Itt a karácsony! Boldog karácsonyt mindenkinek! Egy nagyon érdekes és szívszorító megfigyelésen vagyok túl. Akárhol járok, bárkivel is beszélek, mindenki feszült, mindenki ideges és kapkod.
Az emberek lögdösődnek és nagyon csúnyán néznek a másikra. Kicsit elmélyültem a témában és szerettem volna megérteni ezt a nagy lázat, amitől mindenki homlokán izzadságcseppek úsznak és vörösen izzó szemekkel fürkészik a többieket.
Pedig itt a karácsony, a szeretet mámor amiben úszhatna mindenki! Valamiért mégis harapni lehet a feszültséget bárhol is megfordulok.
Megmondom őszintén, kicsit engem is magával ragadott ez az egész mizéria. Kicsit meg kellett állnom, hogy felébredjek belőle, erről szeretnék most egy picit beszélni. Hogy Te se aludj bele ebbe a karácsonyi őrületbe!
Csak gondolj Te is vissza egy esetre, amikor kint jártál a többiek között, mondjuk hétvégén egy plázába és téged is elragadott a tömeg és feldúlt lettél.
Én azon gondolkodtam el, hogy tényleg a másikra haragudtam? Tényleg a másikra haragudtál? Amit tett veled, mondott vagy nem tett meg, pedig olyan jól esett volna ha megteszi? Rá haragudtál vagy azért haragudtál rá, mert a fejedben volt egy elképzelés, ahogyan kellett volna neki viselkednie?
Mindannyiunk fejébe van egy szabály arról, hogyan is kell valamit csinálni és ha ezt a szabályt valaki megszegi, általában valahogyan Te is bünteted öntudatlanul. Ha meg nem is vered, haragudni fogsz rá.
Pedig nézzük csak meg, mi történik? Minden haragodnak okai, a szabályaid be nem tartása vagy épp a szabályaid összezavarása miatt történik. Valaki tesz veled valami olyat, ami megsérti az elképzeléseidet arról, hogy mit és hogyan kell veled tennie és a helyett, hogy odafigyelnél az érzelmi világodra, haraggal válaszolsz.
Nézzük a karácsonyi vásárlást. A nyugalom olyan, mintha nem férne sok ember közé, mintha ki lenne rekesztve, ha sokan vagyunk.
Tiszteletlennek érzed a többieket, mert hozzád érnek, meglöknek vagy rád néznek, de az is lehet, hogy odaszól valamit hangosabban. Ha egy ember hozzád ér, fellök vagy kiabál veled, akkor úgy érzed, hogy ő nem vesz emberszámba, tiszteletlen, ez a saját szabályod.
Pedig általában ezek idegen emberek és lehet, hogy megcsúsznak vagy rohannak, vagy csak nagyon lendületesek. Valójában semmi köze a tisztelethez vagy ahhoz aki Te vagy.
Ha belegondolsz, mindenki ilyenkor ugyanazért a célért igyekszik a maga módján és egymásra reagálnak. Ez olyan mint két testvér vitája, soha nem derül ki, hogy ki volt a ludas és ki kezdte.
Nem tudjuk, hogy most mi voltunk hamarabb idegesek vagy a másik feszültsége ragadt ránk. Ami viszont minden reakcióban hibádzik, maga a reagálás és a felelősök keresése.
Azaz mindenki a másikra figyel és nem önmagára. Egy pillanatra engem is magával ragadott a tömeg feszültsége és magamra néztem, olyan érzésem volt, hogy pucér vagyok.
Semmit nem tehetek a többiek nyugalmával, nem adhatok nekik szeretetet, nem tehetek semmit azért, hogy ők jobban legyenek. Feladtam és baromira nehéz volt ezzel szembesülni. Azaz semmit nem tehetek értük.
Hiába állítanék meg minden idegeskedő, a vásárlás hevében úszó embert, hogy „hello, mi lenne ha nyugodtabb lennél? Mi lenne, ha szeretetteljesebben viselkednél?” valószínű csak félrelöknének az útból és pont ezért éreztem magam pucérnak. A tehetetlenség ilyen.
Viszont, amikor kinéztem ebből a karácsonyi vásárlási őrületből, megláttam valami szépet is. Hülyén hangzik, saját magamat láttam meg egy tükörben. A megoldás annyira egyszerű volt. Neked is az.
