Mindig mindent ugyanúgy csinálni mint régen, látszólag egy szuper stratégia, biztonságosnak is érzünk, hiszen ami régen bevált, arról meg vagyunk győződve, hogy mindig be fog válni.

De ami biztos, az nem követi az élet folyamatos változását, nem fejlődik, de folyamatosan amortizálódik. Simán elhisszük, hogy ami jó volt, az jó is marad, de az ami nem működött korábban, az ma sem fog működni.

Egy olyan illuzórikus világot alkotunk véleményeinkkel, amibe bele ragadni és várni a csodálatos fejlődést olyan, mint azt feltételezni, hogy a zsiráf azért mert a fa előtt áll, majd fel is fog rá mászni.

A feltételezéseink a legritkább esetben nyernek teret a valóságban. Biztos vagyok benne, neked is volt ilyen „rutin” törésed, azaz tapasztaltad mi történik a mindennapos rutinjaiddal, azaz milyenné válsz amikor bedarálja a lelked.

Szó szerint a rutinok egy idő után a lélek gyilkosai lesznek úgy, hogy talán csak sejted, de nem tudod, hogy lelketlenül csinálod nap mint nap ugyanazt.

A napi rutinokban az a lélekgyilkos még, hogy ehhez el is kezdünk ragaszkodni, azonosulunk vele, sajátunknak érezzük, sőt azt fogjuk mondani ha már eleget csináltuk, hogy „ilyenek” vagyunk.

Ezek olyan kapaszkodók számunkra, ami nélkül meg vagyunk győződve arról, hogy élni sem tudnánk. Befalazzuk magunkat olyan szűkös falak közé, amik a saját elképzeléseink és rutinjaink passzivitása adja.

Görcsösen ragaszkodunk a megszokott életvitelünkhöz!

Talán azért mert megtanultuk és tudást alakítottunk ki arról, hogyan működik az élet, mi mire vagyunk képesek és mert talán nem tanultuk meg azt, mit kezdjünk a gyengeségeinkkel.

Utóbbit számba se nagyon szoktuk venni, mert nem tudunk elsőre mit tudni kezdeni a változó körülményekkel, mert a biztonságot valójában azzal párosítjuk, hogy változatlan minden.

Azt tanultuk meg, hogy az egy helyben való ücsörgés vagy ácsorgás a biztonságos. Az élet ellen megyünk úgy, hogy nem is tudunk róla, hiszen az élet az maga a mozgás!

A legbiztonságosabb számunkra az, ha mozgásban maradunk! A mozgás maga az élet energiája és az életünk stabilitása is. Olyan az élet, mint a biciklizés.

Ha nem tekerjük a pedált, ha nem tartjuk mozgásban az életünket, akkor nem haladunk és tehetetlenségünkben, mert mozgás nélkül nem tudunk egyensúlyban maradni, kicsúszik a talaj alólunk és megsérülünk, esünk egy nagyot.

A biciklizést is valamikor megtanultuk, miért hiszik olyan sokan, hogy az életet nem kell tanulni és minden magától értetődik benne? Az élet működését, saját magunk működését benne, ugyanígy tanuljuk és ami talán a legfontosabb, hogy folyamatosan tanítjuk is a többieket.

Őrültség azt gondolni, hogy nem lehet és nem is kell megtanulni bevenni a kanyarokat… és önmagad változása nélkül azt hinni, hogy majd magától az élet kereszteződései csak úgy kiegyenesednek. Nem fognak, neked kell görbülnöd, változnod ahhoz, hogy bevedd az életkanyarokat.

Tudom sajnos, hogy sokan a változatlanságba kapaszkodnak.

Ülnek a biciklijük mellett, nézegetik a lehetőségét annak, hogy eljussanak szép helyekre, rozsdásodik az eszköz amivel meg is tehetnék, változtathatnának, sikereseket érhetnének el.

Egyre kényelmetlenebb abban amiben élnek, a körülményeik is romlanak, de azt mondják, túl nagy erőfeszítés kell mindenhez… az egy helyben toporgás, meg az álmodozás viszont kényelmes és jóleső.

Amikor ezt felfedezed, vajon mit kezdesz vele? Megmozdulsz és a felfedezéseid alapján élsz és megteszel erőfeszítéseket, vagy hagyod, hogy a tudatod is rozsdásodjon a biciklivel?

A rozsdásodásod jelei azok, amikor „minden baj”, már nem lehetőségekben gondolkodsz, hanem falakban. Amikor az élethez való hozzáértésedet kezded el piszkálni, mélyen lehúzó hangulatban.

