Az akaraterő nem segít. A szeretet viszont igen. Az akaraterő nem erő, hanem ellenállás olyannal szemben, amit akár szerethetnél is. A szeretetben van az az erő, amit akaraterővel szeretnél elérni.

Amikor az akaraterő eltűnik, vagyis az ellenállás megszűnik, akkor szabad folyást engedsz egy olyan erőnek, amit szeretetnek nevezhetünk. Csak nézd meg, hogyan csinálod. Reggel amikor felkelsz. Azt akarattal teszed és akarod csinálni a napod, hogy az jól menjen vagy azt mondod reggel, hogy „áááá ez egy piszok jó nap lesz” és alig várod, hogy csinálhasd. Az aki akar, az lehet, hogy magára tudja kényszeríteni a „jót” de ez inkább olyan vallató eszköz, amivel kicsikarják, kikényszerítik a végeredményt. Lehet ilyen vallató életet élni, de hogy egy pici öröm sem lesz benne, az egészen biztos.

Lehet, hogy most úgy hiszed, hogy nagyon erősnek kell lenned, hogy túlélj egy napot és magadra kényszeríts feladatokat, mert legbelül tudod, hogy „meg kell csinálnod”, mert ezen múlik, hogy pl. kifizeteted a számlákat, a gyereked élete, a főnököd elismerése vagy csak egyszerűen le akarsz fogyni.

De mi lenne, ha ugyanezeket megtennéd, csak épp ellenállás nélkül, szeretettel. Csak, hogy tényleg értsd a különbséget, itt egy példa.

Soha nem felejtem el, amikor karatéztam és rengeteg időt töltöttem el az edzőteremben. Tényleg reggeltől estig csak csináltam, csináltam és csináltam. Heti kb 30-40 órát és keményen fizettem a külföldi útjaimat, az edzőtáborokat, megvettem a felszereléseket is.

Rengeteg energiát, időt, pénzt hagytam ott. Kívülről talán úgy tűnik, hogy rengeteg akaraterővel lehet ezt csak megtenni. De az igazság az, hogy akaraterővel nem lehet ennyit csinálni semmit, hosszú éveken keresztül. Illetve számomra elképzelhetetlen, hogy szeretet nélkül, magamra kényszerítsek bármit. Hosszú éveken keresztül, ez számomra elképzelhetetlen.

Tudom, hogy sokan éltek ilyen kényeszerben, mert úgy érzitek, hogy az akaraterőt kell növelni ahhoz, hogy haladjon az életetek. Én úgy hiszem, inkább a szeretetet kellene növelned ahhoz, hogy jól menjenek a dolgaid.

Nem azt állítom, hogy szeress mindent, mert az is egy kényszer lenne. Talán az is felmerül benned, hogy a szeretetből nem fogsz megélni, mert Te ma pl. nem dolgoznál, hanem tollasoznál egész nap, mert azt szereted. De én most nem errőll beszélek. Nem a tevékenység szeretetéről, hanem fordítva. Először a szeretet és minden más utána és nem fordítva. Amit csinálok, abba beleteszem a szeretetemet. Bármit is csinálsz ma, azt tedd szeretettel és ne erölködve.

A szeretet elfogadó és nem ellenálló. Csak hogy megértsd, miért lesz jobb és eredményesebb egy olyan napod, amikor szeretettel ruházod fel azt, amit épp csinálni fogsz.

Ne azt szeresd amivel kapcsolatba kerülsz, hanem viszonyúlj hozzá szeretettel. Reggel felkelsz! Vedd elő a szeretetedet és vidd magaddal mindenhová.

Az elfogadáson kersztül lásd az életet. Miért ne fogadhatnánk el azt, miben benne vagyunk? Benne vagyunk most, de az elfogadással lehetőséget adsz annak is, hogy holnap, jobban alakul minden. A lehetőség, az igazi változás lehetősége valójában ellenállásból nem jöhet, csak is elfogadásból. Ami ellenállásból jön létre, az továbbra is csak ellenállást generál… hosszú távon egészen biztos.

Talán az könnyíthet az életeden, ha folyamatként tekintesz rá. Ha tudod, hogy az amit ma kezdesz a napoddal, az elvezet oda, ahol legszívesebben lennél. Ha tudod, hogy ma dolgozol azért, hogy hétvégén tollasozhass egész nap. A mai napom fogja meghatározni a jövőmet is.

Így lehet úgy hiszed semmi nem változott, mert ha ma dühöngsz, akkor is fogsz hétvégén tollasozni…. ugyanaz történik igen, viszont valami, vagy inkább valaki az egész folyamat képviselője mégis más lett. Te változol meg, így a folyamat is elindul egy másik irányba.

Én viszonylag könnyű életet élek már, nem kell semmi olyat megtennem amit nem szeretnék. Illetve van választásom, hogy ma mit fogok megtenni és holnap milyen lesz a napom. Így akár választhatom azt is, hogy reggeltől késő estig dolgozom, mert valójában élvezem.

De ez nem volt mindig így. Mert sok sok évig, nem volt választási lehetőségem, vagyis azt hittem. Be kellett mennem a céghez dolgozni, ha akartam ha nem, ott kellett lennem, hogy az életem alapvető szükségleteit ki tudjam fizetni.

