fbpx


Egy nagyon érdekes jelenségről szeretnék beszélni most. Ahogy észleljük a világot, úgy annak a foglyai is vagyunk. Ha nem látnánk valahogyan az élet működését, akkor nem találnánk benne biztonságot sem és nagyon leegyszerűsítve bizonytalanságban szenvedünk ilyenkor.

Viszont kicsit visszás is a helyzet, mert nem a valóságot látjuk még akkor sem, ha meg vagyunk valamilyen működésről is győződve, hanem a saját állásponunkra keresünk egy visszaigazolást, függetlenül attól, hogy az az álláspont helyes vagy helytelen, építő vagy romboló.

A saját igazunkat keressük mindenhol és amikor már elég messze is mentünk, akkor is előbb vag utóbb igazunk is lesz. Nagyon nehéz például egy minden szempontból és nézőpontból megerősödött ateistát, mély hittel rendelkező kereszténnyé változtatni. Vagy nézd a politikát.

Ott is ha valaki nagyon erős ellenálló, bármilyen rendszer is jön, ő a szembenállás mellett tart ki. Vannak olyan fenyegető élethelyzetek, amikor még inkább vágyunk a biztonságra és minden követ meg fogunk akkor mozdítani, ami a túlélést és a biztonságot támogatja.

Én viszont az igazság után vagyok elkötelezett, engem az építés érdekel és nem a következetesség. Tarts velem és vizsgáld meg azt, Te hogyan csinálod.
Ha most nem tudod beazonosítani, hol is tartasz, nem azt jelenti, hogyha kutatod és figyelsz folyamatosan, nem leszel rá képes azt meglátni, milyen hatással van az életedre.

Amit javaslok még, ne félj az élettől! Nem kell tartani az elképzeléseidtől, viszont ne állj le, nézz szembe saját magaddal azért, hogy megtaláld a legoptimálisabb működésedet.

Olyan gondolatok alapján éljük az életünk, amelyeket nagyon nehéz megkérdőjelezni. Egy példával szeretném ábrázolni, hogy közelebb kerülj a megértéshez. A fiatal elefántokat, kikötik egy póznához , hogy ne szökjenek el.

Amikor aztán nagyobbak lesznek, elég egy kötelet tekerni a lábukra ahhoz, hogy helyben maradjanak. Pedig a hatalmas több mázsás elefánt, simán el tudná szakítani a kötelet.

Mi emberek is így vagyunk sokszor a képességinkkel. Simán lehetnénk jobban és fejlődhetnénk, simn el tudnánk szakítani a korlátozó nézőpontjaink köteleit, ha nem félnénk és mernénk kicsit többet gondolni és merészebben megtenni dolgokat.

Ne add fel, nem érdemes elhinni, hogy „csak ennyit tudok, hogy csak ennyi jár nekem… mert régen is ez volt.” Kit érdekel mi volt régen és az sem érdekel mi nem sikerült, téged se érdekeljen.

Szakítsd el azt a kötelet, többre vagy képes, mint ahogy az a tapasztalataidban szerepel. Nem kell, hogy a saját elképzeléseid fogja legyél.

Addig nem tudsz ebből a hurokból megszökni, ameddig valóságosnak és igaznak nem éled meg azt, hogy valóságészlelésed, ahogy a világról vélekedsz, úgy a saját véleményed rabja vagy.

A határaink így a komfortunkká is lett, ha nem is volt soha kényelmes, megszokjuk és eggyé válunk a határinkkon belül mindennel. Itt viszont az a nagy kérdés, hogy mersz-e álmodni a határokon túlról? Hogy ki mered-e engedni a figyelmedet, a nézeteidet oda, ahol talán soha nem jártál?

Az amilyen véleménnyel vagy a világ működéséről, önmagadról és a többiekről, ez a vélemény megszűri azt a látómezőt is, ami alapján a környezet számodra tükröt tart és az elképzeléseidet bizonyítja azzal, hogy „megtörténik veled.” Az, hogy nem élsz teljes életet, az, hogy úgy érzed nem „jár neked több” valójában teljes mértékben a saját alkotásod.

Ha másképp nézel a világra, akkor egészen biztos, hogy mást is fogsz látni és tapasztalni is.

Amikor pl. megcsalnak, elhagynak vagy anyagilag tönkre tettek és ezek sokszor megismétlődnek az életedben, akkor gondolkodtál már el azon, hogy ez miért történik? És ha adtál is rá választ. Megnyugodtál utána és megváltozott valami a következőben? Ezt azért érdemes bármilyen csalódás után feltenned, mert egy kezdeti beazonosítást fog adni… de megoldást nem. Mert még mindig a „bántás” az, amivel foglalkozol.

A megoldás, a tovább lépés csak is egy új nézőpontból jöhet. Az új nézőpont pedig nem a bántás és csalódás érzetéből fog jönni, hanem valami olyanból, amit pl. szerelmnek, tisztaságnak, egy új személyiségnek a témaköréből fog kialakulni.

Mert minden helyzet, egy új helyzet, ami új és nyitott elmét kíván. Nyitva arra, hogy azért mert régen nem volt jó… – azon már túl vagy – … ma adhatok esélyt arra, hogy jó legyen. Ha már a jónál tartunk.

Elgondolkodtál már azon, neked mit jelent a „jó?” és vajon mennyire erős a véleményed a „jó” mellett és a „rossz” ellen? Most nem olyan általános szavakra gondolok, mint boldogság, meg biztonság, meg kötődés. Hanem azokra a magyarázatokra, összefoglalókra, amik mellett akár egy szónoklatot is tartanál. Ha tudsz arról beszélni és jóízűen, ízesen beszélni, hogy számodra mi a jó, akkor tényleg érted és amit értünk, arra képesek vagyunk, azt meg is tudjuk valósítani.

Mert ezen a jó melletti „értelmi” erőn fog múlni az, hogy megtörténik veled vagy épp pont nem. Tényleg rajtad múlik és tudd, hogy rajtad múlik akkor is, ha korábban nem hittél eléggé önmagadban és a többiekre fogtad.