Úgy gondolom neked is vannak igényeid. Az igényt viszont sokan összekeverik a követelésükkel. Az igény most van, az igényed arra van meg, amilyen minőségű életet élsz most és nem holnap.

Az amit most látsz magad körül, ha tetszik, ha nem, az a Te saját igény szinted. Lehet, hogy követelsz többet és szebbet, boldogabbat és örömtelibbet, de azért követeled, mert az igényed még nem jutott el oda.
Követelni az élettől úgy, hogy semmibe veszed azt, amid van, olyan mint amikor beszerzel egy szép ülőgarnitúrát, mert Te azt képzelted el a nappaliban, de nincs hozzá házad.

Az igény a ház, a követelés pedig az ülőgarnitúra. Semmibe veszik sokan a körülményeket és kabátot követelnek, de nem nézik azt, hogy 40 fokos hőségben, nincs is rá szükségük.

A követelésüket amikor megkapják, azon csodálkoznak, hogy nem illeszthető bele az életükbe. Valójában, mindig az igények elégülnek ki és nem a követelések.

Ha a természetes igény változik, akkor megjelenik az éltedben. Viszont amit követelsz, annak semmi köze az igényeidhez és ezért, természetellenes…rövid, fölösleges.

Most jól nézz körül és nézd meg, mennyi mindened van. Értékeld és ne becsméreld azt amit találsz. Ezek azok az értékek, amik felépítenek téged. A hiányra senki nem tud építkezni, márpedig aki követel vagy akár szépen is kér, az csak is a hiányzó elemekkel foglalkozik…. mert amid van, azt már nem kell kérned.

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne egy darab hiány se. Mert a hiány nem létezik, csak is a „van”. Az, hogy itt ülsz a számítógéped előtt vagy telefonról hallgatsz is azt tükrözi, hogy itt vagy és Te is valamiből fel vagy épülve.

A hiánnyal törődni fölösleges, fölösleges szépen kérni is, mert a semmiből házat sem tudsz felépíteni. Ha az igényeid arra utalnak, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből biztos, hogy nem tudsz megélni, még elcserélni sem lehet másra, mert értéktelen.

Én valamikor félelmekkel indultam útnak és óriási elvárásim voltak. Már már könyörögtem azért, hogy hozzájussak az új életemhez. De be kellett ismernem, hogy még nem voltam rá kész, mert nem tudtam megérinteni, csak is a fejemben és a szívemben létezett egy olyan világ, amiről mindig is álmodoztam.

Nagyon sokat jelentett nekem az az elképzelés, hogy segíthetek más emberek életén, de bennem volt az a kétely is: Mi van ha nem sikerül. A tét óriási volt, a bukás kockázata pedig nem engedte meg azt, hogy válaszokat kapjak arra, hogy vajon sikerül vagy nem sikerül.

Vajon meg tudom csinálni vagy képtelen vagyok rá. Sok múlt rajta, ezért évekig ültem és imába foglaltam azt, amiről még nem tudtam semmit, mert nem volt róla tapasztalatom. Egy kiképzőtábort építettem a fejembe, azért, hogy fel tudjak készülni minden várható eseményre.

Ha Te is lépni szeretnél, tudd, hogy soha nem tudsz feltérképezni mindent, mert mindig lesz egy váratlan rész, amiről nem tudsz semmit, mert nem készültél rá. Ebben benne van az is, hogy jól de az is hogy rosszul, de a lényeg, hogy egyikre sem tudsz igazán készülni.

A felkészülés merevvé tesz, az élet pedig rugalmas. Nem azt mondom, hogy páncél nélkül menj háborúba és ne vedd magadhoz a kardod, inkább azt mondom, kész vagy rá és próbáld ki magad éles körülmények között.

Tedd meg az első lépést és ne ijedj meg attól, ha más lesz minden, mint amilyen volt, vagy amire készültél. Tapasztalatod csak úgy lehet, ha lépsz, mert a lépéssel, az igényeid is megváltoznak és a követeléseid is egyensúlyba kerülnek veled.

