Sajnos nem mindenki tölti a mai napját úgy, ahogy járna neki vagy ahogy szeretné. Túl sok a lemondás az örömteli életről és túl sokan élnek olyan életet, amit nem érdemelnek meg. De mégis megtörténik valamiért és ez számomra nagyon nagyon szomorú. De mielőtt valaki elkezdené sajnálgatni magát vagy mást, látnod kell, hogy nem kell, hogy így legyen, ezen lehet változtatni.

Van egy nagyszerű hírem is. Megígértem, hogy addig maradok Máltán, ameddig be nem fejezem a legújabb könyvemet. Amint látod Magyarországon vagyok és betartottam a szavam, elkészült a 4. könyvem is. Leadtam a nyomdának is és készülnek a könyvek.

Néhány napra sikerült lefoglalni a stúdiót, így lesz belőle hanganyag is. Az egész könyvet fel fogom olvasni, így lesz egy hangoskönyv formája azoknak akik szeretik hallgatni a könyveket.

Szóval rengeteget számít, hogy mi történik a fejedben, mert amilyen vagy belül, azt valóságosnak éled meg és ez alapján döntöd el, milyen is az életed. Ez nagyon elméletszagú, de ha nem is tudsz róla, így történik.

Ebből úgy tűnik, hogy mindent mi alkotunk meg az életünkben és ezzel egyet is tudok érteni, mert a mi életünk értelmezése tényleg a miénk. De őszinteséget kíván az is, hogy a többieknek is van egy ilyen életük, amiről bizony ők gondoskodnak.

A legegyszerűbb dolgod akkor van, amikor felfedezel hibákat, mert látod mit kell kijavítanod. De nem a hibák kijavítása a fő feladatod, hanem megvizsgálni, mi az amit igaznak gondolsz. Tudod miért? Mert mindig az igazságot, az igazságunkat követjük és persze ismételjük is.

A legkeményebb feladat, az igazságaink kivizsgálása és felülbírálása. Tényleg igaz? Vagy csak én hiszem annak? Ha a legnagyobb változást szeretnéd az életedben, akkor javítsd ki a hibákat, tanulj belőlük, de a fő feladatod, az igazságaidnak az újra gondolása lesz.

Mindenki fő mumusa azon igazságok körül mozog, ami alapján éli az életét és helyénvalónak, reálisnak hisz. Ezek azok az igazságok, amikkel becsapjuk magunkat és megakad az életünk egy ponton.

Lehet, hogy úgy hiszed, hogy hatással vagy a másikra, ami talán igaz is, de ez azért történik meg, mert jóváhagyja tudatosan vagy tudatlanul azt, hogy hatással lehetsz rá.

Tehát rajtunk múlik, mi alapján, vagy ki alapján értelmezzük a mindennapjainkat. Ebből az következik, hogy nem mindent mi irányítunk, a másik ember életét nem. Sem a másik döntéseit, sem a tetteit, azt se, hogy kivel éljen szeretetteljes kapcsolatot, hova járjon be dolgozni, milyen eredményei legyenek vagy mire legyen büszke.

Muszáj különbséget tenned önmagad és a többiek között. Amit javaslok, ne sorrendet csak különbséget csinálj. A sorrend soha nem egészséges, mert akkor a többiek túl kicsik vagy túl nagyok lesznek hozzád. Vagy irreálisan magasra emeled magad vagy irreálisan lenyomod. Maradjunk egyenlőek, én ebben hiszek.

De most nem a többieken van a hangsúly, nem róluk beszélek, hanem rólad. Te vagy porondon! Ne vedd elő a többieket! Hajlamosak sokan a többiek mögé bújni, a többieket elemezgetni és csámcsogni.

Ezt talán azért teszik, mert nem hajlandóak saját magukra őszintén tekinteni. Nem könnyű látni magunkat, de szükséges ahhoz, hogy ne a többieken múljon az életed.

Olyan sok helyen halljuk azt, hogy „bármit elérhetünk az életben” és „csak fel kell állni, el kell indulni”, ha nem megy valami elég jól. Ezt tényleg szuperül hangzik, persze, hogy jól esik hallani.

