A tudatos szeretet pszichológiája – miért nem kell feláldoznod magad, hogy boldog légy párkapcsolatban!
6 pszichológiai tény, ami segít visszanyerni az önbecsülésedet és kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni!
Nincs nagyobb tett, mint magunk elé helyezni valaki mást. Olyan önzetlen és biznisz mentes hozzáállásról szeretnék beszélni, ami alapjaiban kapcsolódik a szeretethez és a fejlődéshez.
Sokan értik félre, mert kiszolgáltatottnak érzik magukat akkor, mikor maguk elé helyeznek másokat. De ez azért történik meg, mert nem élik a szabad akaratukat, és nincs meg az a szabadságérzetük, amivel vissza is vehetnék az első helyet.
Amint megérted, hogy mikor hagyod magad kihasználni, és mikor emeli a nagyságod a második hely, akkor ez az önzetlenség, előzékenység egészen másképp fog megjelenni az életedben.
Mások szeretetére szeretnék utalni, amivel eltűnik azok gyűlölete is, akik eddig esetleg látszólag kihasználtak. A szeretet és tisztelet mások felé is épp annyira fontos, mint önmagad felé.
1. Az önfeladás és az önzetlenség közötti vékony határ
Óriási különbség van az önfeladás és aközött, mikor valakit magad elé helyezel. Azért, mert magad elé helyezel valakit, nem kell feltétlenül feladni magad, hiszen megvan a szabadságod abban, hogy visszaelőzz.
Az önfeladás általában tudatlanságból fakad, azaz a másik igényeinek teljesítésén szorgoskodsz, feladva a saját igényeidet és szabadságodat, azaz nem veszel tudomást azon alapvető jogodról, mi szerint „van választási lehetőséged mindig”.
Sok okból mondunk le az igényeinkről, de az alapvető az, mikor szeretnénk örömet adni, de nem szeretnénk csalódást okozni… azon a károsító áron, hogy a saját hangunkat nem használjuk, elnyomjuk a saját igényeinket, a meglátásainkat semmissé tesszük.
És általában azzal az indokkal, hogy szeretjük a másikat, mégpedig olyan módon, hogy senki nem kéri az áldozathozatalt.
2. A generációs minta: „jó” akarok lenni
Valahogyan mindig oda lyukadok ki, hogy megtanultunk jók lenni! Illetve belénk vertek egy olyan kettősséget, amin lehet, hogy sokat dilemmáztunk, de a lényeg, hogy beépült a tudatunkba az, hogy különbséget kell tennünk a között, hogy amikor a másikkal kedvesek és figyelmesek vagyunk, akkor magunkkal nem lehetünk azok.
Ebből a generációs mintából jönnek létre az áldozatszerepek is. Az áldozat mindig megteremti azt, aki bánthatja… de a hősök is megtalálják azokat a lehetőségeket, amik feledhetetlenné teszik magasztos tetteikkel a nevüket.
Tudom, nem könnyű a hősiességet nem összekeverni az áldozatszereppel. Én is huszárnak és hősnek készültem gyerekkoromban, de nem kell feláldoznod magad azért, hogy eljuss á pontból b pontba.
Tényleg jól néz ki, én is elképzeltem magam karddal a kezembe, csákóval a fejemen egy szép paripán. De a hősök sokszor magukat hagyják ki abból az ünnepből, ami azért van, mert megnyerték a csatákat.
3. Az élet ünnepe: ne hagyd ki magad belőle
Ne hagyd ki magad az élet ünnepléséből, mert az élet mindennapja ünnepnap. Te is jelen lehetsz, sőt kötelességed jelen lenni az életedben. Így tudsz igazán segíteni a többieknek.
Nem kell belehalnod az életbe… nem kell otthagynod a fogad minden nap, mert ha mindenki feláldozná magát, senki nem élvezhetné az áldozatuk előnyeit. Legyél hős, de ne áldozd fel magad!
