Üdvözöllek! Szikszay Csaba vagyok! Nagyon figyelj, mert egy, az életedet, a jövődet meghatározó témát hoztam most magammal. Bízom benne nagyon hasznos lesz számodra a mondandóm! Én sokszor felfedeztem már, hogy ösztönösen leszek közömbös vagy csak egyszerűen nem érdekelnek… öszötönesen menekültem bele abba, hogy nem tudtam valamivel vagy valakivel mit kezdeni és inkább a helyett, hogy elismertem volna, hogy „nem tudom” inkább kikerültem azt a lehetőséget, hogy „megtanulom” és „piszkosul fájt az életem”.

A fájdalom sokunk életében jelen van, sokszor ébresztő erő is lehet, de ha nem ébreszt fel semmire, akkor szenvedés lesz belőle. Szóval vagy kéred azt az ébresztőt vagy alszol tovább és a szenvedős életet választod. Szenvedni márpedig, mindig fölösleges, de van hogy a fájdalom kikerülhetetlen, amitől nem kell megrémülnöd, mert segíteni akar neked abban, hogy tovább csináld az életet és megtanuld saját magad működését!

Vajon az, hogy leszarod és beveszed azt a bizonyos kapszulát, az vajon hova vezet? Számomra azt árulja el, hogy nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, ezért inkább nem foglalkozol vele és rábízod az univerzumra, az időre, Istenre vagy a fene tudja, hogy kire azt, hogy megoldja helyetted az életedet.

Túl sokan menekülnek és zárják el önmagukat a világtól abban a tudatban, hogy „nem lehet megoldani” és „majd lesz valami”. Persze a fájdalom nem esik jól, de van a fájdalomnak van egy olyan „élénkítő” hatása, ami bekapcsolja az ösztönöket és megoldásra ösztönöz, arra, hogy „igen is, meg kell oldanod azt a fájdalmas helyzetet amiben benne vagy”. Könyörgöm, így tanuljuk meg az életet, úgy, hogy történik velünk.

A leszarom kapszula a legveszélyesebb dolog, mert egyenes út az öntudatlan szenvedéshez. A fájdalom sokszor elkerülhetetlen, de a szenvedés mindig elkerülhető azzal, hogy érzel, hogy szembe nézel az érzéseiddel, mert akkor van esélyed megoldani is és megtanulni azt, hogyan kezeld, ha esetleg újra hasonló helyzetbe kerülsz. Ez pedig együttérzés nélkül, nem működhet és sokszor elsősorban önmagunkkal kell együtt éreznünk és elismerni, hogy „most csak erre voltam képes”, de amikor ezt tudatosítod, akkor esélyt adsz magadnak a fejlődésre, a tanulásra is, hogy megtanúld az élet működését is.

A közömbösséggel csak húzod az időt, de egy helyben állsz, a közönyödet kell tudni legyőzni ahhoz, hogy túljuss egy egy fájdalmon és az együttérzéseddel biztosítod a jövődet.

Képes vagy a mély együttérzésre és mély közönyre is, ugyanabban a szituációban, ugyanabban az élethelyzetben is. Megengedheted magadnak, hogy támogasd é megéld az együttérzést és levetkőzd a közömbösségedet.

Az együttérzés az a cselekedet, mely során megnyitod a szívedet, önmagad és mások irányába is, de azt hiszem a legmeghatározóbb és leglátványosabb az, ha együtt érzel önmagaddal.

Az együttérzés állapotában élni annyit jelent, hogy érzelmi korlátaidat lejjebb szállítva, – tehát mersz érezni – és kapcsolatteremtési képességeidet használva közelítesz a világhoz, önmagadhoz, a többiekhez. Az együttérzés az az érzelmi kötőanyag, amely megszilárdítja gyökereidet, biztonságot teremt önmagad és a körülötted élők között.

Valljuk be, nem járunk mindenhol szélesre tárt szívvel; ha így tennénk, elárasztanának és veszélybe sodornának az érzelmek. Ha kitárva és védtelenül tartanám a szívemet, miközben esténként a híradót nézem, soha nem épülnék fel a tehetetlenség és reménytelenség érzésének rohamából, amelyeket az ott látott tragikus történetek előidéznének.

