fbpx


Lehetséges, hogy túlságosan tele vagy önmagaddal és ez a veszted. Túl sok minden van a fejedben, nagyon benne élsz ebben a gondolatfolyamban és nem fér bele a valóság.

Mert minden ami a fejedben van, csak egy kép a valóságról, de nem a valóság. Hogyan vehetnél aktívan része az életnek, ha nem veszed ki belőle a részed.

Olyannak kéne lenned, mint egy szívószál, amin képes áthatolni az élet vize.

Helyette valójában be vagy száradva mindenféle információval, tele vagy elképzelésekkel: „hogyan kellene történnie a dolgoknak”, tele vagy ítélkezéssel, tele vagy azzal, hogy „milyennek kéne lennie a világnak”, „milyennek kéne lenniük az embereknek”, „hogyan kéne történnie a helyesnek”, meg a jónak, meg a pozitívnak.

Így a valódi élet nem tud bejutni hozzád, el sem jut a tudatodig a valódiság. Talán olyannak látod magad, mint egy kemény és tömör vasrúd, nem hatol át a tudatodon semmi, ezért sokszor meghasad, eltörsz, megtörsz, berozsdásodsz az élettel való ellenállásodban, küzdelemben.

Nem engedsz magadhoz semmit és senkit. Minden oldalon és irányban harcolsz, több fronton is, ezért szét vagy forgácsolódva, szét vagy esve, olyan rozsdás érzeted van.

A munkádban, a szerelmi életedben, az egész léted egy nagy ellenálló mozgalom.

Pedig nincs is háború, csak épp megkeményítettek az elképzeléseid amik a fejedben történik az életről kialakított véleményeid miatt.

De valójában nincs ellenségeskedés, te csinálod a harcaidat, az élet folyamatosan melletted áll, csak nem látod, mert tele vagy. A gondodat viseli az élet, szeret téged.

Egyébként miért lennél életben? Miért születtél volna, ha nem így lenne? Az élet osztozni szeretne veled minden áldásában.

Amikor kiüríted az elképzelésidet és részt veszel a jelenlegi életedben, akkor te is virágzol az életeddel együtt.
Minden virágba borul, sőt most is rengeteg virág van körülötted és ennek a szépségnek állsz ellen, ettől különülsz el, mert gondolsz egy csomó őrültséget.

Valahogyan be kell fogadnod azt, hogy az ellenállásod az, a sok harc az ami elkülönít az áldástól, ami járna neked ha nem féltenéd magad annyira.

Nem vagy különálló, csak elkülöníted magad.

Az elkülönültség érzete az ami félelmet kelt benned és ez az önmagad féltése az, ami megtagadja az áldást és acél rúddá keményíti a felfogásod.

A bizonytalanság, az idegenség érzete, az, hogy úgy érzed minden összeesküdött ellened és tönkre akar tenni. Talán úgy hiszed, hogy mindenért meg kell küzdened, mm-ről mm-re. Így persze az életből sok minden eltűnik akkor is, ha azt hiszed, hogy mindig közelebb vagy.

Legyél inkább átjárható! Lebegj! Nincs szükséged az ellenálló keménységre, mert ebbe törsz bele, ez tesz tönkre akkor is, ha úgy hiszed, hogy közelebb kerülsz valamihez. Csak hiszed!

Az erő, amivel nyomod az életet, pont olyan erővel nyom vissza és ezt a nyomást, amit tehernek élsz meg valójában te nyomod… egyszerű fizika! Amilyen erővel hatsz valamire, az olyan erővel hat vissza. Az élet terheit Te csinálod magaddal, azzal az ellenálló erővel, amivel elkülönülten ellen nyomsz az élet áldásainak.

Kétféle út van előtted. A harcosé és a szerelmesé. Tőled függ melyiket választod és az a választásod jön létre, amelyikben élsz. Lehet ezt tudatosan és öntudatlanul is csinálni.

A felismerésed most kell, hogy megszülessen, mert valamelyikben benne vagy. Mindegyiknek következménye van az életed alakulására.

Ha a harcosok útját választod, akkor mindennel szembe szállsz és pokollá teszed a saját életedet és a környezetét is. Ez a nem tetszik semmi, nem vagyok elégedett, mindenki hagyjon békén, majd én megmutatom út. Már maga a harcos útja is egy pokoli kemény út.

Harcolj, de azzal a tudattal, hogy lesz olyan pont, amikor kicsit enyhül a figyelmed és legyőznek. Mindenkit le lehet győzni. Újra és újra le fognak győzni, és egyre tehetetlenebbnek is fogod magad érezni, mert ahol háborúk vannak, ott sok a sérelem és a sérelemből adódó gyűlölet.
Folytonos küzdelemben, képtelenség megnyugodni, mindig fog valami vagy valami szurkálni.

A szerelmes útja, az a résztvevő útja. Akinek ugyanúgy lehetnek céljai, de az élet aktualitása nem zökkenti ki. A szerelmes imádja az életet, már maga a hozzá állása is csodálatra méltó és termékeny.
Számára ott a lelki béke, ami létrehozza a dolgokat. Olyan termőföld, amiből minden szárba szökken, mert a legjobb táptalaja az élet fejlődésének és alakításának.

Olyan igazi otthon érzetet ad és ha lakod az életed, akkor abban nincs küzdelem. Már meg van hódítva, meg van szelidítve, mégis érzelmileg vad marad és szárnyal megállíthatatlanul akár a céljai felé is.

Tudja, hol a helye és ha ott neki jól esik lenni, akkor marad, de ha mennie kell, akkor mindenféle belső konfliktus nélkül elindul. Az élet ilyen formában olyan, mint egy nagy csapat, ahol Te vagy a többiekért és ők is érted vannak és ebből az egységből harmonikus az életed.

Senki sem azért született meg, hogy leigázza a másikat, hanem hogy tanítsa vagy hogy tolja előre és támogassa. A sok sok minden, amivel tele van a fejed nem engedi, hogy meglásd mennyire érted van minden.

Bontsd le a páncéljaidat és automatikusan megszűnik az ellenállásod. A félelem eltűnik és a szerethető élet nyílik meg előtted. Ez egy szeretetteljes állapot, amin keresztül átfolyik az élet, mint szívószálon a víz.

A félelem eltűnik és megjelenik a szeretet. A szeretet akkor nem tud kivirágozni, amikor túl sok az elvárás, az elképzelés, a kialakított kép, az agyalás… mert mindez, elkülönít az élettől. A szeretet virága a befogadásból, elfogadásból, tud csak kihajtani. Minden készen van, semmi sem hiányzik, már csak a Te ünneplésedre várunk. Válaszd a szerelmes útját, mert az ünneplés öröm, ahol felolvad az ego és megjelenik a valódiságod.

Sem pokol, sem mennyország nem létezik rajtad kívül. Tőled függ, hogyan nézel az életre. Ne engedd, hogy a lelkedben, fejedben, szívedben lévő elképzelt, valódinak, originálnak tűnő elképzelések bolondot csináljanak belőled.

Neked van választásod és lehetőséged is választani életformát. Te vagy az egyetlen korlát, gátja és akadálya ennek. Azaz amikor Te nem vagy, ezek a korlátoltságok megjelennek. Engedd önmagad működésbe lépni és eltűnik minden korlátoltság ami a fejed teliségéből fakad és nem az életből jön.

Az élet támogat akkor is, ha erről más a véleményed… de akkor valójában még mindig csak a véleményed az ami nem támogató. Ugye érted? Hajrá! Drukkolok neked, mint mindig!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!