A változás mindig lehetőség! Ne azon túráztasd magad, hogy milyen fájdalmas, meg milyen nehéz, megéri-e, meg mennyire bizonytalan, vagy túl nagy áldozatot kell hoznod érte. Figyelj oda milyen magokat vetsz el… mert a magok az a tudatállapot, amiben most is tartod magad.

A jelenlegi magjaid, ha félelemmel vannak átitatva, valóban olyan következmények amiket én sem szívesen vetnék el. A változás, ha fájdalmas is, tele van lehetőséggel!
Ne a végeredmény miatt görcsölj! Keresd a változás szépségét, mert ott van az is.

A folyamat, ami lehet nehézségekkel indul, valójában csodaszép. Olyan, mint amikor a virág kinyílik. Szépen lassan, a saját tempójában kitárja szirmait.

Ettől a csodától fosztod meg magad, amikor erővel, mert csak erővel tudod a folyamatot meggátolni, csak erőszakkal tudod a szirmaidat összetartani. A természetes folyama a létednek a változás és az egyensúly.

Valójában ez a mozgási energia adja meg neked a biztonságot is. Az igazi jutalom abban rejlik, hogy bele teszed magad, bele robbansz az életbe és valaki lesz belőled… már nem a csere folyamattal szórakoztatod magad, nem az fog számítani mit kapsz cserébe, hanem az, akivé válsz mindeközben.

Erős alapja leszel az életednek és soha nem fogsz kételkedni a megfelelő eredményekben sem. Mindig meg fogja érni megmozdulni, mert erőt és sikert képviselsz minden mozdulatodban.

Igen lesznek akik furcsának találnak, nem értik a magabiztosságodat és talán olyanok is lesznek, akik meg akarnak kérdőjelezni, el akarnak bizonytalanítani, de akár keresztbe is akarnak tenni neked.

De én egy olyan embert festettem le neked, aki tudatosan teszi a dolgát. Ha kell leszáll a bicikliről és átmászik az akadályokon, mert soha nem kérdőjelezi meg önmaga képességeit… éli a saját képességeit és használja is azokat!

Neked is vannak olyan képességeid, amik talán nem mutatták meg a saját arcukat.

Ha úgy érzed szeretnéd azokat megismerni, szeretnéd kibontakoztatni és hajlandó vagy nem csak a biciklizést megtanulni, hanem az élet működését is, akkor várlak a következő szemináriumra.

A legjobb hely arra, hogy felfedezd saját magad és én mindent meg fogok tenni, hogy a szeminárium után a valódi önmagaddal menj haza.

Ezzel lehetőséget adsz magadnak!

Tudom rengeteg magyarázat születik meg a fejedben arra, hogy miért érdemes és miért nem érdemes…. bármit csinálni vagy abbahagyni.

A betokosodott hitrendszer teszi veled. A véleményterroristák akik nagyon meggyőzően támadnak. A sokak által kikiáltott bizonytalan jövő meggyőző ereje. A család. A megfelelő körülményre várás.

Amikor ezekre hivatkozok önmagamban és tudatába kerülök, hogy mit csinálok magammal, tudom, hogy csak locsogás az egész, ami arról szól, hogy nem akarok sérülni.

Azaz nem akarom, hogy az egóm, a hitrendszerem sérüljön. De minden változás úgy indul, hogy én változtatok és bizony sérülnie kell a világról való elképzeléseimnek ahhoz, hogy az új megszülethessen.

Ezt a kezdeti sérülést nem tudom lespórolni és amúgy ha elég sokat csinálja az ember, rutinosan teszi… hozzászokik a változtatáshoz és minden hitrendszer béli csalódás, örömet kezd el jelenteni.

Tudod miért? Mert nem akarom és te se akarod becsapni magad. Így adsz magadnak lehetőség tudatot arra, hogy megvalósítsd önmagad, a céljaidat!

Hogy tartalmas életet élj és ne csak úgy át akarj rohanni rajta!

Hogy igaz és csodás kapcsolataid legyenek! Hogy boldogan élj és mosolyogva, örömmel teli legyenek a mindennapjaid.

Ez az amit meg fogok neked mutatni a Szemináriumokon, nem csak szépen csengő szavakkal, hanem a szeminárium gyakorlatain keresztül, meg is fogod tapasztalni.

Hogy soha ne kételkedj magad azon képességében, hogy igen is van beleszólásod az életedbe!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!