Sokszor szükséges, hogy az önvédelem egy módjaként magasan tartsd érzelmi korlátaidat és megőrizd közönyödet. Az együttérzés leckéjének megtanulásához az a felismerés jelenti a kulcsot, hogy hatalmadban áll felállítani és lerombolni a korlátokat, amelyek távolságot teremtenek közted és a többi ember között.

Amikor kapcsolatot akarsz teremteni egy másik emberrel vagy önmagaddal, választhatod azt, hogy ledöntöd az érzelmi korlátaidat és megengeded a kapcsolódást. Ám úgy is dönthetsz, hogy amikor szükséges, korlátozod mások hozzáférését szívedhez.

A biztonságodat az adja, hogy van választási lehetőséged. Sokszor éreztem már, hogy nincs választásom és muszáj vagy a közönyösség vagy az együttérzés. A kiszolgáltatottság, mindegy, hogy közönyös vagy együtt érző, kétségbeesést eredményez, mert nincs beleszólásod és megjelenik a „kell érezned vagy semmit sem érezned”.

Ha a közönyösséged együttérzésből fakad, akkor szabad vagy érzelmileg, biztonságban tudhatod a szívedet, van választásod. Bármikor nyithatsz és bármikor zárhatsz. Olyan ítéletekre vagy képes ilyenkor, amelyek elkülönítenek ítéleteid tárgyától.

Ez most furcsán hangzik, mert mindenhonnan az jön, hogy ne ítélkezz… ne verd át magad, mert az ítéletek sokszor támogatnak. Az ítéletek nem mindig negatívak és rombolóak. Ezek mentenek meg attól, hogy minden információ kénye kedvére rángasson érzelmileg. Szelektálunk!

Ez így van rendben. Viszont ha közönyösségből, érdektelenségből szelektálsz, akkor nem jut el hozzád sok sok olyan információ, ami akár építő is lehetne az életedben. Az együttérzés, elsősorban önmagunkkal, a rálátás, érdeklődés önmagunkról és igényeinkről képes olyan ítéleteket meghozni, ami tényleg képes kizárni a fölösleges dolgokat az életedből.
A védelem fontos, de ha nem önismeretből fakad, akkor a lehetőségeidtől is megtagadod a szívedet.

Ítéleted arra szolgál, hogy segítsenek eldönteni, milyen meggyőződéseket és gondolatokat kívánsz beengedni a külvilágból és segítenek felismerni, mi az ami támogat és mi az ami nem.

Ítélőképességeid hiányában, egymásnak ellentmondó gondolatok ezrei ostromolnának, és nem állna hatalmadban, hogy különbséget tegyél rombolás és támogatás között. Még azt sem tudnád, hogy szereted-e a fagyit, vagy gyűlölöd. Mindig meg kéne enned, ha kívánod, ha nem és pont annyit, amennyit a kezedbe adnak. Ez egy őrület lenne.

Sokszor viszont olyan ítéleteket alkotsz, amivel megakadályozhatják azt, hogy együttérzést tanúsíts és egy csodálatos kapcsolattól tartod magad távol.
Önmagaddal, soha ne csinálj ilyet, önmagadtól, soha ne védd meg magad, mert szükséged van a kapcsolatotokra, hogy az kiegyensúlyozottan tudd kezelni, megélni. Én nagyon sokáig gyűlöltem magam. Ítélkeztem, nem tetszettem magamnak, mert jobb volt távol tartani magamat, magamtól.

Elzárkóztam pont attól, aki a megváltást nyújtotta volna a magány és a kiszolgáltatottságtól. Magányos voltam és közömbös, közönyös, mert úgy nem éreztem semmit. Az érzéseim önmagammal fájdalmat okozott, de nem a kapcsolatot javítottam, hanem a fájdalmat szüntettem meg. Sokan félnek érezni, mert sokszor fáj.

Ha neked is fáj, engedd meg érezni és javíts a kapcsolaton… így valami más érzésnek adsz teret. A szeretet, együttérzés önmagaddal, már nem fog fájni. Együtt érezni önmagaddal, úgy gondolom a legmélyebb önismeret.
Nagyszerű hatással van, minden emberi kapcsolatodra. Próbáld ki!

