A bizonytalanságban óriási lehetőségek vannak!

Vajon, ha lenne terved, akkor azt megvalósítanád? Ha most valamelyik életterületed nem egészen olyan, mint aminek lennie kellene, akkor tervekre van szükséged, de legalább elképzeléseid legyenek arról, mire lenne szükséged! Mi lenne az, amire a szívből vágysz és jól esne a lelkednek is, ha megfoghatnád, megérintenéd, érezhetnéd.

Biztos, hogy vágysz a fényre, megvan az elképzelésed is talán arról milyen ott lenni, de valamiért még mindig a sötétben élsz…Nincs megfelelő terved, hogyan tovább, ha van is, mered csiszolni tovább? Keresgéled a megoldást, a lámpa kapcsolóját, ami majd megvilágosítja előtted a dolgokat.

Évek óta ebben vagy benne. Talán problémázol, próbálod megoldani a problémákat és tiszteled annyira ezeket a helyzeteket, hogy foglalkozol is velük. Megoldani a sötétséget, világossággal lehet. Ha a sötétséget akarod megoldani, akkor a sötétről lesz egy csomó terved, tapasztalatod és nem a fényről.

A sötétben kapirgálsz és eszedbe jutott már, mennyivel egyszerűbb lenne fényben élni és egyértelművé tenni az életet, de ennek ellenére valamiért még mindig hitegeted magad. Szerintem nincs terved arra, hogyan csináld ezt. Mennyire egyszerűbb lenne, ha fényt gyújtanál és megtalálnál egyértelműen minden választ a kérdéseidre.

Mi is történik, amikor megtalálod a megoldást és felkapcsolod a lámpát? A sötétség összezavarodik. A benned lévő probléma, hirtelen elkezd önmagáért kapaszkodni. Itt van előtted a fény, de mégis a sötéthez ragaszkodsz.
Eldöntötted végre, hogy a kényelmesebb életet választod, mert a mostani már épp elég rossz ahhoz, hogy ne csináld tovább.

Ilyenkor jelenik meg a félelem. Elhagytad a problémákat, már nem annyira fontosak, hogy velük foglalkozz, de még nem valósult meg a megoldás. A fejedben már megszületett a megoldás, mert vannak terveid arra nézve, hogyan is hagyhatnád hátra a félelemeidet.

Fizikai világban élünk, a fizikai dolgoknak kicsit több idő kell, hogy a válaszok létrejöjjenek. Ekkor megijedsz és elkezdesz félni a sok lehetőségtől. Ez a köztes állapot, a nagy szabadság amiről mindig álmodtál, de azt érzed össze vagy zavarodva és elkezdesz rettegni.

Megjelenik benned a félelem, azzal a kérdéssel, hogy mi lesz ha nem sikerül. Elkezdesz, kételkedni a megoldásban. Vissza már nem csinálhatod, de mivel nem tudod megfogni az eredményt, ezért még nem érzed biztosnak. Vajon melyik terv az, amelyik kipattan a fejedből és már meg is foghatod? Nagyon fontos, hogy ne csak várj, hanem olyan lépéseket tegyél meg, ami lehet, hogy félelmetes, de kifelé vezető.

Eddig cipeltél valami nagyon nagy tehert és megszoktad, hogy nap mint nap ezzel a teherrel közlekedsz. Nyomta a hátad, gyorsabban elfáradtál és többen is megszóltak, jelezték neked, miért nem rakod le.

Most amikor lerakod végre, megbillensz. Hosszú év terhei, kényelmessé váltak, a tested, gondolatod és érzelmeid a nehézségeket megszokta. Természetessé tetted az eddigi életed során, hogy vannak nézeteltérések és problémák.

De végre letetted őket. Ilyenkor annyira szokatlanná válik a szabadságod és könnyedséged, olyan mintha kivágtak volna belőled egy darabot. A bal lábad erősebb mint a jobb és furcsa az egész.

A részeddé vált és most amikor már nincs, összezavarodsz. A problémáid azok, amik életben szeretnének maradni benned. Már tudod mi a megoldás, de ez a sok lehetőség megijeszt.

Értelmetlenné válik sok minden, mert 10-20-30-40 évet leéltél ezekkel a gondolatokkal, érzelmekkel és rájössz fölöslegesen csináltad. Ki szeretne szerinted fölöslegesen csinálni bármit is? Senki.

A sötétség elveszti az értelmét, gondolati szinten megjelentek a jó dolgok az életedben de most se nem jó, se nem rossz.

Bizonytalanságnak éled ezt meg. Mert semmi nem biztos. Keresgéled azt, mibe kapaszkodj bele. Eddig a kellemetlenség volt a biztos, de legalább ismerted a helyzeteket.

Felállítottál egy kényelmi zónát amiben kicsit kényelmetlenül, de teljes biztonsággal mozoghattál. Tudtad, mi történik veled és mire számíthatsz, még ha a pesszimizmus is jellemezte a tetteidet, biztosak voltak.

Ez az a kényelmi zóna az, amiből ha ki mersz lépni, még ha félelem érzettel is, de esélyt adsz magadnak. Ha túllépsz a biztonságon, megjelennek az új lehetőségek.

