5 önfejlesztő lépés, ami segít tudatosan elengedni a múltat és kilépni a megszokottból!
A komfortzónádon túl kezdődik az az élet, amire vágysz!
Vajon, ha lenne terved, akkor azt megvalósítanád? Ha most valamelyik életterületed nem egészen olyan, mint aminek lennie kellene, akkor tervekre van szükséged, de legalább elképzeléseid legyenek arról, mire lenne szükséged! Mi lenne az, amire a szívből vágysz és jól esne a lelkednek is, ha megfoghatnád, megérintenéd, érezhetnéd.
Biztos, hogy vágysz a fényre, megvan az elképzelésed is talán arról milyen ott lenni, de valamiért még mindig a sötétben élsz. Nincs megfelelő terved, hogyan tovább, ha van is, mered csiszolni tovább? Keresgéled a megoldást, a lámpa kapcsolóját, ami majd megvilágosítja előtted a dolgokat.
Évek óta ebben vagy benne. Talán problémázol, próbálod megoldani a problémákat és tiszteled annyira ezeket a helyzeteket, hogy foglalkozol is velük. Megoldani a sötétséget, világossággal lehet. Ha a sötétséget akarod megoldani, akkor a sötétről lesz egy csomó terved, tapasztalatod és nem a fényről.
A sötétben kapirgálsz, és eszedbe jutott már, mennyivel egyszerűbb lenne fényben élni és egyértelművé tenni az életet, de ennek ellenére valamiért még mindig hitegeted magad. Szerintem nincs terved arra, hogyan csináld ezt. Mennyire egyszerűbb lenne, ha fényt gyújtanál és megtalálnál egyértelműen minden választ a kérdéseidre.
1. A félelem és a bizonytalanság köztes világa
Mi is történik, amikor megtalálod a megoldást és felkapcsolod a lámpát? A sötétség összezavarodik. A benned lévő probléma hirtelen elkezd önmagáért kapaszkodni. Itt van előtted a fény, de mégis a sötéthez ragaszkodsz. Eldöntötted végre, hogy a kényelmesebb életet választod, mert a mostani már épp elég rossz ahhoz, hogy ne csináld tovább.
Ilyenkor jelenik meg a félelem. Elhagytad a problémákat, már nem annyira fontosak, hogy velük foglalkozz, de még nem valósult meg a megoldás. A fejedben már megszületett a megoldás, mert vannak terveid arra nézve, hogyan is hagyhatnád hátra a félelmeidet.
Fizikai világban élünk, a fizikai dolgoknak kicsit több idő kell, hogy a válaszok létrejöjjenek. Ekkor megijedsz és elkezdesz félni a sok lehetőségtől. Ez a köztes állapot a nagy szabadság, amiről mindig álmodtál, mégis összezavarodsz tőle.
Megjelenik benned a félelem, azzal a kérdéssel, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Elkezdesz kételkedni a megoldásban. Vissza már nem csinálhatod, de mivel nem tudod megfogni az eredményt, ezért még nem érzed biztosnak.
Vajon melyik terv az, amelyik kipattan a fejedből és már meg is foghatod?
Nagyon fontos, hogy ne csak várj, hanem olyan lépéseket tegyél meg, ami lehet, hogy félelmetes, de kifelé vezető.
2. A kényelmi zóna csapdája
Eddig cipeltél valami nagyon nagy terhet, és megszoktad, hogy nap mint nap ezzel a teherrel közlekedsz. Nyomta a hátad, gyorsabban elfáradtál, és többen is megszóltak, jelezték neked, miért nem rakod le.
Most, amikor lerakod végre, megbillensz. A szabadság furcsán idegen érzés. A tested, gondolatod és érzelmeid a nehézségeket megszokták. Természetessé tetted az életed során, hogy vannak problémák.
De végre letetted őket. Ilyenkor annyira szokatlanná válik a könnyedséged, mintha kivágtak volna belőled egy darabot. A problémáid azok, amik életben szeretnének maradni benned. Már tudod, mi a megoldás, de ez a sok lehetőség megijeszt.
Értelmetlenné válik sok minden, mert 10–40 évet leéltél ezekkel a gondolatokkal és érzelmekkel, és rájössz: fölöslegesen csináltad. Ki szeretne fölöslegesen csinálni bármit is? Senki.
A sötétség elveszti az értelmét, gondolati szinten megjelentek a jó dolgok, de most se nem jó, se nem rossz. Bizonytalanságnak éled ezt meg, mert semmi nem biztos.