Szíved megnyitásának titkát úgy tanulhatod meg, hogy hajlandó vagy összekapcsolódni önmagaddal és azokkal az emberekkel, akiket valamilyennek megítélsz. Innentől az együttérzés kapukat tár ki az emberi kapcsolataid előtt. Azt kell felismerned, mikor esel bele a gátló ítéleteid csapdájába.

Keresd a működést és ne a gátló tényezőkkel töltsd fölösleges az idődet.
Ha az együttérzést választod, akkor az ítéletedet az „fejedben” betöltött pozíciójából át kell helyezned a szívedbe. Itt tudsz csak próbát tenni, milyen érzés lenne a másik bőrébe bújnod, akit megítélsz, és beleképzelheted magad az ő valóságába. Érdemes ezt magaddal is megtenni.

Kicsit hátrébb lépni és magadat, mint egy idegent megvizsgálnod, elvonatkoztatva attól, hogy rólad van szó. Ezáltal kapcsolatot teremtesz magaddal és a többiekkel is, és eltűnik a szívedről az a kéreg, amivel az ítéleteidet hoztad.

Az egyik szemináriumon, egy nő jött oda, hogy személyesen beszéljen velem az életéről. Szégyelte ami történt vele, ezért nem szerette volna a többiekkel ezt megosztani. Gyerek korában a nevelőapja többször is szexuálisan bántalmazta.

Elmondta az édesanyjának, aki nem hitt neki. Hosszú éveket töltött el nap mint nap egy olyan férfivel összezártan, akit gyűlölt tette miatt és sikerült önmagát is meggyűlölni, mert nem tudta megvédeni magát. Ma már 40 éves és nem tudta elfelejteni ezeket a történeteket, viszont annyira kérges lett a szíve, hogy elfelejtett szeretni és megtanult minden férfit gyűlölni, így a párkapcsolatot is maximálisan tagadta, pedig vágyott rá.

Képtelennek érezte magát arra, hogy valakivel kapcsolatot hozzon létre, vigyázott egész eddigi életében magára. Szó szerint férfigyűlölő lett belőle. Egy egyszerű tényre világítottunk rá! Én is férfi vagyok és mégis tőlem kér segítséget. A szeme kinyílt! Ő már tizenévesen is nő volt! A nőt, kívánja a férfi! Megértette a férfit, a nevelőapját és megbocsájtott magának is azért, mert képtelen volt megvédeni magát. Ma már felnőtt és mondhat igent és mondhat nemet is bárkinek, biztonságban van.

Van választása, tehát nem kiszolgáltatott, mint gyerekkorában. Nem kell élnie a régi tehetetlenségét. Nem szerette meg a bántalmazóját, de megértette, egy pillanatra beleérzett a férfiba és együtt érzett önmagával is, hiszem vágyik a szeretetre, egy férfi közeledésére. Nem általánosíthat, hogy minden férfi disznó! Olyankor is szükség van az együttérzésre, amikor önmagadat ítéled meg. Amikor azt állítod, mire nem voltál képes.

Ha tettél valami olyat, amit hibának érzékelsz, ha úgy viselkedtél, amire nem vagy büszke, vagy nem sikerült megfelelned a saját elvárásaidnak. Kritizálod, bántod magad, mert valamikor rossz fát tettél a tűzre. Érkezz meg az időben, mert már túl vagy rajta. Együttérzésre van szükséged akkori önmagaddal, mert akkor annyira voltál csak képes. Ma már sokkal többre.

Ez a fajta korlát, a bűnhődés is épp annyira korlátozó, mintha valaki más embert választanál önmagad helyett. Ilyenkor tudatosan meg kell nyitni a szíved önmagad irányába és együttérzést kell tanúsítanod. Szükséged van önmagadra!

Az együttérzés kitárja a kapukat a megbocsájtás lehetősége előtt, amelyek önbántalmazásaid táplálják. Engedd meg magadnak azt a megbocsájtást, ami arról szól, hogy akkor „csak erre voltam képes, ma már másképp látom” Gondold át, milyen ítéleteid vannak, amin felül kell emelkedned, hogy megtanuld az együttérzés!

Ha nem szeretnél lemaradni a következő értékes tartalomról…. iratkozz fel és küldöm emailben!