Azokhoz szólok most, akik már tudják mit kell tenniük, ismerik a részleteket, tudják a céljaikat, vannak álmaik, de valamiért nem sikerült megvalósítani, nem döntöttek arról, hogy elinduljanak. Célra tartottak, de nem húzták meg a ravaszt. Azokhoz is szeretnék szólni, akik már megégették magukat és pont ezért bizonytalanodnak el, ezért nem teszik meg az újabb lépéseket és egy helyben toporog az életük.

Mielőtt nagyon belemennék… Pár hónapos kihagyás után, egészen új és más formában tavasztól tartok 1 napos Szemináriumokat, szinte minden hónapban. Ezt így, ilyen formában már sokan kértétek tőlem, úgyhogy itt a lehetőség. A videóhoz be fogom linkelni a Szeminárium részleteit és a bátrabbak már most tudnak jelentkezni.

Most el fogok neked árulni egy nagyon nagy írói titkot! Már jó pár könyvön és íráson túl vagyok, ezért nagyon figyelj. A legjobb ötletek, soha nem akkor jönnek, amikor azon töröm a kobakomat, hogy mit fogok leírni, hanem akkor, amikor ott ülök a laptopom előtt és írok.

Ezt a felismerést akkor is fel tudod használni, ha nem szeretnél és nem írtál még soha se egy könyvet sem. Mégpedig úgy, hogy nem azon gondolkodsz hogyan kéne csinálni, hanem elkezded a jelenlegi tudásod szerint, megtenni a feladataidat.

Ne aggódj, evés közben jön meg az étvágy és evés közben érzed azokat az ízeket is, amiket előre szerettél volna kiszagolni. Az életed bármelyik területéről is van szó, ha túl óvatos vagy és túlzásba viszed az átgondoltságot, ki szeretnéd előre szagolni azt, hogy mi is vár rád, akkor elmegy melletted az élet.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon, miért is van ez így? Azért, mert a világ működése, nem elég egyértelmű, sőt inkább homályos számunkra. Senki számára nem elég átlátható teljesen, senki nem látja a teljes valóságot.

Még a legtájékozottabb ember is csak métereket lát előre, de felszerelheted távcsővel a fegyveredet és javíthatod a látásodat tudatossággal. Át kell lépned a saját határaidat, muszáj eszközöket használni, tudatosítani azért, hogy ne egy helyben állj.

A tudatosságod gyakorlati alkalmazása adja meg azt a távcsöves fegyvert a kezedbe, ami cselekvésre fog ösztönözni és nem az elmélkedésre.

Csak vizsgáld meg, mi van most a fejedben. Mennyi piackutatás, mennyi statisztika, mennyi politika, mennyi élet és sors. Mennyi időt fordítottál arra, hogy vizsgálódj, hogy gyűjtsd adatokat, információkat, hányszor jártad körbe és hány éjszakát nem aludtál és gondolkodtál, mit és hogyan kéne megtenni. Vannak akik papírokat gyűjtenek, tanulnak és már az 5. diplomájukat csinálják.

Hány könyvet rágtál már át ahhoz, hogy kitaláld mi legyen veled? Mennyi tervet készítettél? Mennyi célt soroltál fel? És mi lett a végeredmény? Lényegében semmi.

Tudom nagyon jól, hogy rendszeresen eljuttok arra a pontra, hogy az ötleteitek nagyon szépen össze vannak rakva, ígéretesek is, igényesek és nagyszerűek, de nagyon sok fog múlni azon, hogyan sikerül megvalósítani.

De azon is sok fog múlni, hogyan alakulnak majd a körülmények, hogyan fog reagálni a párod, az anyósod. Az ezeken való gondolkodás, elmélkedés egy centit sem visz előre egy minimétert sem leszel közelebb a céljaidhoz.

Csak gondolj bele. Ott van a kezedben a jól átgondolt fegyver, de nem emeled a válladhoz, nem nézel bele a tudatosságodat összpontosító távcsőbe sem. Csak képzelegsz a részletekről. Na ez az a pont, ahol a jól átgondoltságnak semmi haszna sincs.

