fbpx


Olyan sokszor hallom tőletek azt, hogy a környezet, az ahol éltek, akikkel nap mint nap találkoztok, a múltatok formált olyanra, amilyenek vagytok. Az események, az ami történik veletek, befolyásolja az életetek minőségét.

Ennél nagyobb hazugságot, nem is mondhatnál magadnak. Nagyon megtévesztőek vagytok, mert néha még én is elhiszem, hogy mennyi mindenkin és mindenen múlik az, hogy mit valósíthatsz meg és menyi lehetőséged van…

Lehet, hogy hatással van rád, a csillagok állása, a rossz gyerekkor, vagy van aki a sorsról beszél, de nem kell, hogy befolyásoló tényezők legyenek. Nem kell, hogy befolyásoljon, egy panaszkodó, agresszív ember vagy épp a stresszes munkád. Mindenki életében vannak ilyenek.

Nem fogok mondani újat, de csak rajtad múlik milyen az életed… meg is magyarázom mindjárt, hogy megértsd, ez alatt mit értek. Mert lehet, hogy szavakkal Te is ezt állítod, de mégsem múlik rajtad semmi. Fontos, hogy ezek az elméletek megállják a helyüket is az életedben, ne csak elméletek maradjanak.

Nem az életünk, nem a múltunk, a történeteink alakítanak bennünket, hanem a róluk alkotott azon meggyőződéseink, hogy mit is jelentenek ezek az események. Két fontos szót emelnék ki: az egyik a meggyőződés, a másik pedig a jelentés.

A kettő szorosan összefügg egymással. A meggyőződés nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, amit igaznak gondolsz…….. a jelentést: azt hiszem, nem kell megmagyaráznom.

Elmondok egy gyerekkori sztorit. Kb 16-20 éves koromig, olyan barátaim voltak, akik folyamatosan drogoztak. Szomorú, de volt aki lefogyott 30 kgra és belehalt és vannak akik még mind a mai napig űzik…

A környezetem mai szemmel, nem volt vidám és építő. De nem vagyok drogfogyasztó és több mint 100kiló a súlyom, mindennap szinte sportolok és mutattak nekem egy olyan példát, hogy a problémámat nem a gyógyszerek fogják megoldani, hanem én,.

A jelentése nekem az volt ennek a világnak, hogy ilyen nem szeretnék lenni és jobb tudatomnál lennem, mert akkor tehetek önmagamért.

Láthatod, hogy soha nem a környezet, soha nem a hatás az, ami alakítja az életünket, hanem az, hogy milyen jelentést csatolunk a történeteinkhez… az értelem, minden kellemetlen helyzetet képes fölülírni. Az értelmezés, új utakat nyit meg és elengedi a régi kellemetlenségeket, de nemcsak a régit, hanem a mait, holnapit is.

Olyan sokan bújnak mondjuk egy gyerekkori sérelem mögé. Felnagyítják, jól belenéznek, forgatják mint egy tárgyat, azzal a jelszóval, hogy a problémák gyökereit vizsgálják.

Ez olyan szépen hangzik, viszont semmire nem jó. Úgy határoznám meg a múltat, mint egy záróvonalat. Egy kicsit bibliásan kifejezve: Isten húzott egy vonalat és ezzel megteremtette a földet és az eget. A múltad ez a vonal. Hogy tudj különbséget tenni, tudj értékelni… nagyon fontos az értékszemlélet.

Ha tudatosan kezeled a múltat, akkor haladhatsz fölfelé is a múltad jelentéséhez képest. Amit javaslok, ne akarj beleragadni, ne akard szétcincálni… mert csak mögé bújsz. Meg fogod magyarázni, miért omlott össze az életed, miért ment valami tönkre és csak ennyi lesz belőle.

Mindig az értelmezés az, amiből soha nem elég. Ha nem jó helyen keresel, csak filozófálsz olyanról, aminek semmi értelme, tehát akár évekig is képes vagy csinálni. A múltadnak sokkal kisebb a jelentősége, mint hinnéd… persze vannak olyan emberek és szakmák, akik bogarat ültetnek a füledbe és elhiszed, hogy agyon kell elemezni a történeteidet. Nem kell… nem ezen fog múlni, még akkor sem, ha úgy hiszed vitt előre, mert a múltadat megbeszélted valakivel.

Jogos is a felvetésed, mert mindenre kapsz választ a régiből… mert meg lehet magyarázni a múlttal mindent. Ha ennyire szeretsz vájkálni, keresd meg azt is, miért legyél boldog, egész, sikeres és még sorolhatnám azokat, amikről érdemes beszélni. Mert értéket képviselnek.

Csak egy egyszerű kérdés, hogy maximálisan megérts. Vajon ha elutazol Bécsbe, végigelemzed az összes eddigi utazásodat? Végiglapozod a Brazil térképet és látványosságot… végignézed az összes Svájcban készült videót is? Nem csinálsz ilyet.

Minek. Tudod, hogy semmi köze Bécshez. Mégis, ha valami érzékenyen érint, mondjuk egy párkapcsolat, akkor végiglapozod az eddigi párkapcsolati tapasztalatodat. Mert a múltban keresed a kapaszkodókat.
Minek? Minek veszed el az új élményektől a lehetőséget? Csak legyél kíváncsi és csinálj új életet magadnak, új tapasztalatokkal. Persze lehetsz olyan ügyes, hogy vissza csinálod. De a sztorit nem tudod visszacsinálni, bármennyit is dolgozol rajta!

