Sokszor tűnik keserűnek és ízetlennek az élet. Ha körbenézel a nagyvilágban, vagy akár a közvetlen életteredben is. Azt látod, hogy emberek használnak embereket, kihasználják a tehetetlenséget és szegénységet, sokszor nagyszerű kapcsolatok szakadnak meg, a természet haldoklik, rengeteg háború és gyűlölet uralkodik a világban. Talán azért, mert igény lett a passzivitásra és sokan elfelejtik mit is tehetnek aktívan, ezt fogom ma kifejteni neked és bízom benne nagy lesz a tanulságértéke számodra!

Sziasztok innen Máltáról! Alkotói szabadságra mentem és addig nem megyek haza, ameddig az új könyvem nincs készen. Jó cél nem?

Túl sokan hiszik el az általános, félelmeken alapuló passzivitást. Kétségek között, sodródva kilátástalanul, céltalanul tengődve, egyik napról a másikra, szinte haldokolva vagy csak egyszerűen panaszok között, nap mint nap.

A beletörődés abba, hogy esélyük sincs arra, hogy talán kicsit jobb lehessen vagy legalább rosszabb ne lenne. Valójában a sok sok negatív kép miatt, természetesnek tűnhet a következtetésük és a kétségbeesésből származó kétségbeesett jövőképük.

Fontos lenne azon elgondolkodnia mindenkinek, hogy tényleg ez a valóság? Tényleg ennyire kétségbeejtő a helyzeted? Valójában, mindenki ugyanebben a világban él, engem is érnek és téged is érnek negatív hatások.

Megértem azokat, akik nem hallottak jobbról és az egész lényük átitatódott a bizonytalansággal. Ők nem tudnak arról, mi is az a kiegyensúlyozottság, mi az a béke. Ők megtanultak háborúzni és ízig vérig harcosok, akik a túlélésért küzdöttek mindig is.

A nagyapái és azok nagyapjai is, az összes felmenőjük élete az egyensúlyhiányról szólt. Ők azok akik apáról apára arra voltak kiélezve, ami nem megfelelő, ami nem jó és a küzdelmük, minden energiát elvitt.

Egyszerűen már nem maradt energiájuk arra, hogy élvezzék az élet adta jó dolgokat, így esélyük sem maradt arra, hogy elgondolkozzanak kicsit is azon, hogyan lehetne ezt a sorszerű öröklődést megállítani, vagy egy kicsit is változtatni bármin is.

Persze ha esténként nem csak beesne az ágyba és egy pici energiát másra fordítanának, valószínű akkor sem történne semmi, mert mást tanultak meg, más a stratégia és mások a tradíciók is.

Az életvitelük egészen más, mert megtanulták nem felvállalni a felelősséget, eszükbe sem jut tanulni, az önfejlesztés pedig luxusnak számít köreikben vagy valami haszontalan időtöltésnek, sokkal egyszerűbb a többieket elgáncsolni és úgy kiemelkedni.

Sajnos sokszor a magatehetetlen ember túlélési ösztöneiből fakadva, másokat tesz tönkre, a saját túlélése érdekében. Fontos, hogy megértsük őket, de még ha egy pillanatnyi megoldás is, az én lelkiismeretem pl. nem engedné meg és a saját boldogtalanságom áldozatává válnék hosszútávon.

A félelem generálja azt, hogy emberek, embereket használnak fel a saját céljaikra. Azok, akik a vezetettségben találják meg a látszólagos biztonságot, könnyen irányíthatókká és kiszolgáltatottá vállnak.
Saját nézőpontjuk áldozatává degradálják magukat, hiszen nem szeretik a felelősséget, tartanak a felelősségtől, mert az túl nagy falat számukra.

Azokról a felnőtt emberekről van most szó, akik könnyen félelemben tarthatóak a felelősség révén. Olyanokról, akiknek ha azt mantrázzák, hogy a világ egy kegyetlen és kihasználós tér, akkor azt el is hiszik.

A félelemeken alapuló marketing, aminek sokan bedőlnek, azért olyan hatékony, mert ha ennyire kétségbeejtő a világ, akkor kell egy védelmező, kell egy erő, ami alá ha tartozik, akkor biztonságban élhet.

