Az isteni szikra felébresztése: a tudatos élet művészete
9 mély felismerés, ami segít megérteni, hogyan teremted a saját valóságodat!
Az isteni szikra minden emberben ott van, csak a felszínre kell hozni és szítani kell, hogy lángra kapjon és megvilágítsa a lehetőségeket.
Lehetőséget arra, hogy a kezébe vegye életének az irányítását. Ébredj fel abból a kiszolgáltatott állapotból, amit tapasztalsz a nagy világban.
Azért, mert sokan mondanak le a körülményeikre hivatkozva arról, hogy semmit sem tehetnek, ne befolyásoljon. Inkább erőt, inspirációt adjon arra, hogy „csak azért is” szembe mész a tömeg vakságával és szembe nézel azzal, ami az utadba kerül.
A láng, amit ilyen állapotban képviselsz, úgy égeti el az akadályokat, mint a legapróbb gyufaszál a vékony papírt.
Ismerd fel önmagadban azt a természetedet, aki azt a táptalajt nyújtja, amiben a dolgaid ki fognak hajtani, növekedni és megérni képesek.
1. A benned rejlő táptalaj és teremtő erő
Ápold! Szeretettel vagy képes növeszteni azt a szépséget, ami a sötétségből megmutatta magát önmagad lángjának fényében.
Te vagy az a táptalaj, ami támogatja a beléd elvetett mag növekedését, mert megvan benned az a képesség, ami a lehetőségeid kiaknázásához szükséges.
De a képességeid mindaddig szendergésre vannak ítélve, amíg nem vállalod önmagad! Azaz nem vagy az a közeg, az a megfelelő körülmény, amelyben növekedhet és fejlődhet.
Te önmagadon belül rendelkezel a mennyország minden tulajdonságával, de ameddig ezt a felismerést eltolod, addig a helyzet az, hogy betonkoporsóban tárolod azokat az értékeidet, képességeidet magként, amik nem képesek ilyen mentalitásban kihajtani.
Törd fel a megkövült, beton hitrendszered, amik arra a sikertelen tapasztalatra épülnek, amivel magyarázod a lehetőségeid határát.
Túl sok olyan lélek van a világban, akik soha nem fognak ráébredni erre és szűkös életet képesek csak élni. Kell az a tudatos erő, ami összetöri a régi bebetonozott, téves életigazságok hitrendszereit!
2. A valódi önmagad és a felelősség ereje
Vedd elő önmagad, mert valódi önmagad pillanatok alatt töri össze a hitrendszereid valótlan tapasztalatait. Csak engedd magad előre, legyél tényleg az az isteni szikra, aki begyújtja és felfűti az életet minőséggel, jól eső meleggel és világossággal.
Így elmúlik a sötétség és tudatlanság bizonytalansága, de megjelenik a tudatosság biztonsága.
A magod ilyen közegben kihajt, és akkorára nő az életed, amekkorára csak növeszted!
Én csak a képességeidet és a lehetőségeidet látom, bízom benne, ilyen megvilágításban számodra is fontos lesz meglátni, keresni és kutatni.
Mert aki a keresés és a kutatás szikráját használja és nem mondja azt, „hogy csak ennyi jutott nekem”, az előbb vagy utóbb egy gyümölcsöző fáról fog enni!
3. A belső egyensúly megtalálása a cselekvésben
Könnyedén megtenni a feladatokat. Mindenki vágyik erre a természetes, kiegyensúlyozott életre, állapotra. Persze úgy, hogy az eredmény jobb vagy legalább ugyanolyan lesz, mint volt.
Sokan hirdetik a harcot és a „muszáj megtenni, mert sok múlik rajta” hozzáállást.
Dönthetsz, hogy nyugalomból éled az életedet, vagy harcból. Tudom, megint az eredmény az, ami nem mindegy. De tényleg nem mindegy.
Ha az eredmény ugyanaz, vajon képes vagy arra, hogy belső feszültség nélkül juss el a célba? Tudsz dönteni arról, hogy megőrzöd-e a békédet közben?
A legtöbb ember érzelmileg olyan, mint a kaméleon. Keresi a nyugodt körülményeket, hogy egy kicsit megpihenjen, és bajban van, amikor egy feszült ember társaságába kerül.
Te is szeretsz alkalmazkodni mások hangulatához, vagy inkább odafigyelsz magadra, és nem csak elméleteid vannak arról, hogy rajtad múlik, milyen az életed?
A kaméleon előnyben van, mert eszébe sem jut rosszul érezni magát akkor, ha éppen piros vagy kék színt ölt fel.
Az emberek viszont még a kaméleonhoz képest is hátrányban vannak, mert átszíneződnek, ha dühös környezetbe kerülnek, és még agyonagyalják magukat emiatt.
4. A tudatos cselekvés és a belső nyugalom útja
Csak gondolj arra, mit válaszolsz arra, hogy: Milyen volt a napod? Hogy vagy? Kivétel nélkül mindenki azt fogja válaszolni, hogy jó napom volt, mert jó dolgok történtek velem… vagy rossz napom volt, mert nem jó dolog történt velem.
Gondold át a választ, mert ha nem úgy történt a napod, ahogy szeretted volna, vagy épp tele volt feszült emberrel a napod, attól Te még lehetsz jól, élhetsz tudatos, nyugodt életet.