Felállítottál egy kényelmi zónát, amiben kicsit kényelmetlenül, de teljes biztonsággal mozoghattál. Tudtad, mi történik veled, még ha pesszimista is voltál, az legalább ismerős volt.
Ez az a kényelmi zóna, amiből ha ki mersz lépni – még ha félelemmel is –, esélyt adsz magadnak. Ha túllépsz a biztonságon, megjelennek az új lehetőségek.
3. A láthatatlan falak és a belső börtön
Képzeld el, hogy egy üvegkalitkában élsz. Amikor a falaid közelébe érsz, mindig megütöd a fejed. Ki akarsz törni, próbálkozol rendszerint, de nem megy.
Azt mondod, az akadályod a pénz, a főnököd, a családod – vagy saját magad hibáztatod. Egyszer csak jönnek a lehetőségek, eltűnnek a falaid, de észre sem veszed.
Mégis ismétled: „Én ennyire vagyok képes.” „Ilyen személyiség vagyok.” „Így raktak össze.” Mert valamikor, amikor próbálkoztál, beverted a fejed, összetörted magad, és megalázkodtál.
Észre sem mered venni, hogy a falak már régen eltűntek. Még mindig a 3×3-as celládban közlekedsz, holott már szabad vagy. Ez a feladás.
Látod a lehetőségeket, de annyira megszoktad a börtönödet, hogy hiába nézel ki az ablakon és látod a sok boldog embert, nem mersz kilépni.
Kint idegen minden. Mindenki más sikeres, boldog, szabad. Integetnek neked, hogy „gyere velünk”, de te elkezdesz félni.
A kényelmetlen börtönödben kényelmessé tapostad a szűk kereteket. Hiába vágysz másra, rettegsz a szabadságtól.
Mindenki más nagyképűnek tűnik. Mit képzelnek, hogy ilyen szabadok és boldogok? Nem tudnak együtt érezni veled? Hányszor érezted azt, hogy meg sem hallgatnak? Tudod miért? Mert te sem tetted.
Eddig minden figyelmed mással foglalkozott, mint amivel kellett volna. Többet foglalkoztál a szűk keretekkel, mint azzal, ami a falakon túl vár.
A biztos „szar” többet ér, mint a bizonytalannak tűnő lehetőségek. Pedig a bizonytalanságban óriási lehetőségek vannak.
4. Az egyensúly és a bizonytalanság új értelme
A bizonytalanság az az állapot, amikor leteszed a súlyokat, és megbillensz. Amikor a mérleg egyik nyelve meg volt terhelve, és hirtelen eltűnnek a súlyok, visszakerül egyensúlyba.
Ez az egyensúly új érzés, de te bizonytalanságnak hívod, mert nem ismered. Pedig most kerültél egyensúlyba, mert bármerre mozdulhat az életed. Most, amikor lehetőségeid vannak, bármerre mozdulhatsz.
A sok mérleg kiabál neked: Gyere, jó az élet! Te pedig megijedsz tőlük. Látod, hogy mások játszanak a súllyal, nevetve élik az életet, és te mégis kételkedsz.
Azt hiszed, nekik valamilyen érdekük fűződik ahhoz, hogy velük menj. Mivel ingyen semmi nincs, azt hiszed, el akarnak venni tőled valamit.
Megjelennek benned a kételyek, és elkezded bírálni a másikat. Összenyomod magad, a másikat pedig felemeled magad fölé.
Hiába szeretnének veled együtt emelkedni, inkább a földszinten maradsz, mert képtelennek érzed magad arra, hogy velük tarts.
Pedig mindenki képes, de amit gondolsz, az akadályoz meg. Aki azt állítja, hogy képtelen, az saját magát is meghazudtolja.
Születésedtől fogva képesnek születtél. Aztán szép lassan lemondasz erről. Hibáztatsz és irigykedsz, mert a másik képes valamire.
Tudd, azok az emberek, akik képtelennek hiszik magukat, olyanokkal találkoznak, akik megerősítik őket ebben a hitben.
A figyelem és az érdeklődés azonos, van közös téma. Aki szeret modelleket építeni, olyanok veszik körül, akik ugyanígy tesznek.
Egy pesszimista ember is talál társakat, akikkel versenyezhet abban, kinek nehezebb az élete – és ebben válik tökéletessé.
5. A döntés: kilépsz vagy maradsz
Add fel az eddigi elképzeléseidet és lépj ki a komfortzónádból, mert minden a fejedben dől el.
Nincs rajtad kívül olyan erő, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy szép és jó életed legyen. Engedd meg magadnak ezt az erőt, és használd!
