Mások a Te tükörképeid! Csak akkor szerethetsz vagy gyűlölhetsz valamit a másikban, ha valami olyat látsz meg a másikban, ami számodra elfogadható vagy elfogadhatatlan. Mikor először találkozol valakivel, már az első pillanatban benyomást alkotsz az illetőről. Az első pár percben eldöntöd, még ha nem is tudatosan, mit szeretsz, és mit nem kedvelsz a másikban.

Biztos vagyok benne, rólam is van egy véleményed, lehet, hogy kedvelsz, lehet, hogy gyűlölsz. Vajon miért teszed? Elgondolkodtál már rajta? Ezek sokszor öntudatos és máskor meg öntudatlan reakciók. Általában egy régi emlékképen alapszanak, egy régi tapasztalatra vezethetőek vissza.

Másokra adott reakcióid azonban tényleg csak azt jelzik, hogyan észleled magadat. Másokkal kapcsolatos benyomásaid többet mondanak el rólad, mint a másikról, vagy épp rólam. Nem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valamit igazán egy másik emberben, hacsak az nem olyasvalamit tükröz, amit önmagadban szeretsz vagy gyűlölsz.

Valljuk be, sokszor keveset tudunk a másikról, mégis az alapján ítéljük meg, amit érzünk vele kapcsolatban. Tehát a saját érzelmeink alapján ítélkezünk.

Amit érzünk, amilyen hangulatban vagyunk, olyannak látjuk a másikat, tehát ha odafigyelsz önmagadra, akkor rengeteget megtudhatsz magadról és az élethez való viszonyulásodról. Ebben nagyon sokat segítenek a többiek. Az, hogy ő milyen, teljesen mindegy, viszont a saját indíttatásod, a saját szándékaid, szinte mindent elárulnak rólad.

Rendszerint vonzódunk azokhoz, akik a leginkább hasonlítanak hozzánk, és hajlamosak vagyunk ellenszenvet érezni azok iránt, akikben önmagunk számára ellenszenves vonásaink mutatkoznak meg. Múltbéli tapasztalatink, érzéseink és gondolataink hálózatán keresztül nézünk másokra.

Általában meggyőzzük magunkat, hogy velünk kapcsolatos észleléseink tárgyilagosak, logikusak és semmiféle összefüggésben nem állnak velünk.

Sokan nagyon szeretik hangoztatni, milyen reálisan is látják a másikat és okot, magyarázatokat keresnek az igazuk bizonyítására. Mindenre lehet tárgyilagos magyarázatot gyártani, olyan hihető okot gyártani, amit még Te is elhiszel.

Jól gondold meg, mire keresed a magyarázatot, mert mindenképp megtalálod! Lehet a szeretetre és a gyűlöletre is, viszont amit találsz, az nem a másikat fogja meghatározni, hanem téged!

Vedd fontolóra életed egy olyan megközelítési módját, amely szerint a többi ember nagyon fontos információkat tükröz vissza önmagadról! Ha elfogadod ezt az előfeltételt, akkor minden egyes találkozás alkalmat ad az önmagadhoz fűződő kapcsolatod feltárására és a tanulásra.

Tételezd fel egy pillanatra, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket másokban csodálsz – az erejük, kitartásuk, képességeik és pozitív sajátosságok – valójában olyan jellemzők, melyeket önmagadban már elfogadtál. Ezért is engeded meg ezeknek az embereknek, hogy még tisztábban rávilágítsanak önértékeléseddel kapcsolatos érzéseidre.

Persze, van fordítva is. Az általad negatívan megítélt embereket is tekintheted ajándéknak, amit azért kaptál, hogy megmutassák neked, mit nem fogadsz el önmagadban. Ezt sokan félreértik. Azért mert látsz egy gyilkost, nem kell elfogadnod, nem cél, hogy meglásd magadban a gyilkost és azzá válj. Ez butaság. Azt vizsgáld meg, mit érzel vele kapcsolatban.

Mert Te az vagy, ahogy reagálsz a másikra, ahogy érzed magad. Nem kell szeretned, nem kell gyűlölnöd sem. Nem tudsz csak magadnak ártani vagy kedvezni azzal, ahogy viszonyulsz a másikhoz.. attól ő még gyilkos marad, bármit is gondolsz vagy érzel róla.

Ha látod mások gyengeségeit, botlásait, talán egy lehetőséget kaptál arra, hogy az együttérzés szerető karjaiba vond őket; esetleg ez lehet a tökéletes pillanat arra, hogy kigyógyulj a tudatalatti kritikáiból, amelyet titokban önmagad ellen fordítottál.

Ha így közelíted meg az életet, a többieket, akkor egyaránt tekintesz tükörként azokra, akik ellen súlyos panaszaid vannak, és azokra, akiket csodálsz és szeretsz; olyan tükörként, amely útmutatást nyújt önmagad elutasított részinek felfedezéséhez, és legnagyszerűbb tulajdonságaid felfedezéséhez és összegyűjtéséhez.

Azt hiszem ennek a leckének a legnagyobb kihívása az, hogy a másik bírálata helyett, önmagadhoz jutsz el. A feladatod az, hogy felmérd a másokkal kapcsolatos összes döntésedet, ítéletedet és kivetítésedet, és kezdj úgy tekinteni a többi emberre, kapcsolataidra, mint kulcsra önmagad meggyógyításához és kiteljesedéséhez.

Ennek a lecke elsajátításának kulcsa az, hogy létfontosságú lépést teszel afelé, hogy figyelmedet átváltsd másokról, önmagad felé. A kulcs mindig Te vagy, még akkor is, ha a többiek nem épp kedvesek veled. A Te viszonyulásod, attól még lehet kedves, mert téged, a saját indíttatásod fog meghatározni.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!

Password Reset
Please enter your e-mail address. You will receive a new password via e-mail.

A honlap sütiket használ, a jobb felhasználói élmény miatt. Adatkezelési útmutató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás