A jelen és a jövő egyensúlya – hogyan élhetsz tudatosan és céltudatosan
7 lényeges támpont, ami segít összehangolni a „most”-ot a „holnap”-pal.
A jelen és a jövő, vajon, hogy férnek meg egymás mellett? Itt élj a jelenben, ezt sokan vallják és vannak a „céltudatos” rajongók is. Olyan, mintha ez a két hozzáállás egymás ellen ellen lennének, pedig egymást szolgálják, egymást támogatják, ha tudatosan kezeled őket.
Nézzük meg, mit is jelent a jelenben élni és mit jelent céltudatosan élni… külön külön, hogy utána egy kapcsolatban lehessenek és benned is összeálljon a kép.
1. Mit jelent a jelenben élni?
Szóval. Mindig a jelenben élsz. Nem tudsz máshol élni, csak itt és most. Persze a fantázia világod, folyamatosan nyughatatlan és mindig hol a múltban, hol a jövőben kalandozik. Jelenben élni tudatosan is annyit tesz, hogy ott vagy fejben is, ahol a tested. Nagyon leegyszerűsítve, a fejedben sem bóklászol, hanem ott vagy időben is, amennyi időt mutat az óra.
Nem egyszerű, de mindenképp szükséges, mert sem a múltat, sem a jövőt nem tudod megfejteni, ha nem veszel tudomást arról, ami most történik veled.
Hogy ehhez milyen érzelmeket fűzöl, azt kell, hogy mondjam, bármilyet tudsz. Javaslom, hogy az előítéleteidet engedd el, és ezt úgy tudod megtenni, ha eldöntöd, hogy most hogy érzed magad.
Nem reagálsz arra, ami történik veled, hanem eldöntöd, hogy most hogy érzed magad. Nem mint öntudatlan állapotot fogalmazol meg, hanem döntesz róla.
Nem lesz egyszerű, de mindenképp megéri. Sokan vannak rosszul attól, mi történt velük régen, vagy lelkesednek attól, mert valami gyönyörű szép dolgot képzelnek el a jövőjükről.
De ami elmúlt, az elmúlt, ami lesz, az még nem történt meg, tehát ha nem szeretnéd becsapni magad… feltételezem, hogy szeretsz igazat mondani magadnak, akkor: szét kell nézned, most hol vagy… meg kell csípned magad, hogy tudatosuljon benned, mi történik veled.
Ott, ahol a tested van, ott mi zajlik, mert csakis ez az egy lehetőséged van, csakis most tudsz tenni bármit is.
Sokan repülnek vissza a múltjukba és keresik képzeletbeli megoldásaikat. Azért képzeletbeli, mert nem most történik.
Valósnak élik meg ma is a múlt csalódásait, örömeit, fájdalmait, sikertelenségeit, ezzel elveszlik a lényeg.
Az, aki a múltjában él, csak azt hiszi, hogy otthagyta a szívét, lelkét valahol régen, és ezt az elképzelését éli meg valóságosnak. Szenvedéseid legmélyebb forrása az, hogy lemaradtak az időben… de van, mikor túlszaladsz, és azért szenvedteted magad.
Ha te is így csinálsz, csak csípd meg magad és nézz körbe, mi is zajlik veled. Ma már semmi okod sincs a régi dolgaidra fogni azt, hogy miért fáj, vagy miért nem működik, vagy miért omlik össze.
Bármit is állítasz a múltadról, legyen az támogatás vagy visszahúzás, az mind-mind magyarázat, de nem értelmezés. Az, aki magyarázkodik, szinte mindig hazudik. Ha a múltadra utalsz, akkor megtagadod a jelen nyújtotta lehetőségeidet.
Nem kell ismerni azt, hogy honnan jöttél, mert az számít, ahol most vagy. Legyél olyan, mint a GPS. A GPS sem foglalkozik az összes régi megtett úttal, csak azzal, hogy hol vagy és hová szeretnél megérkezni.
Van, mikor a GPS is összezavarodik… de jön az a mondat, hogy: újratervezés.
2. A jövő és a céltudatosság szerepe
Beszéljünk kicsit a jövőről, a céltudatos jövőről. Szinte mindenki el tudja mondani, hogy mit nem szeretne, mivel elégedetlen, vagy hová nem szeretne eljutni az élete során.