Csak hiszel valamit arról, hogy mi fog történni veled. Nincs senkinek sem varázsgömbje, hogy megjósolja a jövőt…. ha van az is csak feltevés és valljuk be, néha úgy is alakul.
Ezek a feltevések, az, hogy mit hiszel, olyan irányító erők, amik megmondják neked, mi fog fájni és mi fog örömet okozni. Az életünket folyamatosan az befolyásolja, hogy feltételezéseket kötünk, érzelmi feltételezéseket… mi, hová vezet.

Fájni fog, vagy örömben fogunk úszkálni, ha arra megyünk. Tényleg általánosság vált az, hogy akkor vagy jó helyen…. akkor döntöttél okosan, ha érzelmileg is boldog vagy. Ez vajon rövid, pillanatnyi jólét, vagy hosszútávon is megállja a helyét. Mindig ezen van a hangsúly!

Ha szakítasz egy kapcsolatban, az általában fáj…. de mégis hosszútávon szolgálhatja az örömödet, ha megengeded, hogy megtörténjen. Rajtad múlik, mire figyelsz, mivel foglalkozol. A kínálkozó lehetőségekkel, vagy azzal, hogy mi lesz veled hosszútávon. Gondolkodj az „érték körül” és tetszeni fog a feltételezésed.

Sokan azért nem mennek be egy állásinterjúra, mert az kellemetlen és piszkosul tud fájni, ha elutasítanak. De mégis azt kell, hogy mondjam, megéri az a fájdalom. Így adsz magadnak egy nagyszerű esélyt… egy új munkát is.

Én nagyon szeretek sportolni, egész életemben sportoltam.

Az aki versenyzik is, az tudja, hogy van az az edzésmennyiség, hogy minden lépés fáj… de mégis csinálja a versenyző, mert ő abban a hitben él, hogy megéri.

Ha elhiszed a nyomort, mert még meg is győznek róla, hogy a tények ezt mutatják, akkor valójában csak „szívatod magad” és jogot formálsz arra, hogy ténylegesen fájjon az élet.

Nem fizikai fájdalomról beszélek, hanem lelki fájdalomról. Bármit hihetsz, azt is, hogy minden támogat és azt is, hogy minden ellened van és neked nincs lehetőséged sem arra, hogy tovább juss. A kihívás ott kezdődik, hogy korlátozod-e magad és erre hajtasz, feltételezem öntudatlanul vagy hozol döntéseket arról, milyen legyen az életed.

A középiskolát őszintén mondom, hogy gyűlöltem. Ebben a gyűlöletben életem, hosszú éveken keresztül. Semmi támogatást nem éreztem, sőt ha tehettem, akkor be sem mentem és lógtam. De mégis élt bennem egy kép. Egyetemre szeretnék járni.

Azért, mert akkor az volt a hiedelmem, hogy mindenki aki oda jár, sikeres és jól éli az életét. Ha ezt felhoztam, mindenki jókat nevetett. Emlékszem az érettségi környékén, az egyik tanár kérte, hogy aki szeretne továbbtanulni, az álljon fel. Felálltam én is… rajtam nevetett mindenki. Nem csak a gyerekek, de a tanár is.

Nem minősíteni szeretném ezt a helyzetet, nem bántani sem a diákokat, sem a tanárokat, mert nagyon kemény munkájuk van, nekik sem lehet egyszerű. Ők is azt hitték, hogy 2-es-3-as jegyekkel, ez lehetetlen. Megviccelte őket az eddigi statisztika. :) Kicsit később én is a statisztikát, mert maximális felvételi pontokkal bekerültem a miskolci egyetemre és le is vizsgáztam mindenből.

Ne hidd el, hogy az, ami eddig történt veled, az igazi. Ami nem igazi, azt meg sem lehet fejteni, csak filozofálni tudsz róla…. nem vezet oda, ahová szeretnéd. Nem kell, hogy befolyásolja az életedet az, ami eddig történt veled.

A múlt meghalt, egy halottól pedig nem szoktunk csókot kérni, nem tudja megadni. Foglalkozz a jelenlegi életeddel, az élővel, mert itt lehet csak nagyokat csókolózni. :)

Sokan a börtön után is tudnak teljes életet élni.

Vannak akik csodálatos anyukák, apukák csak azért, mert gyerekkorukban ütötték verték őket.

Vannak akik túlélnek halálos betegségeket és egészségesek mint a makk és vannak akik tényleg egyetemen tanulnak, csak azért, mert nem teljesítettek jól a középiskolában.

Nem kell csak azért fát vágnod és lapátolnod, mert eddig is azt csináltad.

Tépd össze az önéletrajzod, ha esetleg többre vágysz és többet szeretnél az élettől megkapni és merj érezni, merj akár fájni is…de legfőképp, előröl kezdeni mindent, még akkor is, ha 100éves vagy. Megújjúlni, soha nem késő.

Értelmezd át az eddigieket és legyen támogató az értelmezésed, ne hátráltató. Azért mert nem várt gyerek voltál, nem jelenti azt, hogy nem élhetsz boldog, szerelmes kapcsolatban. Engedd meg magadnak azt, hogy fölülírd a régit, azért, hogy valami új legyen. Igen, Teeeee Te képes vagy rá! Drukkolok neked! Hajrá!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!