Képzeld el azt, hogy egy üveg kalitkában élsz. Amikor a falaid közelébe érsz, mindig megütöd a fejed. Ki akarsz törni, próbálkozol rendszerint, nap mint nap át akarod törni az akadályaidat, de egyszerűen nem megy.
Azt mondod az én akadályom, a pénz, a főnököm, a családom vagy már annyira intelligens vagy, hogy saját magad hibáztatod a falaidért.

Egyszer csak jönnek a lehetőségek, meglátod mennyi minden van még a nagy világban és eltűnnek a falaid, de észre sem veszed, hogy ez történt.

Fújod, megrendíthetetlenül ugyanazt. „Én ennyire vagyok képes!” „Ilyen személyiség vagyok!” „Ilyen karakter vagyok!” „Így raktak össze”! És még ezer dolgot kitalálsz, mert valamikor amikor próbálkoztál, beverted a fejedet, összetörted magad és megalázkodtál.

Észre sem mered venni azt, hogy a falak már régen eltűntek. Még mindig a 3X3 -as celládban közlekedsz, holott már régen nem vagy a börtönödben. Ezt nevezik feladásnak. Látod a lehetőségeket, de annyira megszoktad a börtönödet, hogy hiába nézel ki az ablakon és látod a sok boldog embert, nem mersz kilépni a falakon túlra.

Mert kint idegen minden. Mindenki más sikeres, sok pénzt keres, boldog, nyaral és szó szerint azt csinál és akkor amikor csak akar. Integetnek neked, hogy „gyere velünk”, de elkezdesz félni.

A kényelmetlen börtönödben, kényelmessé tapostad a szűk keretek közötti életedet és hiába vágysz valami másra, rettegsz, hogy megütöd a bokád.

Mindenki más nagyképű. Mit képzelnek, hogy ilyen szabadok és boldogok. Nem tudnak „szegény” velem, együtt érezni? Hányszor érezted azt, hogy meg sem hallgatnak? Tudod miért nem? Mert te sem tetted.

Eddig minden figyelmed mással foglalkozott mint amivel kellett volna. Többet foglalkoztál a szűkös keretek közötti lehetőségekkel, mint azzal ami a felépített falakon túl is támogatna téged.

A biztos „szar”, többet ér mint a bizonytalannak tűnő lehetőségek. Pedig a bizonytalanságban óriási lehetőségek vannak. A bizonytalanság, az az állapot, amikor leteszed a súlyokat és megbillensz.

Amikor a mérleg egyik nyelve meg volt terhelve és hirtelen eltűnnek a súlyok a mérlegről és visszakerül egyensúlyba. Ez az a bizonytalanság, amivel nem tudsz mit kezdeni. Átvered magad. Most kerültél egyensúlyba, mert bármerre mozdulhat az életed. Most amikor lehetőségeid vannak, bármerre mozdulhatsz.

A sok sok mérleg kiabál neked. Gyere, jó az élet. Te pedig megijedsz tőlük. Látod, hogy játszanak a súllyal, sőt olyan csodákat tesznek, hogy meg hazudtolják a gravitációt is.

Bármekkora súly van rajtuk, mindig az egyensúlyt élik. Játszanak és röhögve élik az életet. Pont olyannak, mint amit gyerekkorukban megálmodtak vagy talán még jobban.

Fogod magad és elkezdesz hitetlenkedni. Azt hiszed, nekik valamilyen érdekük fűződik ahhoz, hogy velük menj. Mivel ingyen semmi nincs, azt hiszed el akarnak venni tőled vagy kérnek cserébe valamit.

Senkit nem akarsz szolgálni és tartozni sem szeretsz ezt megértem. Meg jelennek benned azok a kételyek, amik elkezdik bírálni a másikat. Összenyomod magad kis pici apróra, elkezdesz matekozni és a másikat felemeled magad fölé.

Hiába szeretnének veled együtt emelkedni, inkább a földszinten maradsz, mert képtelennek érzed magad ahhoz, hogy velük emelkedj.

Pedig mindenki képes, de amit gondolsz az egészről az megakadályoz. Aki azt állítja, hogy képtelen, az mindenki más mellett, saját magát is meghazudtolja. Születésedtől fogva, képesnek születtél.
Aztán szép lassan lemondasz ezekről. Hibáztatsz és irigykedsz azért, mert a másik képes valamire.

Tudd, azok az ember aki képtelenek valamire, olyan emberrel találkoznak, akik megerősítik a hitében. A figyelem és az érdeklődés azonos, van közös téma.
Aki szeret modelleket építeni, egyre több olyan ember veszi körbe magát, aki szeret modellezni és megoszthatja a tudását.

Egy pesszimista ember olyannal barátkozni, akivel azonos az érdeklődése és sorolhatja versenyszerűen, kinek van nagyobb baja, ez is a tökéletességhez való út egyik formája. Mert amivel foglalkozik és eléggé kitartó benne, lehet belőle egy tökéletes pesszimista

Add fel az eddigi elképzeléseidet és lépj ki a komfort zónádból, mert minden a fejedben dől el. Nincs rajtad kívül olyan erő, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy szép és jó életed legyen. Engedd meg magadnak ezt az erőt és használd!