Az ellentmondások értelme az életben
7 meghatározó gondolat, ami segít megérteni önmagad és visszatalálni a belső egyensúlyhoz.
Az életünk tele van ellentmondással! Kavarognak a gondolataink, érzéseink, mint vödörben a sok-sok festék színe, és nem mindig értjük, hogyan lesz belőle olyan színű az életünk, mint amilyen most is.
Összemosódik a múlt, a jelen és a jövő, és aztán nem igazán értjük a folyamatokat. Alapjában véve, mindenki lelke szép, mégis ez a sok szép lélek pokoli körülmények között él.
Hogy van ez? Miért történik velünk ez a sok ellentmondás? Érthetetlen ugye? Segít azonban, ha hangot adsz az érthetetlennek.
1. A panaszkodás és a megértés közti határ
Nem panaszkodás az, mikor azért adsz hangot a fájdalmaidnak, nehézségeidnek, mert törekszel megérteni, miért történik veled.
Sokszor, saját kútfőből nem tudjuk megtalálni a válaszainkat, ezért megosztjuk érthetetlenségeinket azokkal, akik majd segítenek abban, hogy megoldást találj.
Panaszkodás az, mikor csak el akarod mondani és meg akarsz ez által könnyebbülni… a megkönnyebbülés, még ha enyhít is a nehézség fájdalomérzetén, még nem megoldás.
Ha azon kapod magad, hogy csak elmondtad, és nem hallgattad meg a másikat, vagy nem is érdekelt a másik, nem is emlékszel, hogy rekedt vagy mély hangja volt, akkor ébredj fel a panaszból, és ha már elmondtad, hallgasd meg a másikat is.
Nem nehéz belecsúszni a fájdalomcsillapító, de a megoldást elutasító panaszkodásba.
2. A belső hangolódás fontossága
Szóval oszd meg azt, ami meghaladja a képességeidet. Olyan ez, mint mikor egy zenekar hangol a játék előtt.
Ha nem hagyjuk, hogy a szívünk, lelkünk, gondolataink, érzelmeink együtt hangoljanak, nincs esélyünk arra, hogy meghallgassuk a saját belső dallamos zenénk teljességét.
Az értelmetlenség sokszor abból adódik, és a belső feszültség, fájdalom abból jön létre, hogy túlságosan is hamar akarjuk megérteni azt, amire csak később lehet felfogni.
Még azelőtt le akarjuk játszani a dalunkat, mielőtt még megtanulták volna a belső zenészeink a saját kottájukat.
A szívnek szüksége van a saját dallamának a tapasztalására, gyakorlására, hogy a maga részét teljes mértékben elő tudja adni, mert mit ér bármilyen okfejtés a szeretet érzete nélkül?
A szív dolga a szeretet tételének a játszása. Az elménknek szüksége van ugyanígy a saját zenei részének a vállalása, amit aztán bölcsességnek hívhatunk.
És van, mikor már készek vagyunk belülről is megvalósítani azt az egységet, ami a bölcsességből és a szeretetből indul meg.
És van, hogy mások szeretetére és bölcsességére van szükségünk, mint mesterekre, akik megtanítják számunkra a megfelelő hangszer megszólalásának működtetését.
3. A belső és külső világ közti harmónia
Halld, amit üzen az élet akár másokon keresztül is, de az értelmezése, hogy mit hallasz ki az üzenetből, fogja meghatározni, hogy egységesen játszod az élet ritmusát, vagy csak össze-vissza kalimpálsz.
Nem kell visszatartani azt, ami kívánkozik belőled! Engedd szabadjára!
A tétovázás az a láthatatlan korlát, ami attól tart vissza, hogy élvezd a hangszereid dallamát.
A pillanatok jelentősége elszáll, ha tétovázol és túlhaladsz rajtuk. A sok meghányom-megvetem rész elszalasztja azt a kínálkozó lehetőséget, ami most itt van az orrod előtt.
Nem azt akarom erősíteni, hogy legyél vakmerő és fejetlenül, meggondolatlanul csapj bele mindenbe.
Inkább azt akarom, hogy felerősödjön benned az a belső hang, ami mindig tudja, mit kell tenned, csak épp befogod rá a füled, azaz nem belülről keresed a válaszaidat és az értelmet, hanem felületesen kapirgálod statisztikai adatokkal a döntéseidet.
Ez a kis tétova rész az az ellenállás, hogy belemenj abba, ami valóságos lehetne számodra… ez az oka annak, hogy nem kapod meg, amit szeretnél.
4. A szeretet és a bölcsesség közös zenéje
Mert belülről, mikor a zenekarod egységesen kezd el játszani, hallhatod a szeretet és a bölcsesség hangját is.
Ne tartsd magad távol semmitől, mert az élettől tartod magad távol.
Engedd meg mindennek, hogy amit megélsz, belépjen az életedbe, és engedd meg mindannak, ami bent van, hogy kilépjen belőled.
Az, hogy ne tarts vissza semmit, azt jelenti, hogy mindig törekedj a belső zenekarod egységének hangját megjeleníteni a fizikai világban is.
A zavartalanság a kulcsa a harmóniának, azaz az életed úgy lesz teljes, ha az, ami belül van, akadálymentesen cserélődik azzal, ami kívül van.
Beengedni a hatásokat, átérezni azok érzelmi tartalmát, és cserébe kiengedni, ami a szívedben, a lelkedben van — ne akadályozd ezt a természetes mozgást!
