Az idő semmit nem old meg helyetted….

Elengedni a múltad sérelmeit, fájdalmait, nem lehet fokozatosan. Arra nem szánhatsz 5 évet, de még kevesebbet sem. Semmit nem lehet fokozatosan elengedni és fokozatosan feldolgozni. Az mindig egy pillanat műve. Csak most azonnal tudsz váltani, változtatni. Ehhez nincs felkészülési időd, ennek nincs szavatossági ideje.

Vannak akik az idővel magyaráznak mindent. Vajon egy könyvet el tudsz úgy olvasni, hogy bele sem lapozol, hozzá sem érsz? Az idő nem fogja elolvasni helyetted, de elengedni sem fogja a fájdalmakat helyetted… még később sem. Ha úgy döntesz… nem egy talánnal, hanem egy igennel, akkor le tudod tenni a terheidet.

Ha öt évet szánsz rá, akkor 5 évig mantráztad a “talánt”, de 5 év múlva egy igennel változik meg minden. Talán letenni a terheidet azt jelenti, hogy a szándék megjelent, de még mindig ahhoz ragaszkodsz, hogy nem lehet letenni. Úgy csinálsz, mint egy alkoholista, aki mindennap iszik a befejezésre egy pohárkával annak örömére, hogy letette az üveget. Az üveget lehet, de hogy a poharat nem tette le, az egészen biztos.

A múlt fájdalmaiból csak azonnali ugrással tudsz kijutni és ennek az ugrásnak, semmi kapcsolata nincs a múlttal. Elengedi szabadjára akkor tudod, ha nem boncolgatod még évekig. Boncolgatás közben, a jelenedből is olyan múltat készítesz, amit aztán holnap feldolgozhatsz. Soha nem lesz így vége.

Az életed, bármennyire is logikátlannak tűnik, nem a múlt folytatása. Minden amit tettél, minden amit összegyűjtöttél, minden amivel terhelted magad, minden szokásod ami beléd rögzült, minden elképzelésed… A történelmed, de nem kell, hogy az életed legyen. Az életed most van és pont olyanná változik az emlékeidben is, mint amilyennek megéled most.

A gps sem kíváncsi arra, honnan jöttél és mit csináltál eddig. Nem érdekli, hogy hány km-t utaztál eddig, őt csak az foglalkoztatja, hogy fogsz oda eljutni, ahová szeretnél, onnan ahol most vagy. Ha megjelenik az benned, hogy hová szeretnél eljutni, akkor lesz hozzá út is. Ha a múltadon rágódsz, bűntudatot ébresztesz magadban, mert voltál olyan helyeken, vagy tettél olyan dolgokat, amiket nem kellett volna… akkor lemaradsz a saját életedről.

Most egy élő lovon ülsz, amit ha kezelsz, eljuttat oda, ahová szeretnél eljutni. A múltadat szeretnéd jóvá tenni, akkor olyan lovat lovagolsz meg, ami elpusztult és már nem él. Egy halott lovat, nem lehet meggyógyítani. A múltad halott, a jelened pedig él. Halott lovat, hiába próbálsz megülni jól, az akkor sem fog mozdulni.
Az elpusztult, megtörtént… nem tudsz rajta változtatni, csak elfogadni tudod.

Esélytelen így jól megülni is. Legyél érte hálás, hogy eddig szolgált, mert a múltadért hálás lehetsz. A hála rámutat azokra az értékekre, amikre még csak rágondolni is jól esik.

Foglalkozz az élőkkel, foglalkozz azzal ami van azért, hogy holnap ne azon kelljen rágódnod, hogy lehetett volna ma másképp is.

Csak képzeld bele magad. Jön a kaszás és azt mondja: Jönnöd kell velem! Ez az életed utolsó pillanata! Az idő ebben a pillanatban eltűnik. Már az sincs, amit a jövőhöz fűztél… a vágyaid, az álmaid is szertefoszlatták. Megrohannak az érzések. Nem gondolsz arra, hogy mit is kéne csinálni… sőt maga a gondolat is lehetetlen, mert a gondolathoz is szükséges idő. Elfogyott, nincs több holnap.