Olyan ez, mintha nem vennél tudomást a céltábláról, és minden másról beszélnél, csak a célról nem. Az, aki lőtt már célra, az tudja, nem foglalkozik a fallal, meg a fával, meg a fűvel… csakis a céltábla közepére céloz. Tudja, tudatosan, hogy oda szeretne lőni, ezért csak oda néz.
Tehát minden, amit a célodról tudnod kell, igennel kezdődik, állító mondat, és minden olyan, amit nem kell tudnod, tagadó mondat, tehát nemmel kezdődik. Ez ennyire egyszerű.
Ha elmész bevásárolni, akkor is a listára azokat a „célokat” írod fel, amit szeretnél elhozni, de nem sorolod végig a boltot, hogy mit nem.
A legtöbb ember tényleg napokig csak azt tudja sorolni, amire nem vágyik, amitől meg akar szabadulni, amit be akar fejezni… abban a tudatban, hogy így oldja meg. Pedig pont így ragad a leginkább a nemkívánatos dolgaihoz.
Nagyon leegyszerűsítve, a cél egy olyan kívánatos valami, ami még nem történt meg, valahol előtted jár az időben. Valójában csak meg kell fogalmaznod magadban, és többet nem kell foglalkozni vele.
Ha mindig a céljaiddal álmodsz, akkor nem veszel tudomást a jelenedről és csak hitegeted magad. Lesz belőle egy jó nagy akarás, és rágörcsölsz, jogosan, mert mindig tolod magad előtt… tehát nem tudod, csak fejben átélni, de a valóság ugye a jelenben történik.
Én olyan 2006 környékén fogalmaztam meg magamnak azt az életet, amit most is élek. Erre az első szemináriumom alkalmával jöttem rá. Megdöbbentő volt, hogy én ezt már egyszer megfogalmaztam.
Akkor utána, nem volt felírva a monitoromra, nem plakátoltam ki otthon az ágy fölött… csak engedtem élni az életemet és létrehoztam. Te is képes vagy célokat megvalósítani, ha mindig a következő lépéssel foglalkozol.
3. A jelen és a célok összekapcsolása
Hozzuk össze a jelenben élést és a célokat. Tudnod kell, hogy a cél az, amiért ma tudsz tenni. Ha van célod, az akkor nem ábránd, ha mindennap tudsz tenni érte valamit. Gondold át, mi az, amit tudsz tenni azért, hogy közelebb legyél a megvalósításhoz.
Sokan boldogok akarnak lenni. Szerintem is fontos, hogy boldogok legyünk, de ne törekedj rá. Ez nem a jövő dolga, ez a jelené. Ehhez nem kell idő, semmit sem kell tenned, de másnak se, hogy boldog legyél.
Ha eltolod az időben… mert majd két hét múlva, ha történik veled valami, majd akkor boldog leszel, megvalósítottad két hétre a boldogtalanságodat. Igaz ez minden érzelmi, vagy hangulati elemre.
Érzelmi célokat ne állíts fel, mert a jelenben pont az ellenkezőjét erősíted… a boldogságod hiányát.
Felmerül a kérdés, gondolom, hogy ezt hogy lehet megcsinálni. Nagyon egyszerűen. Odafigyelsz a szívedre és semmi másra, elvárásra, csalódásra vagy ábrándra. Csakis önmagadra, és megengeded, hogy ott, ahol vagy, boldog lehess.
Nem kell érte harcolnod, falakat másznod, vagy jobb helyekre menned… ezekre a helyekre vagy tettekre is azért vágysz, mert ott majd engedékeny leszel önmagaddal.
Most is megvan az a képességed, hogy felülírd az eddigi reakcióidat, erkölcsi normáidat, kérdőjelezd meg azt, amit eddig helyesnek ítéltél meg, mert ha a boldogságod ellen van, akkor csak a boldogtalanságodat erősíted meg vele.
4. A cél és az idő kapcsolata
Gyerekkoromban emlékszem egy halotti torra. Nem épp az a vidám hely, ahol mosolyognak az emberek. De egy gyerek ártatlan, kevésbé viselkedik, még egy ilyen helyen is. Én minden fotón mosolyogtam… otthon meg is kaptam érte a jussomat, hogy milyen szégyen ez.
