fbpx


Hogy mi az, ami elszakít a magasztos törekvésektől? Ami lelombozza a hangulatod és tökreteszi a motivációd? Mindannyian tudjuk a választ, mégis azt látom egy társadalmi hisztéria alakult ki belőle.

Csak vess egy pillantást azokra az erőtlen gyerekként működő felnőttekre, akik a félelmeik miatt lemondanak arról az életről, ami járhatna nekik. Akik a társadalomból áradó félelmetes bűz miatt, felejtik el illatos álmaikat!

A kisebb energia befektetés választják, mert azt sokkal egyszerűbb mint bevállalni az álmaikért való küzdelmet és energiát tenni olyanba, ami túl nagy ellenállást fejt ki ellenük. Ahol sérülhet az egójuk, mert van benne kockázat!

Majd felmentésül magyarázkodnak és a magyarázkodást mikor nem érted, megtagadva az életet azt fogják neked mondani, hogy „Ezt te nem értheted”.

Azt fogják állítani, hogy mindig visszatart valaki és ha nem vagyok együttműködő velük, akkor veszekedni fognak velem, megbüntetnek, elítélnek, meg ellöknek maguktól.

Akik önmagukat értékeit kicsinylik le, azok azt próbálják bizonygatni, hogy lehetetlen küldetés lenne bármit is megvalósítani, mert úgyse érik el, meg nem elég tehetségesek ahhoz, hogy véghez vigyék.

Ezek azok a Öngátló elképzelések, amik elhervasztanak minden olyan álmot, amik épp nyiladozóban van. Nyiladoznál, de túl sokat aggódsz a miatt, mi lesz ha kinyílsz teljesen! A virágok soha nem aggódnak, csak egyszerűen kinyílnak. Nem bátrak, csak teszik a dolgukat!

Mi emberek vagyunk olyan kreatívak, hogy minden eshetőséget elképzelünk és a sok lehetőségben ott vannak azok az eshetőségek is, amikben feltételezhetően, nem leszünk „jól”. Ezért visszamászunk a csigaházba!

Ha felnőtt életet szeretnél élni, akkor meg kell haladnod a gyerekes gondolkodást és menekülés meg támadás helyett, bele kell állni azon félelmetes elképzelések közepébe, amik nyilvánvalóan nem támogatják a kivirágzásodat.

Fel kell ismerni, hogy mind ez az ellenérv amivel támadod a kivirágzásodat, csak a negatív hitrendszereid konstruktív elképzelései, amelyet mi magunk erősítünk meg a lekicsinylő gondolkodás módunkkal.

Hátba támadjuk saját magunk felnőtt énjét és visszataszítjuk magunkat az időben egy olyan horrorba, amiben gyerekes és kiszolgáltatott énünket erősítjük hitrendszereink félelemre épülő elképzelésivel.

Ha nem emeli most éppen rád a kését egy véreskezű gyilkos és nem egy karambol közepén vagy az ütközés pillanatában, akkor a félelem csak a fejedben zajlik, de a valódi életben nem történik. Tehát benned zajlik és nem az élet adott rá okot!

Az okod csak felvetés, a jövőbe nyúlik, nem most történik! Így csak fantáziálsz, valódi okod csak az agyszüleményeid!

Hogy ez miért van így? Azért, mert a gondolataid és az érzelmeid nem a tieid, hanem ők birtokolnak téged vagy csak egyszerűen az elmédet nem megfelelően használod.

Amikor azt kérdezed magadtól, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak? Ez a kérdés csak is abból a birtokból származhat, ahol nem Te vagy a tulajdonos. A szíved és az eszed uralkodik feletted!

Vedd vissza a hatalmadat! Te sokkal nagyobb vagy, neked van ráhatásod az életedre, birtokold és ne féld az életed! Ha erről szeretnél többet tudni és nem csak elméletben megvalósítani, akkor legyél bátor és gyere el valamelyik Szemináriumomra.

A félelem nem természetes! A félelemnek nincs pozitív oldala! Nem fog ösztönözni arra, hogy tovább próbálkozz! Nem fogja erősíteni a személyiségedet! A félelem tüzes kardja szó szerint kiégeti a szemed és megvakít.