Ez az agyalás csúcspontja és olyan hatással van az életedre, amit legszívesebben eldobnál, mert nem történik benne semmi ígéretes.
Ne érts félre. Nem a gondolkodás, sőt az agyalás ellensége sem vagyok.

Fontosnak tartom, hogy legyen valami a buksinkban, nagyon szeretek sokszor csak elkülönülni a világból és beköltözni a gondolataimba. Fontosnak tartom az elméleti tudást is, mert az adja meg minden nagy dolognak az alapját és ha az alapok nincsenek meg, akkor nincs mire építeni a csinálós részt sem.

Ha tehát most azt kérded, mit kéne tenni és ötleted sincs ahhoz, hogy min kéne változtatni, hogyan kéne megtenni, akkor gyűjts több információt, tanulj, járd jobban körbe az önismeretedet és a tudatosságod is. Mert a tudás fog elindítani.

Viszont ne felejtsd el azt a tényt sem, hogy az előrejutás mértéke idővel egyre kisebb és kisebb lesz és tényleg megdöbbentő az, hogy milyen korán el lehet érni azt a pontot, ahol mindened megvan és már csak csinálni kell.

Például egy befektetéshez, elég 3 hónap, egy személyes jellegű döntéshez, elég egy nagy, vagy egy munkahely váltás átgondolásához, nem kell több mint 10 nap. Lehet, hogy neked ez most túl rövid időnek tűnik, mert az érzelmi háttere a döntéseidnek túlságosan ingadozó, ennek hatásai miatt pedig egyik nap így, másik nap úgy gondolod.

Ilyenkor már ne a gondolataiddal akard megoldani, tehát ne kigondolni akard, hanem stabilizáld a hangulatodat, hogy tisztán lásd. Ha ez megvan, akkor meg fogod lépni és minden lépéssel, újabb és újabb tudásra fogsz szert tenni, amit álló helyzetben nem láthattál.

Az agyalás olyan mint egy gyertya a sötétben, nagyon kis távlatokat képes bevilágítani, de az, amikor tudatosan elindulsz, maga a mozgás, olyan energiákat indít be, ami a látásodat egy jó erős reflektorrá változtatja át.

Tudom, tényleg tudom, hogy könnyű ezeket a szavakat kiejteni és tényleg sokkal nehezebb megvalósítani. Sokszor én is túlagyalok dolgokat és a gondolataim csapdájába esek és tudod, hogy miért?

Mert hihetetlen jól esik és nagyon komfortos. A gondolkodásban, az elmélkedésben nincsenek kockázatok. Bármire gondolhatok, szabad vagyok a képzeletemben. Jobban esik töprengeni, mint megtenni és rájönni arra, hogy esetleg amin én annyit agyaltam, semmire sem jó. Ugye? Talán a benned is ott van az a félelem, hogy nem lesz eredményes, nem lesz jó, nem lesz jó semmire vagy csak nem sikerül. Tudom, így legalább az ötleteid biztosak.

Viszont úgy érzem, jobb megtudni, mint bizonytalanságban tervezgetni fölöslegesen. Aki csak gondolkodik, soha nem találja szembe magát a válaszokkal és soha nem fog csalódni ez egészen biztos.

Viszont aki elindul, megkapja a tapasztalás lehetőségét és sokkal több ötletet tud begyűjteni, sokkal hasznosabb és kreatívabbá válik a megoldásban, mint az, aki elméletben futtatja le a teszteket. Ahhoz, hogy megtudjuk, mire vagyunk hivatottak az életben, el kell kezdeni élni.

Ahhoz, hogy tudjuk mit is akarunk az élettől, bele kell kezdenünk valamibe. A boldog életet nem az agyalás adja ez egészen biztos, hanem az élet tapasztalása.

Ha tehát, valami fontos és nagy dolog előtt állsz. Ismerd fel, hogy mikor hasznos a gondolkodás, hol van az agyalás csúcspontja és dönts. Emeld fel a távcsöves, tarts a célra és húzd meg a ravaszt.

Ha az első nem sikerült, ahhoz már tudsz viszonyítani, hogy hogyan csinál jobban és pontosabban. Szóval, hajrá!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!