Nem azt mondom, hogy röhögj végig egy ilyen eseményt… csak azt állítom, hogy vajon meg mered-e kérdőjelezni a boldogtalanságodat.
Ha most lógatod az orrod, egészen biztos, hogy nem vagy fejben a jelenben, és nem is tudsz tenni azért, hogy elindulj ma a céljaid felé.
A cél mindig fizikai. Ez alatt azt értem, hogy idő kell hozzá és tett. Illetve, idő telik el, miközben létrehozod, csinálod. Egy házat is úgy építesz fel, hogy tégláról téglára pakolod, és közben telik az idő.
A cél az idővel és a tettekkel kapcsolódik össze.
Viszont fontos, hogy tudd, csakis a jelenben tudsz tenni érte. Azzal, hogy megfogalmazod, például azt is a jelenben csinálod… nem tudod a jövőben. Lehetetlen, még akkor is, ha halogatod. Mindig a jelenben élünk, a többit csak gondolod róla.
5. A rugalmasság és fejlődés útja
Vannak, akik azt mondják, hogy óriási célokat kell létrehozni, vannak, akik a kicsi, lépésről lépésre esküsznek. Nincs különbség. Ami viszont megkülönbözteti a nagyot a kicsitől, hogy távolinak vagy közeinek érzed.
A kicsi mindig közelebb van, a nagy pedig távolabb. Engedd el ezt és foglalkozz a megvalósítással. A kicsi és nagy is csak a fejedben van, az élet nem tesz különbséget. A cél az cél… se több, se kevesebb.
Te teszel azzal különbséget, hogy az egyiket bonyolultnak gondolod, a másikat pedig egyszerűnek. Tehát a célodat egyszerűsítsd, lásd át a lépéseket, és nem lesz olyan nagy és elérhetetlen.
Bonyolítani és nehezíteni mindent lehet. De ne bújj mögéjük, senki nem fog megsajnálni, mert te így látod. A tehetetlenség ott kezdődik, hogy bonyolult, nagy és nehéz. Csak tedd a dolgod és másképp lesz.
Tehát a jelened ott történik, ahol most vagy fizikailag, de elsősorban azon múlik, milyen a minősége, ha megengeded magadnak az érzelmi támogatást.
Most tudsz tenni a jövőért, de abban a tudatban tedd, hogy lépésről lépésre tudsz haladni benne.
A mondás is erről szól: „Amit ma meg tudsz tenni, ne halaszd holnapra.”
Bármit is gondolsz a múltadról vagy a jövődről, és ez a képzelgés bármennyire is valós, most csinálod magaddal… most pedig van beleszólásod abban, hogy mit érezz, mit élj meg, mit vegyél ki ebből a pillanatból.
A cél pedig egy ábránd, ameddig nem valósítod meg. Viszont szükséges ábránd, szükséges vízió.
Hiába élsz a jelenben, és vagy erre tudatos, célok nélkül csak bolyongunk a nagy világban. Sokan, akik zaklatott életet élnek a jelenben, depressziósok, kimerültek, vagy pánikolnak… csak azért teszik, mert nincs egy világos cél előttük.
Tehát bolyonganak, és a céltalanság senkinek nem esik jól. Élj a jelenben, tudd fejben is, hogy itt vagy… de tudd, merre mész, és minden rendben lesz.
6. A rugalmasság leckéje
A cél kijelölése az indulás pillanatában fontos, később, ha túl sokat foglalkozol vele, teherré válik.
Minél pontosabban határozod meg a célt, amelyet el szeretnél érni, annál könnyebb a hozzá vezető út, és minél merevebben ragaszkodsz a céljaidhoz, annál biztosabb, hogy nem fejlődsz.
A világos célok kijelölése nem jelent konkrét tervet, de segíti a haladást. Útközben minden elakadásnak és felmerülő új szempontnak kiemelt jelentősége lehet a folyamatban.
Tehát meg kell őriznie a tervednek a rugalmasságot. Bízz a folyamatban, merj módosítani a céljaidon, és engedd el a „legjobb és a leggyorsabb út” illúzióját.
A kerülőknek, a látszólagos kitérőknek és a megállásoknak nagy jelentőségük lehet a fejlődésedben. Haladsz lépésről lépésre a tervedben, de van, mikor újakat hozol létre a lépéseid során.