Lehet, hogy szükséges ösztön, mert nagyon támogató tud lenni vész esetben, amikor menekülni vagy épp támadni kell. De ma már nem élünk dinoszauruszok között, de dinoszaurusz gondolatok között sokszor igen. Több kárt okoz, mint hasznot!
Akik ösztönző és motiváló erőt látnak benne, azok csak önigazolást keresnek és a megnyugtató hazugságokat.

A félelem nem mozdít el magasabb életminőséghez és nem fog támogatni magasztos céljaidban! De még elképzelni sem fog segíteni abban, hogy legyenek céljaid! Egyetlen célja van, hogy megszabadulj valamilyen fájdalomtól, feszültségtől vagy mint a dinoszaurusz korban a fenyegetettségtől.

Nem húzható rá minden élethelyzetre, de mégis konstruktívvá válik és berögzültté, hogy mindenáron biztonságban akarjuk tudni magunkat vagy az egónkat és a kisebb ellenállás felé húzunk, ahol nem kell annyi mindent bele tenni a dolgok alakításába.
A félelem egyetlen feladata, hogy segítsen abban, hogy a tested ne sérüljön meg, valamint hogy elkerülje a halált. Ennyi csak!

És nem vagyunk mindennap olyan helyzetben, hogy szükség legyen rá! Tudod mire használod? Az egód védelmezésére!

Az egó irányította vággyá alakult, mert érzelmileg kényelemben akarod tudni magad! A félelem nagyszerű rövidtávfutó, arra a 10mpre optimális, de annyira szívós lett, hogy hosszútávfutó lett belőle… de olyan bajnok, aki elszívja az energiáidat és belőled lesz olyan szívós.

A kezedbe egy mankót ad, így az életben csak araszolni vagy képes. A kérdésem csak annyi! Meddig függsz a mankódtól? Te is tisztában vagy a válasszal!

Addig, ameddig vissza nem nyered az energiáidat, ameddig a félelem bajnokait táplálod önmagad nagyszerűsége helyett. Merd kifejezni magad, legyél bátor és vállald be azt, ha félelemben élsz.

Tényleg többször menekültem én is önmagam elöl, mint valódi veszélytől! Én rettegtem attól, hogy kiálljak egy mikrofonnal a kezemben és napokat beszéljek százakhoz.

De valójában, soha senki nem akart megölni azért, mert a színpadon állok és beszédeket mondok szemináriumokon. Az igazi okom, soha nem volt meg a félelemre.

Valójában nem fizikai, hanem érzelmi biztonságra vágytam… inkább úgy fejezném ki magam: Hogy féltem attól, hogyan fogom magam érezni! Hogy megfelelő leszek-e önmagam előtt!

Be voltam tojva attól, mi lesz ha elakadok és nem tudom kifejezni magam! Vagy hülyeségeket beszélek! Nem arról volt szó, hogy „elkap a félelem” hanem arról, hogy „én félek”… óriási a különbség!

Én félek, vagy a félelem csinál velem valamit! Az egóm sok évig átvert! A félelem valójában nem tett velem semmit! Én csináltam magammal olyat, amit az egóm maximálisan támogatott.

Figyeld meg, hogyan csinálsz Te is! Hogyan vered át magad azzal, hogy a kényelemre fókuszálsz és nem akarod rosszul érezni magad… ez inkább egy balfék életére vall és nem a tiédre! Egy balfék elképzeléseire, aki önmagától van betojva, na meg a céljaitól!

Mert amikor Te is belemész és benne vagy a megvalósításban…. valójában semmi rossz nincs abban, hogy megvalósítod az álmaidat!

Az egód fegyvere a félelem és bizony nem akarja, hogy nagy legyél az életedben. A nagyok csak meg súgom, bátrak és belemennek olyan kényelmetlennek kinéző dolgokba, ahol egyébként megvalósítják az igazi kényelmet!

Mindannyian ki akarjuk magunkat fejezni szabadon és biztos vagyok benne, te is a tőled telhető legjobbat szeretnéd nyújtani az élet színpadán! A legnagyobb kihívás, hogy a még zöldfülü elmében a félelem még nagyobb és hangosabb, talán fontosabb is, mint az Önismeret és az Önkifejezés vágya.

A félelem sokaknál még fontosabb annál, hogy kiteljesedve változást érjenek el az életükben és több figyelmet adnak a nyüszítésre, mint a szépséges énekekre! Te mit hallasz erőteljesebben? Önmagad céljait és lehetőségeit? Én bízom benned, hogy nem csak hallod, hanem meg is teszed és eljutsz a célig!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!