Rajtad múlik, hogy milyen érzelmet választasz, akár a mai napra is. Rajtad múlik, mit élsz meg abból, ahol vagy, azokkal, akikkel vagy.
Csak, hogy értsd, melyik az optimálisabb állapot: egy hegyre nyugalommal is fel lehet jutni, és talán gyorsabban is, mint feszültséggel, mert minden görcs erőt von el.
A belső kiegyensúlyozottság most a szó legnemesebb értelmében értendő — nem közömbösség, hanem jelenlét és tudatos figyelem.
Vajon akkor törődsz valamivel, ha agyonmérgezed magad a dühöddel és darabosságoddal, vagy akkor is, amikor tisztán, higgadtan állsz hozzá?
Ha futottál már, tudod, hogy ellazult testtel messzebbre jutsz és gyorsabb vagy. A merev, erőlködő izomzattal pedig egy lépés is nehezedre fog esni.
De mitől lesz valaki belül nyugodt? A felfogásától. Attól, hogyan kapcsolódik érzelmileg a tetteihez. Nem tagadja meg a feszültséget, de tudja, mikor kell a nyugalmat választania.
5. A cselekvés valódi természete
Először azt kell megértened, mi a cselekvés természete és a benne lakozó energiák. Másképp nem fogod érteni, mi is ez az egész.
Hiába akarod, lehetetlenné válik, ha bizonygatod a kitartásodat — most nem a kitartás a lényeg.
Mert így egy erőszakos világról beszélünk, és nem a szeretetedet éled. Én az utóbbit sokkal fontosabbnak tartom.
Amit szeretsz csinálni, az nem kényszer, hanem öröm. Számodra minden perc, amit a szeretett dologgal töltesz, ajándék.
Mint amikor gyerekkorodban elmajszoltál egy csokit. A nagyi azt látta, milyen kitartóan eszel, míg Te csak élvezted a falatozást.
Az, amivel foglalkozol — legyen az a munkád, egy randi vagy sport — akkor válik természetessé, ha szereted csinálni.
Rajtad múlik, hogy az erőszakot működteted, és beleerőszakolod magad valamibe csak azért, hogy kitartó legyél, vagy ugyanebbe a dologba beleteszed a szeretetedet, és így lesz eredményed.
6. A pihenés és az egyensúly gyógyító ereje
Csak gondolj bele egy görcsös randiba… mert Te akarod a másikat. Vajon meddig lesz így találkozgatás?
Ha hozzájutsz a másikhoz, a görcseiddel összeroppantod a csontjait. Akarod, mert akarod — de hol van az élmény, az öröm?
Hol van az, ami abból jön, hogy szereted ezt a „randit”, ezt a munkát? Szeretheted, mindegy, kivel találkozol, mindegy, milyen a munkád.
Ha már csinálod, ne mérgezd magad. Sokan szeretnének nyugalomban élni, de képtelennek érzik magukat rá.
Az ellazulás olyan, mint amikor a magból óriási fa lesz. Nem lehet erőltetni, siettetni.
Meg kell értened az egész jelenséget. Miért foglalkoztat annyira a csinálás, a tett? Miért méred tettekben az eredményeidet?
Két fontos aspektusa van: az egyik a cselekedet, a másik a cselekvés.
A cselekedet a válasz, a cselekvés a nyugtalanság. Az egyik tudatos, a másik ösztönös.
7. A tudatos ember útja
A cselekvés megszállottság, a cselekedet tudatosság. Az előbbi elhasznál, az utóbbi épít.
Ez a folyamatos aktívkodás feszülté tesz, ha nem törődsz magaddal és a belső békéddel. Nem kell mindig aktívnak lenned. Megérdemled a pihenést is.
Gyerekkoromban én is azt hallottam a tanáraimtól, hogy: csak akkor fogadom el a hiányzást, a pihenést, ha meghaltál vagy beteg vagy.
Pontosan ezért beteg az egész világ, mert ha fáradt is valaki, nem engedi meg magának a pihenést. Pedig a pihenés adná meg a lendületet, és a fásultságból újra érdeklődővé válhatna.
8. A tudatos cselekedet mint szabadság
A cselekvés az, amikor a cselekedet nem releváns. Gondold át az életedet — 90%-ban csak cselekszel és küzdesz önmagad ellen.
Elpazarlod az energiáidat, persze, hogy nem érsz soha célba, vagy csak nagyon ritkán.
A tudatos ember megengedi magának a pihenést, ezért az energiái felhalmozódnak benne. És amikor eljön a cselekedet ideje, a tettek ideje, céltudatosan a megoldásba fektet mindent.
Csak így érhetsz célba. Másképp pazarolsz és kanyargós utakon jársz.
Csak egyenesen — és ebbe az egyenesbe néha belefér a pihenés is, és az az aktivitás is, ami feltölt téged energiával.
9. A szeretetből fakadó cselekvés
Nem az a kérdés, mit teszel, hanem az, hogyan teszed.
A hogyanból éred el azt, amit mindig is szerettél volna elérni. Mert felismered a legjobb megoldást, és azt előnyöddé teszed.
A lehetőség soha nem görcsös akarással kezdődik, és nem is annyit ad, mintha békében, tudatos jelenléttel látnád a dolgaidat.
Engedd meg magadnak a belső nyugalmat és a szeretetből fakadó cselekvést, mert ez az út vezet az igazi eredményekhez.
