4 mentális felismerés, ami segít más szemmel látni az elkerülhetetlen nehézségeidet!
Hogyan segíti a valóság látása az életminőségedet?
Vannak elkerülhetetlen események az életünkben. Olyan élethelyzetekre gondolok, amiket nem tudunk megkerülni és bele kell, hogy menjünk.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezeket a nehéz élethelyzeteket összehasonlítjuk egy általunk elképzelt ideális képpel. És talán sokunkat jellemez az, ha esetleg ez az ideális kép nem azonos a valósággal, akkor csalódunk és elbizonytalanodunk.
Többnyire a valóságot elutasítjuk, és isteni szintre emeljük azt, amit gondolunk róla. Mintha több valóság alapja lenne annak, ami a fejünkben van, mint annak, ami tényleg történik. Valójában mi leszünk zavarodottak, a valóság soha nem az.
Ha így fogadjuk az elkerülhetetlent, a valódi élet mindig alul marad az elképzelt ideális képpel szemben. Elkerülhetetlen az az őszinteség, ami benne tart a valóságba!
1. A hitelesség és a tisztánlátás kapcsolata
Ami különbséget tud tenni, valódi lét és a kobakunkban elképzelt ideális kép között. Ehhez pedig tisztán kell látni nemcsak a valóságot, hanem azt is, amit a fejedben alakítottál ki róla.
A hitelességhez úgy juthatsz hozzá, hogy a tisztánlátást megszorzod a valósággal és az őszinteséggel.
A hitelességhez szükséges bátorság tart minket elég erősnek ahhoz, hogy túléljük az érzelmi megpróbáltatásokat és kiálljuk a szív próbatételeit.
Talán az elkerülhetetlen élethelyzetekről a kiszolgáltatottság jut az eszedbe, valójában ezek olyan próbatételek, mint pl. az érettségi, amit nem érdemes elkerülni, hogy legyen róla vizsgánk.
És pont azáltal hozunk ki a legtöbbet az életünkből, hogy áldásként tekintünk ezekre a próbatételekre, mert megértünk rá és felkészültünk arra, hogy ne csak túljussunk rajta, hanem bele is menjünk a sűrűjébe.
Legyél hálás azért, ahogy áthaladsz ezeken a kapukon, és minden nehézsége és fájdalma ellenére menj bele, hogy át is juss rajta.
2. A próbatételek áldásai
Nem az a cél, hogy tiszta maradjon a tenyered… a cél az, hogy a saját belső munkád által, ha kell, lehajolj és leporold a cipődet, hogy tisztán haladj át a belső kapudon, egy új és fényesebb jövőbe.
Indulhatunk tudatosan és akár hálával is! Lendülettel és nyílt szívvel! Szinte mindenki, aki indul, tele van elhivatottsággal és motivációval.
Csak aztán, mikor meglendíted a szép fényesre csiszolt cipődet, beleakadsz a kapuba, és ezzel a rúgással, ami pont a kislábujjadat éri, minden, amiért elindultál, elillan.
Az első fájdalom pillanatában az egész világ lendülete és motivációja összezsugorodik, és fájdalom formájába sűrűsödik a lábujjadba.
Az első tapasztalat, amit megkaptál az indulásod pillanatában, fogja meghatározni az elkövetkezendő napokat. Napokig nehéz előrehaladni, mert minden lépés a kapufára emlékeztet. De lehet ezt tudatosan is csinálni.
3. A múlt elengedése és a tudatos fókusz
El lehet engedni a múltban megélt kudarcokat, fájdalmakat és nehézségeket is. Mire figyelsz? A lépéseid fájdalmaira és nehézségeire, vagy valami másra, ami ma történik veled?
A csodára, ami most is szeretne általad kibontakozni, vagy a lábad fájdalmaira? Nagy kihívás, tudom… de vajon miért kaptad a fájdalmat?
Azért, hogy leküzdd, vagy azért, hogy kiüsse a motivációdat és a lendületedet?
A múltunk galibái értünk vannak és nem ellenünk! Az elkerülhetetlen nem a vég, az pont, hogy a kezdet.
Érettségizni is azért érettségizünk, minden traumája és nehézsége ellenére, hogy bizonyítsuk: képesek vagyunk és érettek az életre.
És igen, az a gyerek lét vége, de a felnőtt lét kezdete, ahol meg kell tudni állni a helyünket.
Van, hogy kapufát rúgunk, mert még nem megy annyira, és van, hogy annak karmikus következményei vannak, mert érezzük a régen okozott fájdalmat.
De minél inkább tudatosítjuk, hogy ez a múltból ered, és minden okunk megvan arra, hogy áldásként tekintsünk rá, hiszen a kapu küszöbén mégiscsak átjutottunk.
4. A valóság és a gondolatok különválasztása
Ne engedd, hogy beszűküljön a fókuszod!
Ne szűkítsd le arra a képre, ami a fejedben történik a valóságról. A gondolatok, amiket összeraksz magadnak a valóságról, csak a valóságról alkotott elképzelések összessége.
Lehet, hogy a megfigyeléseidből jött létre, és olyan valóságosnak tűnik, de az alap, a kiindulópont mindig a valóságról alkotott véleményed lesz, amit gondolatokba fűzöl.
Mikor elveszel a fejedben és már nem sok közöd van a valósághoz, akkor jönnek azok a kényszerítő pontok, amik beleállítanak a jelenbe és az élet valódiságába.
Ezt általában rossz néven vesszük, mert eléggé kényelmetlen, de ritkán lehetünk teljesen önmagunk úgy, hogy ne kényszerültünk volna rá. Az élet mindig ehhez az önmagunkhoz segít hozzá.
A gondolatainkkal hisszük azt, hogy bele vagyunk kényszerítve bármibe is. Ez olyan, mintha az élet kivenné az öngyilkosságra készülő ember kezéből a kést, és háborogna ez a valaki, hogy nem hagyják élni. Visszás, nem igaz?
A körülmények megszorítanak minket azért, hogy önmagunkat is érezzük, hogy önmagunkkal is foglalkozzunk. Ha foglalkoznánk magunkkal, az életnek nem lenne szüksége megszorításokra.
A megszorítások mindig figyelemfelhívások a belső munkára, és egy vizsga alkalmai, amin túljutva megérünk a következő szintű életre is.
Az élet áldás, és minden, ami benne van, csak értelmezés kérdése az, hogy hogyan kezeled magadat benne.