Engedd meg magadnak, hogy csak szeresd a dolgaidat, csak haladj az élettel… legyen jövőképed, de tudd, hogy ma élsz, ma csinálod az életed olyanná, amilyenné a jövőben szeretnéd azt megélni.
A felnőttek sokszor tekintik magukat másodikként áldozatnak. Nem kell áldozatnak tekinteni magadra, hiszen hős vagy! Azzal, hogy annyi mindent teszel a többiekért, mindenki hősnek tekint – ne bántsd magad soha!
Sok áldozatkész szerep egy darabig jól tud működni, de tönkre tesszük magunkat ezen a szisztémán, és idő előtt megöregszünk, depressziósak leszünk, és a szenvedéseink okává válik.
4. A kedvesség, mint tudatosság
Akiről nem gondoskodnak, még ha ez a valaki mi is vagyunk, elhervad egészen biztos. Muszáj azt tudatosítani, hogy amikor adsz, azaz kedves vagy a másikkal, előzékeny vagy és magad elé engeded, ez egy olyan nagylelkű gesztus, amit ha tudatosítasz, rájössz: önmagad nagyságát növelted általa.
Az előzékenység, kedvesség a másikhoz viszonyul, de téged jellemez. Tévedsz, ha ezzel tönkreteszed magad, és akkor is tévedsz, ha azt hiszed, ezt ki lehet használni. A mentális szabadság hiányát lehet kihasználni, nem a jóságot.
Egy öntudatlan, áldozatkész embert lehet kihasználni, aki kergeti a saját sorsát, és önbeteljesítőként megtalálja a szenvedéseihez azokat az embereket, akik aztán tönkre is teszik. Mindig beteljesítjük azt, ami a fejünkben benne van.
5. A figyelem ereje és a tudatos jelenlét
Amivel foglalkozol, illetve amilyen mentalitással állsz az életedhez, azt olyanná is teszed. Miért lenne más, ha egyszer a saját hozzáállásunkat vagyunk csak kiszűrni abból a sokaságból, ami zajlik körülöttünk.
Nem kontrollálni és fegyelmezni kell magadat, hogy megtaláld a jóságot és a kedvességet, hanem ki kell tárni a szíved. Veszélyesnek tűnik, mert félreérthetted azt, ami eddig történt veled.
A zártság mindig talál egy hóhért, a nyitottság pedig mindig talál egy angyalt. Az élet folyása ellen is mehetsz és haladhatsz vele párhuzamba – de én a rokonság mellett voksolnék.
Mikor kidugod az orrod a fedezékedből, az élet mélysége mutatkozik meg. Lehet, hogy szédülsz, de visszabújni a menedékedbe csak a tudatlanságot erősíti.
6. A hitelesség és önazonosság útja
Mikor szembenézel teljes lelki meztelenséggel az erősségeiddel és gyengeségeiddel, vállalod azokat és őszintén meg is mutatod mindenkinek, akkor minden körülötted élővel rokonságot fogsz felfedezni.
Az őszinteségeden és nyitottságodon keresztül tisztán fogod látni a többieket is, nem csak magadat. Nem vagyunk annyira különbözőek, mint amennyire hisszük.
Ez az a hiteles megjelenés, ami felfedi előttünk az igazságot, mert az igazsággal már tudunk is mit kezdeni, azt lehet terelgetni, alakítgatni.
Így biztonsággal engedsz bárkit önmagad elé, mert bármit is hord, bármilyen szerepet is játszik, te látod önmagad lelki meztelenségén keresztül a másik őszinte énjét is.
Csak az ilyen egyenes és hiteles ember képes megérteni és átlátni, mi mivel és kivel függ össze.
Amikor teljesen megmutatjuk magunkat, kimászunk a vakságot erősítő menedékünkből, arra adunk esélyt, hogy a szeretet áldása belépjen a mindennapokba.