Ha esetleg ma idegeskedsz, vagy mérgelődsz, izgatott vagy egy másik ember miatt, jusson az eszedbe, hogy nem az emberek viselkedése okozza ezeket az érzelmi hullámokat, hanem az az elképzelés, az a szabály, amit a helyes viselkedésről kialakítottál.
Nem baj, ha a többiek másképp csinálják, mint ahogyan azt szerinted kellene. Ez segíteni fog neked abban, hogy ne a másikat vagy saját magadat bántsd.
Az én feszültségem, pillanatok alatt elszállt, amikor felismertem azt, hogy én csak reagálok a többiekre. A viselkedésüket értelmezem, persze tudat alatt és nem találtam helyesnek a viselkedésüket.
Eltértek a viselkedési szabályaink és engem ez zavart. Érdekes volt, mert amikor abbahagytam feszültnek lenni, valami megváltozott. Mintha az eddigi feszült emberek annyira siettek volna, hogy el is tűntek.
Mint amikor egy tüntető tömeg végére érsz és maradnak a sétáló anyukák és szerelmes párok. Megváltozott minden körülöttem. Ennek csak egy magyarázata lehet, mégpedig az, hogy nem feszültségből próbáltam megoldani az ő nyugalmukat.
Nem a zavaromból akartam megszerelni a környezetemet. Hanem megérkeztem az igazi ünnephez és a szívemből láttam a többieket, a szeretet szememmel. Már nem zavart az, hogy hozzám érnek, hogy meglöknek, mert megértettem kicsit a másikat, miért csinálja.
Nem baj, ha másképp csinálódnak a dolgok, mint ahogyan én szoktam vagy szeretném. Nem baj, ha mások az „életről alkotott” szabályaink. Sőt, a különbség, csodaszép! Vajon mi a fontosabb?
A szabályok betartása, vagy a többiekkel való kapcsolatom? Tény, hogy az egymással konfliktusban lévő elképzelések és szabályok paradoxonja az egyik oka annak, hogy az emberek túl sok feszültséget találnak a többiekben. Csak elég haza menned és mi történik?
„Szívem, annyira szeretek, kivéve amikor széthagyod a ruháidat” vagy „szeretlek, kivéve akkor amikor kiabálsz velem”.
Néhány rész ugye most megmosolyogtatóan apró és talán jelentéktelenek is tűnik, de hatalmas problémákat képes okozni akár a szeretet ünnepén is.
Úgy tudod őket a legjobbá kezelni, ha beismered magadnak is, hogy a helyesről való elképzelésednek, nincs valóság alapja. Illetve ha felfedezed azt, hogy a helyes, nem a realitáson alapuk.
Az, hogy mit, hogyan kell csinálni és hogyan kell helyesen csinálni, ezek a szabályok, teljesen önkényesek! Azért, mert Te használod, alkalmazod, neked bevált, fontosak is neked, nem jelenti azt, hogy azok a legjobb vagy helyes szabályok, elképzelések.
Ha a szabályod, háborút szít és nem az otthoni békét és szeretetet erősíti… azaz mindig konfliktus származik belőle, akkor el kell rajta kicsit gondolkodnod, hogy azért mert így szoktad meg, azért mert így csináltad mindig, lehet, hogy helytelen.
A szabályok úgy hiszem azért jöttek létre, még a nagyvilágban is, hogy a békét fenntartsa. A szabályok otthon azért vannak és ez igaz karácsonykor is, hogy meglegyen a szeretetet és erősítsék az összetartozást… bizony nem azért, hogy romboló legyen, hogy karácsonykor kiakadj azért, mert nem elég meleg bejgli vagy nem elég magas a fa. Az ajándékok pedig úgy az igaziak, ahogy vannak.
Mert úgy hiszem, a karácsony erről a szeretetről, a megállásról, a töltekezésről, a család fontosságáról kell, hogy szóljon azért, hogy az új évben óriási világmegváltó terveink legyenek, amihez legyen elég energiánk is megvalósítani.
Egy szabály létezik most! Legyen Boldog a karácsonyod és úgy lesz boldog, ahogyan az történik!