A félelem kisördöge mindenkiben ott lapulhat, ami külső nyomás hatására bazi nagyot tud ordítani és rengeteg figyelmet tud elragadni. Nagyon vonzónak tűnik, hiszen hangos, figyelemfelkeltő, de Te is tudod, ha beleragadsz és elhiszed, akkor magad ellen leszel.

Fontosnak találom, hogy megértsd a támogató figyelem természetét. Kétféle támogató figyelem létezik! Az első célorientált, eredményre fókuszáló, benne van a tudatosságod és a szándékod.

Erre a figyelemre jellemző leginkább az, hogy hozzásegít a céljaidhoz és levetkőzi a kívülről jövő hatásokat, azaz hatással van rá a félelem, de nem ellehetetleníti, hanem támogatja abban, hogy közel kerülj ahhoz, amit szeretnél elérni.

Ilyenkor tudod, hogy mit keresel, mire figyelsz, milyen szándékaid vannak. Ez a célzott figyelem a haladást támogatja és minden mozzanatodat a saját szándékod itat át, nem engedi be az életedbe a visszahúzó erőket, segíti az eredményes előrehaladást.

A második támogató figyelem, ami nekem sokkal inkább bevált, az az elcsendesedett, „megfigyelő figyelem”. Amikor belülről kiüresedsz, mozdulatlan tudatállapot, amikor nincs előtted kitalált cél, de még csak elvárás sem.
Nagyfokú nyitottság az új lehetőségek kibontakozása iránt. Amikor még nem tudod mi lesz és azt sem tudod, hogy mikor.

Az első támogató figyelem, kívülre figyel, illetve a külső eseményeket akarja kézben tartani, céllá alakítani, a második inkább befelé figyel és a lehetőségeket szemléli mozdulatlanul.

A célorientált és a szándékolt figyelem az ami küzdhet benned. A célorientált akkor tudod igazán jól működtetni, ha minden körülmény adott, de amikor a körülmények teljesen összekavarodnak és szétesnek, akkor a szándékaidat kell megtalálni.

A szándékolt figyelem abban segít neked, hogy az események megfelelő irányba rendeződjenek, vagy az adott helyzet változatlanságában meglásd a lehetőségeidet. A belülre figyelés, a figyelem hatására nyit meg minden új kaput.

A mozdulatlanságra akkor van igazán szükséged, amikor elakadsz és nem találod a célt, amikor problémába ütközöl, túl nagy a félelem marketingje és a megszokott életed teljesen felborul.

Ilyenkor kell megállnod, nem kapkodni és hajtani a célt. Ha tovább hajtod a „lehetetlennek” tűnő céljaidat és nem tudsz ezért elcsendesedni, kicsit bezárni magadba, akkor még nagyobb káoszt okozol.

Krízis esetén, a túl nagy káoszban, fel kell tudnod függeszteni az eredményorientáltságod és a kifelé irányuló figyelmedet, befelé kell tudnod irányítani…. mert önmagadban találod meg, önmagadba sodródva azt a holtpontot, ami egyébként a megoldás középpontja lesz.

Amikor pár perc elég ahhoz, hogy meglásd azt a holtpontot önmagadban, ahol elakadtál, amin fennakadtál és egy olyan új jelentést adhatsz ennek a pontnak, ami az előrehaladásod szempontjából válik majd megindítóvá.

Ez a működés úgy magyarázható, hogy minden amit nehéznek, elakadásnak, krízisnek vagy stressznek élsz meg, önmagában hordozza a megoldást is.

Azaz ha a problémád holtpontját más szemmel nézed, nem sajnálgatod magad és igyekszel megérteni, akkor meg fogod érteni azt is, hogy hogyan tovább.

Bízni kell magadban, bízni abban, hogy a haladásra képes vagy, de van mikor befelé kell nézned önmagadba azért, hogy irányváltást, jobb és hatékonyabb célt vagy célhoz vezető utat találj.

Ne boncolgasd, nem kell tovább aprólékosabban megvizsgálnod és jobban kidolgoznod a tervedet, mert minél jobban és módszeresebben vizsgálod a részleteket, annál jobban elveszel bennük és pont a hatékonyságodat fogja hátráltatni.

Igaz, talán egyszer-kétszer bejön a részletes terv, de ha sémaszerűen újra akarod indítani sokadszor ugyanazt, akkor a megváltozott körülményeid miatt, ez ma már nem lesz lehetséges.

A sablonok nem tudnak hatékonyan működni! Csak is a folyamatos fejlesztés, a megváltozott körülményekhez mért kreativitás hozhat neked megfelelő eredményeket.

Mindezek után, amikor elérsz valahová, akkor tudsz hálás lenni az akadályért, a nehézségért, de előre is bízhatsz abban, hogy érted van minden nehezítés és azért, hogy jobb életet élj.

A stresszt, a problémát érzelmileg nehéz elfogadni, viszont ha nem történik meg az, hogy fölé emeled magad, akkor a későbbiekben, ez sokkal nagyobb erőt igényelnek majd tőled.

Javaslom neked, ne húzd az idődet, figyelj befelé, csendesedj el és ha nem lehetséges most hajtani a céljaidhoz, akkor maradj mozdulatlan és ne hajtsd bármi áron a feladataidat.

A befelé fókuszáló figyelem értelme az, hogy együtt működsz a problémákkal, a nehézségekkel, a stressz faktorokkal, Nem a rutin szerű megoldásnak adsz teret, hanem pont, hogy visszatartod magad, benne maradsz a jelenlegi helyzetben.

Nem akarsz kitörni, mert az elakadás, nagyon nagy fokú újragondolt megoldást és előrelépést tartogat számodra. Nevezhetném úgy is, hogy amikor megállsz, akkor tanulsz!

Ha sietsz, akkor csak túl vagy rajta, vagy pont hogy beletapadsz abba, amivel nem tudsz majd mit kezdeni.

Nem azt akarom, hogy hátradől és várunk a csodára. Inkább a külső mozgásokat minimalizáld, belülről viszont kapcsolj a max fokozatra. Ez a belső figyelem is épp olyan nagy energiát igényel, mint bármelyik másik külső meló.

Az én tapasztalatom az, hogy a befelé figyelés, sokkal több energiát emészt fel, mint a rutinszerű működésed fenntartása. A megváltozott figyelem hatására alakul ki az új megoldás, az új és a helyzetnek megfelelő magatartás.

Amikor tudjuk, hogy mi a következő lépés az nagyon megnyugtató tud lenni, csak tenni kell a dolgunkat. Viszont amikor elakadunk, akkor az erőltetett lépések helyett, a figyelem váltást javaslom, mert általa nyílnak meg azok a kapuk, amik az előrelépést és a helyzetfelismeréseket fogja támogatni.