fbpx


Kelletlenül csinálod a dolgaidat? Lehet, hogy egy feladatról van szó, lehet, hogy a munkádról amit elvállaltál, de belül a kisördög munkálkodik és csinálod, de kelletlenül és ellenállással. Az is lehet, hogy valakit nem látsz jónak, nem látod a szeretetét, mégis közel áll hozzád és neheztelsz rá, mert.

Ha mélyen legbelülre nézel, nem a munkád a feladatod vagy a személlyel van bajod, hanem azzal, ahogy érzel velük kapcsolatban. Nézz alaposan önmagadba! Találsz-e ott akár csak nyomokban is neheztelést valakivel vagy valamivel szemben?

Ha igen, akkor figyeld meg a gondolataidat vele kapcsolatban és az érzelmeidet, amit hozzájuk kötsz. Érezd az érzelmeidet! Kellemes vagy kellemetlen érzéssekkel jár? Olyan ez, amit szívesen választanál magadnak? Rendelkezel vajon a választás lehetőségével?

Lehet, hogy tényleg kihasználnak. Lehet, hogy a munkád, a feladataid tényleges unalmasak és fárasztóak, lehet, hogy az akiről szó van, tényleg inkorrekt hozzád és tényleg rosszindulatú energiavámpír, de mind ez nem számít.

Nem számít, hogy a bizonyítékaid mennyire megalapozottak és az sem számít, milyen tapasztalatod vagy indokod van arra, hogy ezt állítsd. A tény az, hogy ellenállsz annak, ami épp van.
Azt, amiben benne vagy nap mint nap, az ellenségeddé teszed. Megalapozott boldogtalanságot hozol létre, konfliktust teremtesz a belső és külső valóság között.

Van választási lehetőséged és abbahagyhatod, elengedheted a boldogtalanságodat. Ereszd el a boldogtalanságod, elégedetlenségedet, mert ez a hozzáállás soha nem a leghatékonyabb módja annak, hogy kezelj egy helyzetet.

Valójában a legjobb módja annak, hogy benne tartsd magad egy olyan helyzetben, amiben nincs megoldás és ellenállsz a változásnak ezzel. Nem vagyok pozitív fetisiszta, de ha valamit, akkor a hozzáállásodat, meg tudod könnyíteni azzal, hogy legalább jól érzed magad, mert választhatod a jó érzéseidet akkor, ha kételkedsz az ösztönösen megtanult, tudatlanul is magával húzó érzéseidnek.

A boldogtalanság, könnyebben terjed, mint bármilyen vírus, ne legyél áldozata a többieknek vagy helyzeteknek, amiben benne vagy. Az immunrendszered akkor tud ellenállni a boldogtalanság vírusának, ha odafigyelsz magadra. Te vagy a felelős a belső életedért, senki más.

Ahogy bent, úgy kint is. Ha odafigyelsz a belső boldogságodra, megtisztulsz, akkor a külső környezet szennyezettségét is abbahagyod piszkítani és megváltoznak a körülményeid is.

A boldogtalanságot csak választani lehet azzal, hogy ellenségeddé teszed a környezetedet. Az ellentétek, az ítéletek úgy születnek meg, amikor rossznak ítélsz valamit. Az ítéleted teremtette meg aztán a negatív érzéseidet és mind ez, egy korábbi stádiumban kezdődött, mert mindent utólag tudunk eldönteni, hogy az nekünk milyen.

Amikor egyes érzelmeket negatívnak nevezel, mert nem esik jól érezni, akkor helyteleníted és meg akarsz tőle szabadulni. Pedig engedned kell, hogy bármilyen érzés a felszínre jöjjön – nem pedig jónak vagy rossznak nevezni – illetve nem azt állítani róluk, hogy nem helyes.

Rendben van az, hogy néha dühös, haragos vagy rosszkedvű vagy, mert ellenkező esetben csak a labdát próbálod a víz alatt tartani, ami egyre nagyobb ellenállást igényel, de minél lejjebb nyomod, annál nagyobb erővel tör a felszínre.

El kell fogadnod, ítéletek és ellenállás nélkül azt, hogy a labdának a víz tetején van helye, úgy az érzelmeidnek is nagyon fontos szerepük van az életedben. Vannak helyzetek, amikor nem vagy eléggé tudatos ahhoz, hogy legyen választásod. Ezt most ne érezd kritikának, csupán ténynek.