Az aki mindig tervezget, valójában fél attól, hogy nem fog működni, ezért csak tervezget tovább és az elméletiben éli az életét. Az élet segít dönteni, segít abban, hogy az építményed hogyan tedd használhatóbbá.

Amikor megtettem az első lépéseimet az új életembe, nem ment simán minden. Óriásiak voltak terveim és a fele sem működött. Úgy csináltam pedig mindent, ahogy elterveztem. Nagyon jó minták is voltak előttem, amit csak követnem kellett.

Egy hasonlattal élve, láttam, hogy a konditeremből sok sok izmos és szép testű ember jön ki, ezért én is bementem egy órára és vártam a hatalmas változást, mert ugye mindenki izmos volt amikor kijött. Márpedig nem voltam izmos amikor kijöttem és csalódtam, átverésnek éltem meg.

Rá kellett jönnöm, hogy nem elég bemenni, tenni is kell azért, hogy az igényeim és az elvárásaim egyensúlyba kerüljenek. Az új, viszont mindenkit megrémít, még akkor is, ha elméleti tapasztalattal indulnak neki.
Az új nagyon félelmetes, mert nem természetes és nem tudsz otthonosan mozogni benne, mert nem tudsz róla semmit. Az edzőterembe először belépve, nem tudtam hol van az öltöző, nem ismertem, mi mire jó, viszont amikor már voltam bent tízszer, szinte haza jártam.

Az első lépések vagy megijesztenek és visszafordítanak a régi igényeidhez, mert még ha nem is elégítik ki az elégedettségedet, de tudsz róluk mindent és otthonosan mozogsz bennük.

Nem tudom hányszor békültem ki azért, mert utáltam szingli lenni. Persze nem azt mondom, hogy ne békülj ki, inkább azt mondom, félelmetes helyzetektől tartva, ne menekülj vissza a régi ismertbe. Az új tudom, hogy ismeretlen de az új úgy lesz otthonos, ha több gyakorlati tapasztalatokból származó információt gyűjtesz be róla. Mert az a tiéd lesz!

A régi jól bevált dolgok, a régi életedet tartják fenn, amivel semmi baj nincs, de ha újat szeretnél, akkor új tapasztalatok kellenek és olyan kísérletezés, ami a működésről gyűjt tapasztalatokat.

Az ami nem működik, abbahagyod csinálni, de ami működik, abba belekapaszkodsz addig, ameddig el nem jutsz oda, ahová szeretnél. Így amikor már eléggé sok információd van, el tudod dönteni, hogy szükséged van-e rá, vagy nincs, működik vagy nem.

Ha már mindent tudsz róla és már eléggé otthonosan mozogsz egy közegben, akkor döntsd el, folytatod vagy választasz egy másik utat. A tapasztalataid nem a múltadból lesznek meg, hanem a jelenedből.

Az amiben most élsz, ahogy élsz, ahogy megéled a mindennapjaidat, tedd fel egy olyan polcra, ami mindig szem előtt van. Értékeld és legyél büszke magadra, mert az, amit magadról alkotsz képet visz el máshová vagy tart meg ott ahol vagy.

Azzal, hogy kitárod a szíved, megnyílnak a lehetőségeid, mert nem csak elméletben éled az életedet, hanem a fizikai világban is. Azzal, hogy válaszokat kapsz, le tudod mérni, hogy jók-e az elméleteid, így változtatni is tudsz rajtuk.

Ne félj a válaszoktól, mert téged szolgálnak még akkor is, ha nem nyerik el a tetszésedet és nem érzed a szolgálatukat. Az igényeid visszatükrözik azt is, hogy nagyon jó a létrehozó erőd, mert azt, amiben most vagy, valamikor kitaláltad.

Így bármit meg tudsz valósítani akkor, ha teszel érte. Mindegy, hogy nehéz vagy könnyű a lényeg az, hogy hová tart és az, hogy nap mint nap, teszel-e azért, hogy az megvalósuljon.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!