De ezek csak motivációs ígéretek, amik baromira jól hangzanak de nem fedik az igazságot. Ha igaz lenne, mindenki meg tudná tenni… inkább úgy fogalmaznék, igazzá kell tenned a saját életedben. Neked és senki másnak. Az igazság az, hogy nem mindenki képes erre, de hogy ki képes erre az csak azon múlik, melyik oldalra sorolod magad és mit tartasz hihető igazságnak. Nagyon figyelj most!

Azok közé, akiknek soha semmi nem sikerült és jól kibabrált vele az élet, vagy azok közé sorolod magad akik bárhová nyúlnak az arannyá változik.

Szándékosan vagyok ennyire közhelyes és szélsőséges, mert ha csak középen szeretnél úszkálni, akkor semmi közöd semmihez. Én arra kérlek, hagyd abba az óvatoskodást és legyél igen is szélsőségesen igaz. Ahogy egy nő sem képes félig anya lenni, úgy neked is erről a kérdésről döntened kell és rád kell, hogy igaz legyen.

Persze, mint sokan most szeretnél reális lenni a témába és előveszed a múltad sikereit és sikertelenségeit, majd az eredménykimutatásod után szeretnél megfelelő választ adni az igazságodra.

De biztos, hogy a múltad alapján szeretnéd eldönteni azt, hogy képes vagy-e valamire vagy sem? Biztos, hogy csak ennyit tudsz, amit eddig is tudtál? Vagy tényleg fejlődünk az életben?

Nem ígérgetni szeretnék most neked és azt mondani, hogy na most ha döntesz erről, akkor minden jól fog alakulni. Erre nem lehet ígéretet tenni, de legalább az esélyét ne vedd el magadtól. Attól, hogy félsz, aggódsz és sajnálgatod magad, nem lesz jobb az életed. Egyébként meg ugyanannyi energia bármiről is gondolkodni és igazzá is tenni. Miért túráztatnád az agyad butaságokon?

Az igaz az, hogy ott ahol van mélység, ott kell lennie magaslatnak is. Az életünk igenis hullámzik. Nincs ezzel semmi baj, talán az a baj, hogy hullámok nélkül szeretnél élni. Akkor talán azt is elhiszed, hogy tudsz vízen járni… tudod miért? Mert még mindig a körülményeken múlik, mire vagy képes és mire nem.

A baj azzal van, ha elhiszed, hogy neked úgy kell élned a mélységekben mint egy vakond és nem szárnyalhatsz mint egy sas. Nem a sason vagy a vakondokon van itt a hangsúly, hanem az életen. Az élet pedig zajlik és mozog akkor is, ha te valahol elakadsz benne.

Meg kell tanulnod értékelni az életet, bárhol is vagy most. Nem azért jött létre a világ, hogy úgy alakuljon minden, mint ahogy azt Te kitaláltad, viszont bárhogyan is történik, az maga az életet jelenti. Az életünket muszáj értékelni és nem leértékelni!

Hogy ezt hogyan fogod fel, az adja az életed minőségét, a felfogásodon múlik minden. A minőség, hogy silány vagy kincs azon múlik, mit tartasz igaznak, mert az igazság számodra hihető. A felfogásod adja az igazságot! Érted már?

Nincs olyan ember a földön, akivel mindig minden úgy történne, ahogyan azt kitalálta. Ha tényleg a történet számítana, ez adná a boldogságunkat, akkor az egész földön mindenki lógatná az orrát és könnyes szemekkel törölgetnénk egymás orrát. A „megszívtam” ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a „végre sikerült” pillanat.

Van, hogy az élet arcon csap, akár többször is, csak azért, hogy észbe kapj vagy hogy kicsit elgyengülj. Lemehetsz olyan mélyre, ahol még soha nem voltál vagy soha nem hitted volna emelkedettebb pillanataidban, hogy ez lesz veled.