Azért, hogy megtartsák a védelmet, lemondanak bármiről, lemondanak a fejlődésről, az önállóságról is fizetségül. Hihetetlen számomra, hogy a biztos rossz mennyire életmóddá vált és a bizonytalan jó, mennyire hihetetlenné.
Fontosnak tartom ezen félelemek felszámolását. El kell tüntetned a félelemet és az ebből adódó kiszolgáltatottságot is. Még ha félelmetesnek is tűnik, meg kell tanulni a saját szemeddel látni a világot, ki kell nyitnod akkor is, ha erős a fény, ha a szokatlan felelősség erős fénye szédülést is okoz.

Nem kell más szemén tájékozódni, akkor sem, ha az övé olyan tapasztalt szem. Nyitva kell lennie a szemednek, hogy legyenek saját tapasztalataid. Ha már látsz, láthatsz mást is, mint amit vetítettek a többiek.

Vajon tényleg annyira veszélyes a világ? Vajon tényleg szükséges állandó készültségbe lenned és napról napra élned? Tényleg a világ peremén élsz, haldoklik minden és mindenki körülötted?

Engedd meg a meglepetést, mert a korábbi kiszámított világ egészen más, mint ami most van.

Van élet a gyűlöleten, kihasználáson és kötelező erőtlenségen túl. Megértem, ha korábban az egyensúlyhiányból fakadóan, kétségeid voltak és a megmentőidre volt bízva az életed alakulása.

Bele voltak kényszerítve olyanba, amitől kapta a segítséget és a megélhetést. De a szívedet is befagyaszják, persze, hogy csúszkált a jeges körülményeken a lábad. A szíved amikor felolvad a zord és fagyos kétségeidből, valamit látni fogsz. Valami egészen mást mint eddig.

Az emberek csodálatosak. Az emberek figyelmesek és támogatóak. Olyan sokan tesznek a másikért önzetlen szeretettel. Hányan teszik szebbé az életüket és hányan mások életet és, spontán csak örömből és segítő szándékkal.

Ők is léteznek én nagyon sokat látok és ismerek. Észre kell venned a világ ezen oldalát is! Amikor látod, akkor már hinni sem kell benne. Ott van és meg tudod fogni.
Valahogy így tanuljuk meg egymástól azt, hogy lehet szebb és jobb. A remény, a cél mindig utat nyit neked, hogy ezek a csodák kiteljesedjenek az életedben, nap mint nap.

Önreflexiós folyamattá növi ki magát az életedben, mert amilyen a szíved, olyan az életed is. Ahogy dobog, ahogy vérzik vagy tündököl, amilyen a hőmérséklete, az mind mind hatást gyakorol a környezetedre és a szemedre is, ami megláthatja a „hogyan továbbot” is.

Elég csak a szemeden változtatni, az indítékaidon és egészen mások lesznek a környezeti hatások is. Mindenki nagyobb örömmel találkozik vidám, életerős emberekkel, mint a feszültségtől robbanó őrültekkel.

Az életvitelét, az életének minőségét, mindenki magának köszönheti. Nagyon kemény és nehéz feladat azokat a berögzült szokásokat félre tenni, amiket évek alatt vagy akár a felmenőinktől is megtanultunk.

Nem könnyű változtatni semmin sem, de ha szívesen találkoznál önmagaddal az utcán és meg is fordulnál magad után, akkor az életed igazán szép és eredményes.

A kiábrándító, hogy azzal, hogy te megváltozol, másképp látod a világot, azért a világban mindig lesznek olyan emberek, akik akarnak majd valamit tőled és ki akarnak majd használni, fel akarnak használni magasztos céljaik eléréséhez.

Igen ők lehetnek félelmetesek és nagyon erősek, hatalmasak is, de mégsem ők azok, akik elvesznek tőled valamit, amit nem szeretnél odaadni. Ők is a világ részesei lesznek mindig.

Az életed alakulásának kormánya, a boldogságod legnagyobb ellensége, mégsem ezek az emberek vagy körülmények. Nem azok ártanak a legtöbbet, akik kihasználnak másokat vagy panaszkodnak és rosszindulatúak. Ezek következmények, de neked az okokat kell megfejtened és tövestűl kitépned.
Nem másokban van a hiba, ők még mindig csak kifogások és magyarázatok.

A legerőteljesebb erő, ami tönkre képes tenni bárkit, az a passzivitásra való igény. Most nem a jól megérdemelt pihenésről beszélek, hanem olyan életvitelről, ahol szinte életcélnak tekinthető a passzivitás.