Az a legszörnyűbb dolog, ami történhet veled, hogy elveszi tőled valaki az időt. Az idő a halogatóknak és a döntésképteleneknek olyan, mint a tüdőnek a levegő… most fuldoklik minden elképzelésed. Mert ha eltűnik az idő, eltűnnek a lehetőségek is… és ez kétségbe fog ejteni, mert nem tudsz halogatni többet és nem tudod feldolgozni sem a múltadat. Mi lesz veled így? A legfontosabb kérdés mindig az, hogy mi van most veled.

Pedig az élet most történik, most gondolsz a múltadra és a jövődre is. Sokan akarják fejleszteni magukat, sokat akarnak dolgozni magukon, ez valahol érthető… mert mindenki szeretné a legjobbat kihozni magából. Mindenki vágyik a kiegyensúlyozott, eredményes életre. De ez nem a befektetett energián és időn múlik. Te már készen vagy! Olyan vagy mint egy szobor, egy szép és egészre faragott szobor, amiről csak le kell rántani a leplet.

Ez nem egy folyamat… ez csak egy pillanat műve. Egyszerűen bekattan és egyszerűen kész. Bekattansz magadnak, teljes őszinteséggel és meglátod saját magad szobrát. Aki szép lassan húzgálja a leplet, az egyik oldalt lehúzza, míg a másik oldalt fel. Nem önmaga valósághű szobrával foglalkozik, hanem a lepellel.
Ott voltál mindig is saját magadnak, csak épp nem szembesültél saját magaddal. Ott voltál mindig is magad előtt, csak nem tudtad… nézted, de nem láttad.

Persze most jönnek azok, akik sok sok időt és energiát fektettek önmagukba. Ők megvédik azt, amin keresztül mentek. Senki nem szereti azt meglátni, hogy fölösleges volt valami, amit még végig is szenvedtek. Mert úgy gondolják, hogy minden ami növekszik, ami fejlődik, ahhoz idő kell. Aki ezt hiszi, az csak a saját logikájának az áldozata.

Nem kell idő ahhoz, hogy elengedj egy régi kellemetlenséget.
Nem kell idő ahhoz, hogy jól legyél és boldog az életedben. Nem kell egy picit sem dolgoznod azért, hogy rendben legyél.

Viszont mindent, amit ezzel a kiegyensúlyozottsággal teszel, az növekedni fog az életedben. Itt belül a belső értékeidet csak fel kell ahhoz fedezni, hogy a külső fizikai világ ezt meghálálja. A belső világod megváltásához nem kell idő. A jól léted, csak egy pillanatbeli elhatározás műve.

Viszont amit ebből kapsz az életben az lehet, hogy időbe telik. Itt bent, mindig, minden hamarabb megvan, mint amit kint megtudsz fogni. Nem oldódik meg az anyagi nehézséged vagy a párkapcsolatod pusztán azért, mert jól érzed magad.

Viszont amikor jó érzésekkel teszed a dolgod, akkor minden sokkal jobbá változik mint az előtt. Utasítsd el az időt azért, hogy ne halogasd a boldogságodat.
Ha idővel méred, tehát vágysz a kiegyensúlyozott, boldog életre, akkor tudnod kell, lényegében megteremtetted azt a szörnyeteget, amit pont nem szerettél volna. Ha a boldogságodat halogatod, azzal megvalósítod a boldogtalanságodat is. Ha szeretnéd elengedni a múltad, azzal, hogy tovább boncolgatod, azt erősíted magadban, hogy valami nincs rendben, ezért kellemetlenül kell érezned magad ma.

Valamiért, még soha nem találkoztam olyan vidám emberrel, aki elemezgette volna a múltját és kereste volna a bizonyítékokat arra, miért ez a nagy öröm. A fájdalom viszont arra késztet, hogy ne legyél jelen, menj vissza a múltba, rohanj előre az időbe azért, hogy keress olyan válaszokat, amiket a mostani életedben találhatnál meg akkor, ha itt lennél egy kicsit is, ahol most vagy. A válasz a mostani élő életedben van, sehol máshol nem fogod megtalálni.