most annak van itt az ideje, hogy felállj és nem annak, hogy indulj! Araszolsz, hiszen másképp nem találnál akadályokat.

De a szemedben más elvárások ragyognak! Többet vársz el magadtól, mint amire épp aktuálisan képes lennél. A valóság látása és tudatosítása felbecsülhetetlen ilyen bukdácsolós napokon!

A valóság pedig az, hogy nem tudnál elesni akkor, ha nem haladtál volna előre! És a valóság az is, hogy most erre vagy képes! A bukdácsolás pedig az a próbatétel, ahol azt az értéket tapasztalhatod meg, hogy van erőd! Arra is, hogy felállj!

Ha elesel, egyszerűen állj fel, porold le magad, szedd össze magad és tedd meg a következő lépést! Ne hagyd magad az önsajnálatba feküdni és ne azzal szívasd magad, hogy „nem bírom tovább”, na meg ne határozd meg, hogy „milyen nehéz az élet”.

Ez a belső bizonytalanság az ami abban gátol, hogy elérd a célt vagy jól megnehezítsd. Nem kell, hogy nehéz legyen! Vagyis nem nehéz elesni és felállni, majd újra indulni! Ami nehéz az az, ahogyan hozzá áll és jellemzed magad a feladataidban!

Tárd ki a szíved! Legyél nyitott arra, ami jön! Mert ami jön, az azt bizonyítja, hogy haladtál ma is! Közelebb vagy a célodhoz! Bízz magadban, már sok út van mögötted! Eddig is képes voltál!

Ne ragadj bele a felszínes bukdácsolásba, ami megkönnyíti a haladásod, az a belső békéd és kiegyensúlyozottságodból fakad! Emelkedj felül a külső körülményeiden és juss el abba a belső világba, ami támogat!

Mert utóbbin múlik, hogy hányszor állsz fel és indulsz neki újra! Neked kell választanod, hogy megteszed-e és ha választottál, akkor meg kell tenned! Drukkolok neked!