Tudod miért nem a többiek? És miért a passzivitás? Azért, mert tönkretenni csak azt lehet, aki hagyja magát, és részese lenni a rosszindulatban vagy eszközzé zsugorodni a kihasználtságban, mind mind következmény. Ez ha még látványos és piszok fájdalmas is, attól még mindig csak a felszín.

Ha nem lennének olyan sokan passzívak, szemlélők, akkor egészen más lenne a világ. Az aktív élet úgy hatna a kártevőkre, mint csótányokra a gáz. Nem lehet olyan aktív, felelősséggel élő embert kihasználni és tönkretenni, aki tudja és teszi a dolgát. Vannak céljai és kilátásai, az ilyen embernek nem opciós az élete, nem téríthetőek el mások életcéljainak a megvalósításához. Egyszerűen nem olyan hülyék, hogy szolgák legyenek és az áldozati szerep sem áll jól nekik.

Persze önmagában csak tenni, csak cselekedni cél és irány nélkül nem kielégítő, de még mindig jobb valamit tenni, mint semmit. Fontos a tüntetés, de kevés ahhoz, hogy igazi változás történjen. Fel kell lépni a téves magasabb hatalom ellen, de kevés eltüntetni valamit.

A kielégítő pozitív változás, csak is olyan célok alternatívái közül választható, ami előre mutat és nem a rossz rendszer büntetéséről szól. Hiába tüntetsz a rossz rendszer ellen, ha nem tudod, milyen rendszer lépjen a helyébe. Rendszerek nélkül, kormányzás nélkül, nem lesz jobb, inkább nagyobb káosz.

Azért, mert valami ellen vagy, valami ellen harcolsz, azt is tudnod kell, mi mellett állsz, mit támogatsz. Küzdeni valami ellen kevés, valamiért viszont érdemes.

Nem tudom mindezek ellenére gonosznak látni a világot. Túl nagy divat lett megnevezni a rosszat. Divat lett a gonosz meglincselése és bután hangzik, de a jó emberek degradálása is. Olyan mintha senkinek semmi nem lenne soha jó. Az az élet, ami az ellenállásra épült, egyik rendszer sem tud kiszolgálni. Neki az elégedetlenség a fontos, mindegy kihez fűződik, mert megtalálja azt, akit gyűlölhet is akár. A gyűlölet olyanokat lát, akit lehet gyűlölni, a szeretet pedig olyanokat, akit lehet szeretni. El kell döntened, Te kiket keresel. Csak rajtad múlik!

Csak nézz körbe velem és látni fogod azokat, akik tesznek a világért, talán érted is és értem is. Akik tényleg aktívak és nem restek lehajolni azokért az elesettekért is, akikhez sokaknak nem lenne gusztusok.

Én nap mint nap igyekszem ezeket felfedezni a saját életemben is és értékelni emberségüket, tetteiket jutalmazni. Nem várják a kitüntetéseket és elismerést sem szeretnének, nem állnak mikrofon elé, csak csendben és hétköznapi egyszerűséggel teszik a dolgukat.

Annyira szép a világ. Nem kell elhinni a panaszkodós ajkakat. Csak nézz körül, csak lásd a lényeget és kitisztul számodra is a kép. A föld nem csak egy nagy sárgolyó, tele van élettel és csodákkal.

A csodáknak pedig akkor leszel részese, ha minden perced, amit az életben eltöltetsz, értéknek látod. Ha ezen az úton jársz, Te is csodává változol mások életében és olyan ajándékká, amit az élet többszörösen ad vissza neked jutalomként.

Lehajolni másokért és a passzív kihasználás helyett, aktívan adni úgy gondolom a legjobb fektetés lesz az életedben.

A legszebb az egészben, hogy olyan akaratlan hírré változol a világban, ami sokkal erőteljesebb formáló erővé válik nem csak a saját, hanem mások életében is, mint az a sok sok mocsok, ami akár a tvből is ömlik.

Legyen erős a hited és képviselj olyan emberi életstílust, ami megtöri a régi szokásokat és olyat képvisel, amire büszke lehetsz.

Mindezek után már nem fogsz kételkedni abban, hogy lehet jobb és szebb bárki élete, hiszen két lábon élő referenciaként mutatod meg magad azok számára a változás lehetőségét, akik csak a szemüknek hisznek.

Ezzel ösztönzöd cselekvésre azokat, akik közömbösségükkel passzivitásba élik kiszolgáltatott félelemmel teli életüket. Hajrá!