Akkoriban ez volt a motivációm. Volt, hogy szenvedve keltem és nagyon nagy akaraterőt kellett generálnom ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjam nyitni a szemem a takaró alatt. Viszont, volt egy nap, amikor azt mondtam, hogy „beviszem a szeretetemet és nem hagyom otthon”.

Hogy ez mit jelent számodra, azt nem tudom, de számomra azt jelentette, hogy el fogom fogadni azt amit lesz és elkezdem kicsit értékelni a napomat.

Tényleg nem élek örökké, minden napnak megvan az értéke, illetve meg kell keresnem, hogy számomra is jelentsen valamit az érték. Ez volt az a pont amikor rájöttem, hogy ingyen van a kávé és milyen jó elfáradni a munkámtól és utána nagyot aludni.

Őrülten hangzik, de kb három hónap múlva kirúgtak. Pont akkor, amikor elkezdtem élvezni legjobban azt, amibe korábban az akaratomat akartam beletenni és erőt generálni ahhoz, hogy túléljek egy napot.

Az amit nem igazán szeretünk…. hogy változik meg olyanná, hogy szeressük? Első hallomásra talán megijedsz attól, hogy kirúgnak. De ha másodszor ránézel, ez is egy olyan változás, amire én személy szerint nagyon vágytam, de nem léptem meg önállóan.

Mert a számlákat valamiből ki kellett fizetnem. Én ilyen szűken láttam akkoriban az életem, abból gondolkodtam és terveztem, amiben benne vagyok. Nem igazán látunk túl azon, amiben élünk. Illetve nagy feladat túllátni bármin is.

Én segítséget kértem, tényleg voltam egy csomó tréningen, coachnál is, hogy segítsenek „látni”. Ha bárki is azt hiszi, hogy egyedül ez megy, az óriásit téved. A sportban természetes, hogy van mindenkinek edzője, mert meg kell tanulni.

Nem értem, amikor azt hallom, hogy „majd én tudom”… az életünkhöz vajon miért ne kérhetnénk egy edzőt? Nem lenne sokkal könyebb mindenkinek? Ha a sportot lehet tanulni, akkor az élet és önmagunk működését is. Sokan ezt már látják ezt tudom és ők tényleg tesznek is azért, hogy jobban és szerethetőbben alakuljon.

Az élet akkor állt mellém, akkor támogatta a változásomat, amikor kész lettem rá, illetve felkészítettek rá. Amikor elfogadó lettem és nem ellenálló, húúú amikor látod a különbséget, szó szerint megmozdul a föld.

Az én földem tényleg megmozdult. Jól kirúgtak, hogy legyen jobb munkám. Sokszor utólag vagyunk ilyen okosak, de azzal, hogy felkészítettek a változásra, várható volt. Talán ez a legjobb abban, ha tudatosan élsz.

Sokunk változtatnak akaraterővel, talán képesek kirúgatni magukat, vagy elmennek egy másik munkahelyre, de ők semmit nem változnak, így többnyire ugyanazt élik meg mindig, csak más helyen.

Az én szeretetem viszont egy teljesen új életet generált számomra, amibe nem csak a szeretetemet viszem el, hanem amit csinálok azt is szeretem. Ugye milyen csodálatosan hangzik? Maga a folyamat viszont jobban hasonlít az elején egy tragédiára.

Egy nagy földrengésre, ahol összeomlik minden, ahol mindenki jajgat és kétségbeesik. De Te, aki fel vagy erre készülve, már a szép új házakat, utakat és boldog életet látod. Ahol mindenki mosolyogva beszélget a másikkal sikerekről és nagy kalandokról.

Ha úgy érzed, hogy ez most neked nehezen megy, mert épp gyűlölsz mindent amit nap mint nap meg kell tenned, akkor ne a tevékenységet akard megváltoztatni.

Ne a csinálnivalóval foglalkozz, hanem a „gyűlöleteteddel”, illetve ami a gyűlölet helyén lenne, ha nem lenne benned. Mit kezdenél azzal, ha nem gyűlölhetnéd pl. a munkádat, a társad, a főnököd, önmagad vagy bárkit is találsz hozzá.

Ha nem lenne benned gyűlölet, akkor mi maradhatna. Sokatokban üresség lenne tudom és ez az üresség, jobban hasonlít az éhségre. Éhezni senki nem akar és talán jobb tele tömni magunkat valami szeméttel…De ha nem sieted el és szeretnél másképp, jobban élni, az ürességet egyszerűbb betölteni szeretettel, mint utálattal.

Utóbbi az a szemét, ami miatt akaraterőt szeretnél és nem engeded be azokat az értékeket az életedbe, amit szerethetnél is és akár meg is élhetnél belőle.

A szeretetnek és a megéhetésnek valójában semmi köze egymáshoz, mégis most kicsit összekevertük, hogy akár élvezhetsz is olyan tevékenységeket, amikre egy külső megfigelő azt fogja mondani, milyen kitartóan, erőn felül csinálsz… valójában csak szereted csinálni és amit szeretük, azt nagyooon nehéz abbahagyni.