Ha lett volna választásod, vagy ha fölismerted volna, hogy van választási lehetőséged, akkor a fájdalom vagy az öröm, béke vagy a harc, kellemes vagy a kellemetlen mellett döntöttél volna? Választanál-e olyan gondolatot vagy érzést, ami elszakít a jóléttől?

Persze, hogy nem. Tényleg igaz az, hogyha elfogadod a neheztelésedet, rosszkedvedet, haragodat, akkor már nem kényszerülsz arra, hogy vakon másokra vetítsd őket.

De vajon, igazsággal foglalkozol vagy becsapod magad? Ha már egy ideje elfogadod a helyzetedet és nem törődsz bele, megéled az érzelmeidet, akkor jön egy következő szint, ahol már nem férnek bele az életedbe a hátráltató érzelmek.

Ha nem éled meg az őszinte valóságot, akkor az elfogadás csak egy szó lesz az életedben, ami lehetővé teszi azt, hogy továbbra is elmerülj a boldogtalanságba, s így megerősödj abban az elkülönülésben, amikor meg akarsz válni emberektől, helyzetektől, munkádtól vagy feladataidtól.

Ha valóban tudod, hogy minden rendben van az életedben és tartasz is benne valahová, akkor vajon élnének-e benned kellemetlenségek? Mindenféle kritika nélkül, az ellenállásod teszi negatívvá, a nem elfogadásod teszi kellemetlenné az életedet.

A „minden oké” elképzelése, mindenkiben ott van mélyen legbelül, de valójában nem hiszed azt el, s így egy új elméletre alapozva éled ugyanúgy az életedet. Ez az a rész, amikor az elmélet megvan az új útról, de a régin jársz öntudatlanul, de új elképzelésekkel.

Ez a kibillenés az, amikor nem élsz kiegyensúlyozottan, mert más állítasz, mint amit csinálsz és ettől érzed magad rosszul. De még ez is rendben van.
Vannak, akik a szenvedéshez való jogukat védik. Ne aggódj, ezt a jogodat, senki nem veszi el tőled…. de nem kell élned ezzel a joggal.

Amikor látod, mit csinálsz magaddal és az nem tetszik, nem kell fojtatnod. Amikor tudod, hogy megromlott a hús a hűtőben, vajon megfőzöd? Persze, hogy nem. Miért ártanál, miért mérgeznéd magad tudatosan?

A jogod megvan arra, hogy megfőzd, mert senki nem fog az utadba állni, de a jogod arra is megvan, hogy válassz egészséges ételeket. A szenvedés soha nem magától értetődő, de mégis olyan egyértelműnek tűnik.

A szenvedés egyben egy választás is, de öntudatlan olyan választás, amibe nincs beleszólásod. Olyan mint egy egyirányú utca, ahol mindig egyenesen kell haladni, kitérők nélkül. Az utcába valamikor bekanyarodtál, most pedig a kiutat keresed. Csak haladj tovább és megtalálod mindenre a lehetőséget. Nem kell úgy élned, ahogy elő van írva. Nem kell feszültnek lenned, mert mindenki az… az őszinteség ott kezdődik, amikor jogodban áll szenvedni a többiektől, de alapvető jogod az is, hogy jól legyél.

Ha a jelenlegi helyzetedet elviselhetetlennek találod és boldogtalannak, akkor három lehetőséged van: Beleállsz és megváltoztatod a helyzetet, vagy kilépsz belőle, vagy teljesen elfogadod azt. Ha felelősséggel éled az életedet, akkor választanod kell és el kell fogadnod a döntéseddel járó következményeket is. Nincs kifogás, nincs több panaszkodás, nincs lelki szemetelés.

Gyakran jobb bármilyen lépés, mint a toporgás, főleg akkor, ha már régen benne vagy egy nem tetsző életben. Gyakran hatékonyabb a szükségből való lépés, mint az, ami elégedetlenségből, boldogtalanságból fakad.

Tehát ha van rá mód, először engedd el a kellemetlen érzéseket, mielőtt döntesz. Ha esetleg a lépést követően, nem tetszik amit találsz, akkor bármikor léphetsz másik irányba… ebből is tanulhatsz. De ha nem mozdulsz, semmilyen valóságos tanulságod nem lesz, csak elméleti találgatások.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!