Soha nem felejtem el, mekkora álmokkal jöttem Budapestre, és a kezdeti időszakban nem igazán úgy alakult, ahogy én megterveztem. Fél évnyi álmodozás és a céljaimhoz való ragaszkodás után kaptam egy idegösszeomlást egy nagyon látványos 40 fokos lázzal és tüdőgyulladással.
Csak azért, mert az volt az álláspontom, hogy „a falon is átmegyek, ha kell”. Meg kellett tanulnom rugalmasnak lenni. Rugalmasnak lenni a céljaimmal és a hozzá vezető úttal is. A terveim nem lehetnek merevek, mert belehalok!
Az én rugalmasságom akkor abban mutatkozott meg, hogy nem főállásban támogatom az embereket, hanem egy teljesen hétköznapi munkát fogok végezni.
Ez volt régen. A végcél nagyon úgy néz ki, mégiscsak sikerült, viszont a rugalmasság leckéjének az elsajátítása miatt sokkal jobb és eredményesebb a hivatásom, mint amit valaha is meg tudtam volna álmodni.
Ezért hálával tartozom nektek is, hiszen az álmaim szereplői vagytok.
Neked nem kell összeomlanod ahhoz, hogy valamit felépíts, de ha épp az összeomlásnál tartasz, tudd, hogy azért csinálod, mert nagyon ragaszkodsz valamilyen eredményhez, tehát nem rugalmas a terved.
Az elképzeléseink, hogy hogyan lehetséges valami, sokszor téves. Túl nagy a felkiáltójel az út végén, amit foggal-körömmel szeretnél megvalósítani.
Olyan ez, mint mikor egy nagy halom kakihoz ragaszkodsz az aranybányában. A kérdő
jelek rugalmasságot jelentenek, és ott, ahol rugalmas valami, az sokkal többet nyújt, mint amit el bírsz képzelni.
Bármennyire hisszük, hogy tudunk álmodozni, azok csak földhöz ragadt kecskék. Pedig a kecskék nem csak járni, hanem jó nagyot is képesek ugrani.
Legyél rugalmas, és ne azt nézd, mire voltál eddig képes. A képzeleted, az álmod ne hidd, hogy nagyobb, mint amekkora lehetőséget kaptál az életedtől.
Tudom, hogy félelmetes megbillenni, viszont szükséges azért, hogy az eddigi sikertelen próbák, amik a tökéletességet szerették volna ábrázolni, másképp történjenek.
Az útirány megváltoztatása félelmetes, és tudom, hogy nagyon sokan, akik hallgattok, olvastok, a teljes irányváltás helyett csak apró, puhatolózó módosításokat tesztek meg.
Vagy pont megáll, nem megy tovább a saját útján. Összehúzza, sajnáltatja magát mások vagy maga előtt, és legszívesebben láthatatlanná válna, és így próbálja meg csökkenteni a helyzettel kapcsolatos fájdalmait.
Vannak viszont, akik kilépnek a helyzetből, és új helyszínt, kapcsolatokat keresnek. Nagyon fontos, hogy nem a feladásról van most szó, hanem a változtatásról, a fejlődésről.
A helyzetből való kilépés, az irányváltoztatás, az úti cél teljes elengedése mindig a végső megoldás.
7. A fejlődés kulcsa: érezni és újítani
A tapasztalatom azt mondja, hogy sokan nem férnek hozzá a saját érzéseikhez, vagy nem mernek egyszerűen érezni. Ezért földhöz ragadtan próbálják élni az életüket. Reálisan…
De mihez képest tudnak csak reálisan élni? Hát az eddigi tapasztalataikra hagyatkoznak. De mind a ketten tudjuk, te valami újat szeretnél megélni. Nem a régit folytatni, valami egészen újat!
De kérdem én, ha ez olyan logikus és ésszerű, akkor vajon a telefonok okostelefonokká fejlődtek volna? Ha a régi életed, a tegnap tapasztalataira hagyatkozol, lesz fejlődés az életedben? Biztos, hogy nem.
Azért nem, mert az új statisztikát, az új referenciákat most hozod létre.
Te egy újító vagy, nap mint nap újraépítesz mindent, és nem a régi eredményeidet fogod újraélni. Ott van benned a terv a céljaid eléréséhez, csak elő kell hozni, ki kell csalni, mint egeret a lyukból.