De egyébként, bármekkora levegőt is veszel, nem tudod örökké visszatartani; az elméd és a szíved is, ha el is nyomod egy pici időre, kívánni fogja a mozgást.
Ez a ki-be folyamat átmossa az elménket és a szívünket is, így tisztán leszünk képesek látni azt az érthetetlennek tűnő folyamatot, amit az élet tár elénk nap mint nap.
5. A védekezés illúziója és a kapcsolódás ereje
Olyan sokan védik magukat, mert azt hiszik, hogy szükség van rá. Én is sokáig abban a hitben éltem, hogy csalódhatok, tönkre mehetek mások miatt. Tudod, miért hittem ezt?
Mert mindig a többiekkel foglalkoztam és keveset magammal. Azt szerettem volna, hogy a többiek szeressenek.
Fel kellett ébrednem, mert olyan embert, aki védi magát, nem lehet szeretni, mert elzárkózik a szeretettől is.
A védelem olyan, mintha egy focicsapatban csak kapusok lennének.
Mindenki a saját kapuja körül legyeskedne, vigyázna, hogy ne lőjön gólt a másik csapat. De vajon a saját kapunkból, mennyi esély van gólt lőni?
A legjobb védők vagyunk, a legjobb kapussal, de ha nem megyünk át a másik térfelére, szinte esélytelen gólt lőni.
Ez az, amikor a legjobb vagy, de mégse, mert valami mégis hiányzik. Hát a sikerélmény, mert gól nélkül, nem győzhetsz.
Ne védd meg magad, ne csak a saját térfeleden éld az életedet, hanem merj kapcsolódni a többiekhez is.
6. Az igazság meghallása és a valódi figyelem művészete
Megértem, hogy vannak benned kételyek, és nem szeretnél csalódni. De a foci meccs is azon múlik, ki rúgja be a gólt.
Vannak csalódások, van, mikor nem sikerül, de a védekezésben is lesznek hibák, amit a többiek egyből kiszagolnak, és kapsz egy csalódást, és be is lőtték a gólt.
Ha a legjobb védelmed is van, max döntetlen lehet, ez neked kevés lesz… mert Te is és mindenki más is eredményeket szeretne.
A védelemre felépített életre senki nem kíváncsi. Nincs gól, nincsenek szurkolók sem.
Az alapvető természetem zárkózott volt. Elzárkóztam a többiektől, és szinte senkit nem sikerült megismernem.
Érettségi után pedig pont az ellenkezőjére váltottam: csak csatáraim voltak, folyamatosan gólt akartam lőni.
Ha csak csatáraid vannak, akkor is lehet folyamatos öngólokat rúgni, mert akkor már mindegy, hogy melyik kapu előtt vagy.
Sorozatlövő voltam, de a saját térfelemen.
Tudod, hogyan tudod felismerni, ha túl sok a csatárod? Úgy, hogy mindig az igazadat hajtod, és nem figyelsz oda másokra.
A hibákat, problémákat könnyű meglátni és könnyű ki is javítani.
Viszont a legnagyobb gubanc mindig ott van, ahol valamit nagyon igaznak gondolsz. Arra kevésbé figyelsz, mert úgy gondolod, hogy jól gondolod.
Tehát, az életed ha elcsúszik, egyértelműen az igaznak vélt dolgaidnál keresgélj, mert ott valószínű, nem kutakodtál azelőtt.
Úgy tudod a legegyszerűbben meglátni ezt, ha azon kapod magad, hogy valamit nagyon erőteljesen magyarázol, és nem hallod a másikat.
Amikor rá akarod venni a másikat, a saját érveléseddel.
Figyeld meg, ha önmagadban dilemmázol és mérlegelsz. Amikor egyértelműen nem ismered az utat.
Ne mérlegelj 5 percnél többet, mert tudod a megfelelőt — csak meg akarod magad győzni.
Figyelj oda, ha másokat akarsz meggyőzni, sokszor csak úgy csinálsz, mintha meghallgatnád a másikat, pedig valójában fogalmad sincs, miről beszélt.
Arra vársz, hogy helyeseljen neked, és megerősítsen abban, hogy jól gondolod.
Persze, hogy jól gondolod, de csak akkor, ha nincs szükséged magyarázkodásra, máskülönben csak az igazadat foltozgatod.
A védelem az igazról szól, a saját igazunkról. Az igazság nem fáj, ha meghallod vagy elmondod másnak. Tudod, mi fáj? A csomagolás.
Az igazságot sokszor csak úgy csomagolás nélkül adják oda a másiknak.
7. Az empátia ereje és a radikális változás útja
Az igazság viszont felvilágosítás, aminek nagyszerű eredményei vannak, ha becsomagolják egy kis kedvességbe.
Az empátia csodákra képes. Ha nem véded magad azzal, hogy támadod a többieket, tehát kapcsolódsz velük és együttműködővé válsz, ők fognak téged felemelni.
Akkor oda fognak ők is figyelni rád, nem fogtok mindig egyetérteni, de kedvesen is lehet megbeszélni és érvelni is.
Tehát, ha valamit változtatni szeretnél, mert nem tetszik valami az életedben, akkor az igazadon kell változtatni.
Valahol ott kell megnyílnod, ami ellen eddig tiltakoztál és elzárkóztál.
Nem könnyű az ítéleteink fölé kerekedni, de mindenképp látványos lesz.
Na, ez a változás — akkor radikális lesz.
