6 mély gondolat, ami segít lenyugodni, összeszedni magad, és újra hinni abban, hogy képes vagy rá!
Hogyan maradj kiegyensúlyozott akkor is, amikor minden szétesik az életed?
Csak az ember képes szembe nézni az élettel, benne önmagával! Erre lehetőséged azért van neked is, mert tudatos vagy!
De soha ne feledd, hogy az élet problémái, a szorongás, feszültség, stressz, gyötrődés nem a tudatosságból ered, hanem a részleges tudatosságból. Amikor megtörik a lelked, akkor a céljaid megvalósítását is bonyolítod és nehezíted.
Ezt mélyen meg kell értened, hogy tudj is ezzel a töréssel mit kezdeni. A teljes tudatosság állapotában, épp úgy nincsenek problémák, mint a teljes öntudatlanság állapotában.
Akármelyik irányba is legyél teljes, az azt jelenti, hogy túl vagy a problémákon, de a céljaidat megvalósítani úgy hiszem következetesebb tudatosan megvalósítani, mint a szerencsére bízni az életed, öntudatlanságodban.
1. A belső kettősség forrása
Lehet őrülten hangzik, de minden nehézség alapja amin keresztül mész, az a részlegesség és az megosztottságból ered.
Bizonyos részed már tudatossá vált, és ez minden problémád kiindulópontja, hiszen a fennmaradó nagyobbik részed még öntudatlan és visszahúz.
Ilyen meghasadt belső állapottal, olyan belső törés keletkezik benned, ami szétdarabolja a lelkivilágodat is. Hiányzik belőled az egység, az egyensúly tudata és tapasztalata, ezért talán azt veszed természetesnek, hogy szerencsére van szükséged és nem tudatosságra azért, hogy elérj bármit is.
Természetesnek veszed azt, hogy problémáid vannak. Hiszen nagyon régen van benned konfliktus, amit úgy képzelnék el, mint egy kisördögöt és egy kis angyalt, aki veszekszik érted… ez a megosztottság. A jó és a rossz harca érted!
Vagy amikor nem tudod eldönteni, hogy a szívedre vagy az eszedre hallgass, ezek mind-mind a megosztottságod jelei.
2. Amikor a tudat és a cselekvés nem egy irányba tart
Kettősségben élsz és a tudatos rész még nem eléggé nagy ahhoz, hogy tegyen is a problémáid ellen vagy a céljaidért.
Inkább úgy mondanám, hogy szinte teljesen tehetetlen vagy, annyira megszokott és nélküled üzemel, nélküled hoz döntéseket a belső világod.
Tud beszélni, ki tudja magát fejezni, tud gondolkodni, de amikor cselekvésre kerül a sor, a tudatalatti energiáira hagyatkozik a tudatos részed is, mert ott van annyi erő, ami támogatná a tudatos részedet abban, hogy megoldja a problémát.
Nincs különbség probléma és „feladat” között, csak másképp nevezed, mert az érzelmi háttere mind a kettőnek a megosztottságból ered.
3. A belső megosztottság tünetei
Kiszolgáltatott belső életet élsz ilyen formán, mert nincs beleszólásod mi történik a lelkeddel, hogyan zakatol a szíved, milyen a hangulatod, és még a cselekvéseidhez sem kapsz meg mindent.
Lehet, hogy szépekre tudsz gondolni, de a megvalósítása ezeknek a szépségeknek elmarad.
Ez az elégedetlenség hajt mindenben, miközben olyan építőkockákat használnál, amik nem állnak a rendelkezésedre. Ebben tényleg el lehet fáradni, le lehet merülni, és nagyszerű út ahhoz, hogy elmenjen az élettől is a kedv.
Ez újabb belső párbajt hoz létre, újra jön a kisangyal meg a kisördög, meg a „nem tudom, kire hallgassak”.
4. A döntés és a cselekvés közötti szakadék
Csak nézzünk egy egyszerű példát. Elhatározod, hogy többé nem leszel ideges. Sikerrel jársz?
Ha nem, akkor az történik benned, hogy az elhatározásod épp az elméd azon pici tudatos, ám tehetetlen részéből fakad, ami látja, hogy az idegeskedés nem jó neked, de ezt ellenállásból, el nem fogadásból akarod megvalósítani.
A döntés mögött nincs elég erő, mert a mérlegeléseid elvisznek minden energiát a megvalósítás előtt. A megfelelő nagyságú erő a megosztottságból nem tud merítkezni, és a döntéseid valójában egy önmagadból kipréselt válaszok lesznek.
A tudatos részed dönt: „Többé nem leszek ideges!” És persze egy darabig ezt tudod tartani, de mivel kiszolgáltatottságban vagy a belső megosztottságod miatt, hamar elveszted a lelki egyensúlyt.
Ekkor a tudatos részed háttérbe kerül, és öntudatlanul csinálod az idegeskedést, ha akarod, ha nem.
5. Az egység helyreállítása – a valóságba érkezés
Majd nem ismersz magadra, mert olyan, mintha semmi közöd nem lenne az egészhez.
Az eddig életerős, lendületes tudatos éned pillanatok alatt elveszti a vezérlést önmaga felett, és valaki más kezd el élni helyetted.
Mintha elaludnál a volán mögött, és az autó önálló életet élne. Ezt nevezzük szerencsének vagy „majd lesz valahogy” hozzáállásnak.
A megoldás? A belső konfliktusaidra az, hogy megszünteted a belső megosztottságot – azaz egységként és nem részekként látod meg önmagad.
Nem jó és rossz részeidként világítod át a belső életed, hanem egységként, bőségként, akiben minden megvan.
Ott van tudom a kisangyalod és a kisördögöd, akik soha nem értenek egyet… de ez az ő vitájuk, nem a tiéd.
6. A cselekvés mint tudatosság – az egység állapota
Csak ott lehet egyensúly, ahol teljesség van, és te is teljes ember vagy, akinek a lelke nem vitázik, hanem cselekszik.
Az elhatározás és a cselekedet között nem telik el idő. Ezt úgy tudod mérni, hogy abbahagyod a mérlegelést, nem osztod fel önmagadat előnyökre és hátrányokra, hanem benne vagy a helyzetben.
Nem vetítesz előre és nem utólag leszel okos – benne vagy az életben. Akkor nem tudsz hibázni sem, ha benne vagy pszichésen is.
Te egy teljes ember vagy, kívül-belül! Én ilyennek látlak!
Az, hogy valamit elhatározol, utána nem kérdőjelezed meg. Nincs ellenállás benned.
A cselekvés maga az elhatározás. Eggyé forrnak!
Nem a harag ellen mész, hanem megengeded magadnak a kiegyensúlyozottságot.
Minél jobban ellenőrzöd, megvan-e a nyugalmad, annál könnyebben veszíted el – mint a pillangót, ha szorítod.
Minden, ami él, örömteli, tele van energiával. A művirágban nincs élet.
Ne legyél megosztott, mert akkor az egyik feledet éltetni akarod, a másikat meg megölni magadban.
A boldogságnak nincs ellentéte, az életerődnek sincs határa.
Amikor az egyik út bezárul előtted, abban a pillanatban megnyílik egy másik.
Mindig lesz lehetőséged olyan életet élni, amilyet csak akarsz – és ezt a lehetőséget az egységből mindig látni és használni fogod.