Igenis van, hogy a legerősebbek is segítséget kérnek, még azok is, akik nagyon magabiztosak és hatalmasok. Lehet, hogy valakit elveszítesz, gyászolsz, vérző szívvel gondolsz rá és nagyon magányosnak érzed nélküle magad. Sok sok tragédiát és körülményt fel lehetne sorolni, ami megtörténik velünk. Velem és veled is. Bárkivel, mindenkivel. De…. van egy fontos aspektus, amit tudomásul kell venned.

Az életed csak egy egy pillanatai ezek az események, nem veszítesz el percenként valakit és nem kérsz másodpercenként segítséget. Ez csak egy kiragadott pillanata az életednek, aminek túl nagy figyelmet és jelentőséget adsz.

Az élet folyamatos teremtésből és elmúlásból áll. Aminek van eleje, annak van vége is és ez megy nap mint nap a napfelkeltével és naplementével is.

Az igazság az, hogy az emlékeidbe ragadsz és nem figyelsz arra ami történik veled. Túl nagy a jelentősége annak, ami régen történt! Ami most történik veled, az az igazság, az az érték!

Mert a jelen amikor fontossá válik számodra, akkor felül képes írni minden régi sztorit, minden a múltból jövő fájdalmat. Csípd meg magad, nézz az órádra, mert ha tényleg az igazság az ami számít, akkor az igazság az, hogy valami más sztori zajlik most és túl vagy a régin. Érezheted most másképp is magad, akár lehetsz is jól, ha a jelened felhangosítod és lenémítod a múltad esetleges kesergő hangját.

Az életben nincsenek hiányok! Viszont kiragadsz ebből a gazdagságból egy egy eseményt, aminek túl nagy jelentőséget adsz és jól meglovagolod.

Meglovagolsz olyat, ami már nincs és azért van rád olyan nagy hatással, mert nem engeded elmúlni és nem engeded megszületni az újat.

Az élet csodálatos, ha éled és egy egy kiragadott pillanatába kapaszkodva nem rántod magad a irreális optimizmus és a reális sajnálat valamelyikével.

Nem becsapni szeretnélek, hogy tényleg csak szuper az élet, a nap miattad jön fel és csak idő kérdése és minden rendbe jön. Talán jól esne egy kis motivációs hazugság, hogy felülj tudj kerekedni ha bajban érzed magad.

De ahhoz, hogy tudatosan kezeld és alakítsd az életedet, nem ferdíteni kell, hanem a valóságot látnod. A valóság az, hogy bármilyen véleménnyel lehetsz az életről, bármilyen részt kiragadhatsz belőle, mert veled is megtörténik nap mint nap a fény és a sötétség is.

Jó ha látod mindkét oldalt, igazságként kezeled, akkor így mindennapos referenciáid vannak az ellentétekről és az élet folyamatos hullámzásáról.

De az, ami nap mint nap foglalkoztat, az amibe elmerülsz vagy felemelkedsz, ami leköti a figyelmedet, az alapján fogod értékelni, milyen is az életed, milyenek a kapcsolataid, milyen a munkád, milyen a családod és milyen ezen dolgaid igazsága.

Értem, hogy látsz támogató, de gyomorforgató történeteket is, viszont egyetlen ember életére lehetsz csak hatással és az a sajátod. Az alapján, amit választasz… a figyelmeddel hatásnak.

Kutya kötelességed nem elhagyni magad! Kutya kötelességed legalább a fejedben megragadni egy egy jó pillanatodat és beleépíteni az életedbe úgy, hogy törődsz a támogató oldallal is. Ne azon múljon az életed, hogy mi történik vagy mi nem történik meg veled, mert becsapod vele magad.

Az igazság az: az alapján döntöd el milyen az életed, amit kiragadsz igazságnak, amiben elmélyülsz, ami foglalkoztat.
Ugyanazt az életet valaki szeretetben látja valaki pedig háborúban. A lelked melyik oldalon áll? Mind a kettővel elérheted azt amit szeretnél, de nem mindegy, hogy közben megőszülsz vagy megszépülsz.

Örülök, hogy együtt lehettem most veled erre a pár perce, köszönöm és remélem hasznosak voltak a gondolataim.